Budapest, 1974. (12. évfolyam)

6. szám június - Dolecskó Kornélia: Ki a szabadba!

A Normafánál Csigó László fel /ételei Indulás a szabadba A Feneketlen tónál Dolecskó Kornélia KI A Mihez kezdjen az ember a szabad szombatjával, a vasárnappal? Mihez szép időben, esőben, tavasszal, nyáron, ősszel ? Mihez pici gyerekkel, kiskamasszal, nagy gyerekkel ? Mihez, ha . . . Végtelen a kérdések sora. És úgyszólván megválaszolhatatlan, körülhatárolhatatlan maga a kifejezés is: szabadidő. S még szorongóbb az újságírói lelkiismeret, ha tanácsokat kell adni valamihez, ami végtelenül változó, ami kétmillióféle hangulatra, személyre és a már említett variációk tömkelegére vonatkozik. Mégis, mit csináljon egy budapesti ember, ha pihenni akar, ha van szabad ideje? Nehéz válaszolni. Ezért soroltam fel mentségeimet. • Találtam egy felmérést: mennyi szabadideje van a fővárosi embernek. „A szabadidő mennyiségét általában napi, heti és éves szabadság kategóriákban tárgyalják. Az időtartamot tekintve egy felnőtt városi, átlag megközelítésben egy év alatt munkanapokon mintegy 920 óra, szombati napokon (kéthetenként szabad szombatot számolva) 480 óra, vasár-és ünnepnapokon 670 óra, 20 napi éves szabadságot számolva 260 óra, összesen 2330 óra szabadidővel rendelkezik. Ez nem tartalmazza a munka-és életszükségletek kielégítésére fordított időt. E szabadidő döntő hányadát, 1631 órát, az ösz-