Budapest, 1974. (12. évfolyam)

5. szám május - Pongrácz Zsuzsa: A születendő gyermekért

ságáról vagy a védekezés különböző lehetőségeiről magyarázzon. Ebből is látszik, milyen fontos a most bevezetett házasság előtti kötelező tanácsadás! A védőnő Az anya- és csecsemővédelemben a legfontosabb: a prevenció, vagyis a betegségek megelőzése. Ez a tény önmagában is előtérbe helyezi a védőnők szerepét. Az ő dolguk, hogy - meglátogatva a terhes nőket, majd a fiatal mamákat - a helyszínen győződjenek meg arról, valóban minden rendben van-e? Mert a rendeléseken a nők többnyire szűkszavúak, csak a harmadik-negyedik alkalommal ered meg jobban a nyelvük. Az orvos kérdéseire eleinte csak igennel és nemmel felelnek. S ha az orvos nem veszi észre, talán meg se mondják, mi a bajuk. Főleg azt nem, ha a baj, idegesség, fejfájás eredete a családban, az otthoni környezetben keresendő. A kevés szóból, jelből, hangból is sokat értő, tapasztalt védőnő viszont a helyszínen rendszerint hamarosan kideríti, ha valami nincs rendben. Például: a terhessel egy szobában alszik a tüdőbajos apa; alkoholista a férj, brutális, verekedős, állapotos felesége retteg tőlef a régimódi nagymama eldugja a rendelésen felírt gyógyszert; idős szülők, akik befogadták a fiatal párt, naponta veszekednek, amiért a fiatalasszony nem akarja megszüntetni terhességét; a betegállományba helyezett várandós, akinek pihenésre, nyugalomra lenne szüksége, otthon többet dolgozik, mint az üzemben: nagytakarít, főz, mos, két kicsi gyermekét ellátja . . . Az előírás szerint - ezt nem mindig sikerül betartani - minden újonnan jelentkező terhes nőt az első tíz napon belül a védőnőnek meg kellene látogatnia, s aztán rendszeresen, legalább kéthavonta egyszer. A veszélyeztetett terheseket persze többször kell látogatni. Csakhogy: kevés a védőnő! Budapesten 563 betöltött védőnői állás van, s további 50-60 számára volna státusz - ha lenne jelentkező. Az 563-ból 100 (!) tartósan távol: terhes vagy szülési szabadságon, vagy gyermekgondozási segéllyel otthon van. Régi, de még ma is érvényes rendelkezés szerint a védőnő szervezetileg a körzeti gyermekorvos munkatársa, tehát elsődleges feladata a gyermekgondozás, 0-14 éves korig. (Pedig a gyermek-, illetve a csecsemőgondozás valójában már az anyaméhben kezdődik, így igazán elgondolkoztató, nem kellene-e a beosztás rendszerét módosítani.) Tovább bonyolítja a védőnő feladatát, hogy az 1960-ban kialakított úgynevezett „nőgyógyászati sávok" (kerületenként, utcák szerint) nem egyeznek az 1963-ban kialakított gyermekkörzetekkel. Minthogy ugyanaz a védőnő látja el a terhesek és a gyermekek gondozását, ha a „gyermekvonal" lefoglalja, háttérbe szorulnak a terhesek. Ez pedig nem jó. Nagy gond az aszszisztensnő-hiány is. A gyermekrendeléseken nincs elég asszisztens, mert mikor a gyermekrendelőket megszervezték, s a szakorvosi felnőtt rendelőintézettől leválasztották, egyszerűen elfelejtettek asszisztenseket kérni. Azóta nincs - nincs rá státusz. Mit lehet tenni? Az amúgyis túlterhelt védőnőt ültetik be az asszisztensnő helyére is. Holott, ha lenne státusz, akadna aszszisztens: az egészségügyi szakiskola végzett növendékeit minden további nélkül alkalmazni lehetne ebben a munkakörben. Torna Éva, Budapest vezető (anyavédelmi) védőnője, akivel sok órán át beszélgettem a fenti témákról, úgy véli: olykor helyes volna a védőnőt az újszülött csecsemő látogatásától mentesíteni, hogy több ideje maradjon a leendő anyára. Az újszülötthöz a körzeti gyermekorvos amúgy is kijár. Ugyanoda kimegy a védőnő is, miközben akadhat olyan terhes, akihez talán két hónap alatt egyszer sem jut el. (Természetesen, ha baj van, ha a terhes anya beteg, mindenképpen kimegy hozzá.) Végül megnehezíti a terhes nők látogatását az az egyszerű tény, hogy a legtöbben dolgoznak, tehát csak a munkaidő, a bevásárlás után találhatók otthon. * Csepelen és a Mikó utcában, a Vörösvári úton és a Kapás utcában, Budapest több rendelőjében beszélgettem a leendő anyákkal. Nagy többségüknek a fő gondja: nincs önálló, vagy nincs megfelelő lakása. Ha tehát kérték volna az abortuszt, engedélyezik nekik. Mégsem kérték. Nem kérte a 38 éves, először gyermeket váró asszony, akit pedig a férje is elhagyott; nem kérte a 18 éves, aki albérletben lakik a párjával, a 25 éves, aki második gyermekét várja, és a szüleivel lakik szoba-konyhás lakásban ... Ők hárman — és a többi tíz, húsz, száz — mind azt mondják: inkább végigküzdenek egy-két nehéz évet, azután majd csak megoldódik a lakáshelyzetük. De arról az örömről, arról az életet ezer színnel gazdagító csodás élményről, amit a születendő gyermek jelent — nem mondanak le. Sokan már azt tervezgetik, hogysmint lesz a hoszszú szabadság alatt. Amikor az életüket betölti majd, akit kilenc hónapon át vártak: a gyermek. 21