Budapest, 1974. (12. évfolyam)

1. szám január - Zolnay László: Bolyongás Esztergom körül

XV. századi kehely (részlet) egyházművészet remekeit. Egyes darabjait nem csak a török, de még a Habsburg udvar „érdeklődése" elől is sikerült megmenteni. (Rudolf császár óhajtotta tanulmányozni s lerajzoltatni a Mátyás-kálváriát. A káptalan ellenállt.) A kincstár egyik-másik darabja — a bizánci csóktábla (XI. század), a XIII. századi koronázási eskükereszt, Suki Benedek csodálatos ötvösmlvű kelyhe (1440 körül), Mátyás király színarany kálváriája — a fémművesség világraszóló, egyedülálló remekműve. Ugyanezt mondhatjuk a kincstár középkori textilremekeiről is. (Bakócz Tamás miseruháját — például — Pinturicchio kartonjai után hímezték.) Ezeknek a műtárgyaknak a világában már nincsenek árak, csak értékek. Mátyás király kálváriáját már a XV. század végén negyvenezer aranyra taksálták. A Vármúzeum s a Balassi Bálint nevét őrző gyűjtemény tizenegy évezred és tíz magyar évszázad emlékanyagát öleli át. Nagy építőmesterek és építtetők arcélét elevenítik meg Esztergom kőtárai. A psaltériumok hangjegy-jelzéses, neumás lapjai mintha annak az Elvinus mesternek kantilénáit ekhóznák, akit III, Béla király Esztergomból küldött Párizs városába — ad discendam melódiám . . . vagyis a kor modern egyházzenéjének, a többszólamú muzsikának elsajátítása végett. Szálkái érseknek, a Mohácsnál elesett hajdani sárospataki diáknak kézírásos tankönyve arról tanúskodik: az 1480-as években már országszerte, Sárospatakon is ismerték azokat a csillagászati tételeket, amelyeket húsz esztendővel korábban a modern naptár reformátora, a nagy Regiomontanus dolgozott ki. És hol dolgozott Regiomontanus? — kérdeznéd. Hát itt, Esztergomban, Vitéz János humanista aulájában. (Meg Budán, Mátyás király udvarában.) Lenn, a vár alján Balassi Bálint szobra állja utunkat. A költő itt dalolt utoljára. És itt esett el, 1594 májusában, a török-Esztergom ostromában . . . A Keresztény Múzeum képtára — újkori gyűjtések eredményeként — olyan teljességben tárja elénk Magyarország elpusztult középkori művészetét, hogy művészetünk megsemmisülését szinte feledteti. A középkor itáliai ún. primitív mestereinek alkotásain kívül itt őrzik a gótika két legnagyobb magyarországi mesterének — Kolozsvári Tamásnak (1427) és M. S. mesternek (1507) — táblaképeit. A várost és gyűjteményeit csodálva, lassan a hegynek irányítjuk lépteinket. A költők megénekelte Vaskapu-hegy felé menet, az egyik mélyút felett kicsinyke háznál tartunk pihenőt. Babits Mihály előhegyi nyaralója ez. Itt Irta nagy látomását, a Jónás könyvét. A nap lenyugvófélben a Garam-torok felé száll. Arra, ahol 1800 éve Marcus Aurelius írta elmélkedéseit. Babits kicsiny íróasztalán meghatottan lapozom a költő előhegyi verseit. Marcus Aureliustól az új humanizmusig, az Elmélkedésektői a Jónás könyvéig mintha hatalmas ív feszülne ki. Mintha csak pillérek lennének az emberi szellemnek ezek a nagy felkiáltójelei . . . Mátyás-kálvária (részlet). Esztergomi Kincstár