Budapest, 1974. (12. évfolyam)

5. szám május - Dávid Katalin: Anna Margit művészete

konfekcióba készült ruhát adni rájuk és megfosztani bennünket attól, hogy őket nézve, önmagunkban remélhessünk. Egyetlen dráma ez, amely hasonlít a fény és a sötétség közötti harcra. Tudom, nem korszerű dolog hinni a művészet energiájában, és én mégis valami olyat akarok mondani, hogy képei — s minden igazi alkotás — a gondolat világosságát gyújtják meg: látjuk önmagunkat ebben a fényben, és a másikat is; s ez a felismerés már megközelíti az ember megértését. Beszélek a műteremről, végignézem a tárgyakat és különösen a képeken megelevenedő alakokat. De valóban furcsa dolog, hogy nem szólok a művészről — és nem kérdeztem róla magáról semmit. Csak amikor elmegyek, akkor mondom ki hangosan, hogy itt minden őrá hasonlít, minden őróla vallott. Amit láttunk, amit elmondhattunk: az ő öröme, szenvedése, tudása, embersége volt. Malom utca Gyermekkor