Budapest, 1974. (12. évfolyam)

6. szám június - H. Boros Vilma: Hírneves pesti tanárok

Frölich tanár úr (Siklós Péter reprodukciói) Mendlik Ferenc tóskodott Göll Jánossal, a későbbi kiváló zeneszerzővel és zenepedagógussal. Nagyapámnak abszolút hallása volt. Tanítójuk együtt tanította őket zenére. És amikor már igazán segítségére lehettek volna tanítványai, ő maga küldte őket egymás után Pestre, az akkor Praeparandiá-nak nevezett tanítóképzőbe. Mindketten a maguk erejéből tanultak, semmiféle segítséget sehonnan nem kaptak. Tanítottak, zenéltek .. . Mikor Nagyapám Budaörsön tanító lett, minden vasárnap és csütörtökön bejárt Pestre — persze gyalog — az Angolkisasszonyoknál orgonálni. Itt ismerte meg Volf Györgyöt, a későbbi nagy magyar nyelvészt, aki akkor ministrálásért itt kapott lakást. Sokat tervezgettek, többek közt azt is, hogy kimennek Amerikába. Ezért megtanultak angolul,könyvből, de hihetetlen pontossággal, amint azt a könyvükbe írt jegyzetek mutatják. A tanítói pálya sehogysem elégítette ~ki Nagyapám tudásszomját. S amikor megtudta, hogy egy pályatársát tanítói oklevéllel felvették a sebészorvosi akadédémiára (az akkori Újvilág, ma Semmelweis utcában), otthagyta Nagymarost, ahol akkor kántortanító volt, s megkezdte tanulmányait az Akadémián. Itt Semmelweisnek is tanítványa volt. pkkor folyt az olasz meg a porosz háború; emiatt a szigorlatokat gyorsabb ütemben lehetett letenni. Azonban mire kezében volt Nagyapámnak a chirurgusi oklevele — vége lett a háborúnak és a tábori orvosi állás reményének is. De a pálya amúgy sem volt Nagyapámnak való: a vér láttán elájult. Ismét jóbarátok példája és bíztatása segítette őt tovább: hatalmas lefüggő pecséttel ellátott pergamen-diplomájával felkereste Stoczek Józsefet, aki éppen ekkor szervezte meg a Műegyetemet a volt József Ipartanodából. Stoczek, akinél — mondják — jobb pedagógus nem volt akkor az országban, felvette Nagyapámat, és csakhamar asszisztensévé tette, majd előadások tartásával is megbízta. Munkája közben Nagyapám szabad idejében tanult és megszerezte a tanári oklevelet fizikábólés kémiából. így lett ő, aki sohasem járt középiskolába, 37 éven át középiskolai tanár, és pedig országszerte ismert, tisztelt, nagyrabecsült tanár. Nem is akart többé más lenni, csak tanár, szívvel-lélekkel tanár. Az iskola élt otthonunkban is. A falakon óriási aranyozott keretekben érettségi tablók függtek. Az ebédnél iskoláról, tanítványokról folyt a szó. Persze az én emlékeim már inkább nagybátyám iskolájára vonatkoznak, s az ő tanítványai lettek számomra imaginárius családtagok. Mikor az Egyetemen vagy az életben találkoztam velük, mint régi ismerősöket üdvözöltem őket. Nagyapám egyénisége ömlött el az egész család felett, s rám is az ő körében beszívott levegő tette a legnagyobb hatást egész életemre. El sem tudtam volna képzelni, hogy másképp is lehetne élni, mint a jóért, mások megsegítéséért. Karrier-csinálást nem tanultunk tőle, de megtanultuk a nagy eszmények, a tudomány önzetlen szolgálatát. H. Boros Vilma Alexander Bernát Beöthy Zsolt 39