Budapest, 1974. (12. évfolyam)

5. szám május - Dolecská Kornélia: Hol tanuljunk úszni?

rintba kerülne. S így a fővárosban az uszodai vízfelület a mainak kétszeresére emelkedne, hozzájárulna az oktatáson kívül a lakosság szabadidejének értelmesebb eltöltéséhez, az egészséppsebb életmód kialakításához. m^HhMMMHBBBHMBBmi Csigó László felvételei Külföldi tapasztalatok Szerte a világon foglalkoznak az úszásoktatással, uszodák telepítésével, építésével. Érdemes kiemelni a tanulmányból a külföldi tapasztalatokról szóló részt. Uszoda elhelyezési terve Kőbánya-Újhegyen BP X . KER. KŐBÁNYA - ÚJHEGY Ausztriában az iskola- és sportépület kutatási intézet foglalkozik többek között az uszodaépítés normáinak meghatározásával. A fedett uszodák általános normatívája 0,008 négyzetméter személyenkénti vízfelület. Harmincezer lakosra 10x25 méteres úszómedence és 8x 15,67 méteres műugró medence elhelyezése, ugyancsak fedettuszodában. Az így előírt normatívákhoz viszonyítva, 1968-ban Ausztriában még csak 17 százalék volt az ellátottság; de 1972-ben nagyarányú uszodaépítés kezdődött. A tavalyi év végére feltételezhetően az 1968. évi uszodahálózat kétszeresét sikerült létrehozni. Az úszást az osztrák általános iskolák III—IV. osztályában tanítják. Csehszlovákiában a települések nagyságától függően fedett uszodákra lakosonként 0,038— 0,045 négyzetmétert írnak elő. Érdekes, hogy a százezer lakosúnál nagyobb városokban magasabb az egy lakosra eső számérték. Lengyelországban 20—50 ezer lakosú településig lakosonként 0,04—0,05 négyzetméter, 50 ezer lakoson felül 0,03 négyzetméter az uszodák beépített területére megállapított norma. Nagyvárosokban tízezer lakosonként egy tanmedencét, 30— 50 ezer lakosonként egy 25 méteres medencét, és félmillió lakosonként ezenfelül egy 50 méteres versenyuszodát irányoznak elő. A Szovjetunióban a tornatermeket és uszodákat együttesen kezelik, s személyenként 0,25 négyzetméterben határozzák meg ezek összterületét. Az NDK általános iskoláiban kötelező az úszásoktatás, melyet vizsga zár le. A legtöbb tanuló nyilvános uszodákban tanul meg úszni; ezek délelőtt az iskolák, délután pedig a közönség rendelkezésére állnak. A nagyobb lakótelepekre úgynevezett népi uszodákat építenek, kötelező normatívák nélkül, azaz városonként, településenként határozzák meg, hogy személyenként mekkora vízfelületre van szükség. (Átlagosan 0,016 négyzetmétert terveznek.) A népi uszodákon kívül nagyobb uszodákat is építenek, és ezeket is használják az úszásoktatáshoz. Újabban nem készülnek iskolai tanmedencék, mert ezek kihasználtsága nem elég gazdaságos, hanem az új uszodákat telepítik olyan helyre, ahol több iskola is használhatja. Halaszthatatlan szükség van új uszodákra Az úszás — vallják a szakemberek — minden tömegsport, a sportolás alapja. Tehát az oktatását szorgalmazni kell! Hazánkban az általános iskolai tantervbe 1969-ben került a kötelező úszásoktatás, a tanterv szerint a tanulók az V. osztályban évi 16 órában — a testnevelési szakosított iskolák első és második osztályában — tanulnak úszni. A középiskolások fakultatív módon választhatják az évi 16 órás úszásoktatást. A tanterv rendelkezését azonban nem lehetett betartani, megfelelő úszási lehetőségek hiányában. Ezért elhatározták, hogy iskolai tanmedencéket kell építeni. A negyedik ötéves terv éveiben Budapest 15 kerületében 16 tan medence épül. így majd az általános iskolák V. osztályos tanulóinak körülbelül 60 százaléka részesülhet úszásoktatásban. Az oktatásra fordított időn túl azonban ezeknek a tanmedencéknek a látogatása — kapacitás, illetve a felügyelet hiánya miatt — lehetetlen. Egy tanmedence és a hozzátartozó létesítmények átlagos költsége három-három és fél millió forint. Műanyagszerkezettel épülnek, ideiglenes jellegűek, egyszeri befogadóképességük harmincnegyven fő. Mint említettük, az általános iskolások úszástanításán felül rendkívül fontos lenne az úszni nem tudó fiatalok és felnőttek tanítása. A fővárosi tanács hatáskörébe átkerült szakmunkásképző iskolákban és gimnáziumokban ma még erre nincs szervezett lehetőség, mint ahogy az egyetemeken sincs. Nincs lehetőség, mert nincs elég uszoda. S a kör bezárul. Ismét a javaslatnál tartunk: szükség volna gazdaságosan, ügyesen telepített, jól kihasználható uszodákra az új városnegyedekben. (Engedtessék meg némi kitérő: okkal használom a városnegyed kifejezést lakótelep helyett, mert Újpalota, Kelenföld, Óbuda, a Füredi tér — városok a városban. S amíg természetes, hogy egy 30—40 ezer lakosú városban kell gyógyszertár, tanácsháza, eszpresszó, rendőrőrs, mozi —, addig ez korántsincs így az új negyedekben.) Milyen legyen a típusterv? A Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál — kísérletképp, mintegy illusztrálva az elképze-17