Budapest, 1974. (12. évfolyam)
6. szám június - Zoltiay László: Erdő és parkerdő 200 000 fővárosinak
Schopper Tibor felvételei és Szentlászlót. Dömös királyi mulatópalotáját a XII. század elején Álmos herceg örökölte, aki 1108-ban a kastélyt — Skóciai Szent Margit tiszteletére — prépostsággá alakíttatta át. Később ugyanitt következett be egyik legsötétebb — shakespearei — királydrámánk: Kálmán király 1113-ban itt vakíttatta meg Álmost és fiát, a kis Béla herceget. (Utóbb II. Vak Béla néven, 1131 — 1141 között ő lett,az ország királya.) Pont száz esztendővel később, 1213-ban ugyancsak a Piliserdőn következett be II. Endre király feleségének, Gertrúdnak ismeretes tragédiája. Őt a királyi vadászkastélyból cisztercita kolostorrá alakított szentkereszti templomban temették el. Vadászok és remeték a Pilisben A dömösi és a szentkereszti királyi vadászház után a kékesi is kolostorrá vált. Ezt a vadászkastélyt Kun László király adományozta oda egy új szerzetnek: a pálosok rendjének. Kolostorukat Szent László király oltalmába ajánlták, így lett ez a település Pilisszentlászló. Ugyanis a XIII. század derekán egy új szerzetesrenddel — ez volt az egyetlen magyar alapítású —, a pálos remeték rendjével szaporodtak a szerzetek. Alapítója Eusebius — Özséb — esztergomi kanonok volt. Ő 1246-ban fordított hátat előkelő világi papságának s pár társával a Pilis barlangjaiba, remeteségbe vonult. (Szerzetüket a XIII. század utolsó éveiben Aquinói Szent Tamás közbenjárására kanonizálta a pápa.) A hamarosan elterjedő pálosrend Piliszentkereszten — a falutól délkeletre eső mai Kiskovácsi pusztán, az állami gazdaság területén építette fel első kolostorát. A másodikat Pilisszentlászlón (Kékesen), a harmadikat Szentléleken. Utóbbinak romjait az 1930-as években Reviczky alispán ún. ínségmunkaként ásatta ki, hogy a Pilis legszegényebb faluja, Szentlélek munkanélkülijeinek kenyeret juttasson. (A rom ma is áll; kőemlékeit az esztergomi vár kőtárába vitték.) A XV. századra a pálosod Mátyástól megkapták a visegrádi Szent Endre kolostort is. Ez megalapítója, I. Endre királyunk védszentjének nevét viselte. így lett — négy kolostorukkal — a pálos remeték meg a királyi vadászok paradicsoma a visegrádi koronauradalomhoz tartozó pilisi erdőispánság. Remetéken s vadászokon kívül erdő-óvók, favágók, mész-és szénégetők járták a Piliserdőt. A budafelhévízi és az esztergomszentkirályi kereszteslovagok jussa volt, hogy a Piliserdőből lássák el kolostoraikat tűzifával. A százötven éves török seregjárás annyira elnéptelenítette a Pilist, hogy a régi Esztergom vármegye jobb parti huszonhárom falujából mindössze kettőnek, Pilismarótnak és Dömösnek maradt meg a magyar őslakossága. Igy az sem véletlen, hogy ma mindössze e két falunak református temetőjében akadunk — ki hinné? — kopjafás sírokra. Duna menti római őrtornyok, középkori kolostorromok, a pálosok halastavainak vízgátjai eszményi célpontjai lehetnének történelmi tájat járó turistáinknak. Ezeket azonban már nem én mondom, 25