Budapest, 1974. (12. évfolyam)

4. szám április - Csorba Csaba: Középkori budai polgárok síremlékei

Budai családjegyes sírkőtoredék a XV. század második feléből krónikák is elenyésztek. Ezért fokozottan értékesek számunkra a sirkövek. Sajnos a néhány kő, s a ránk maradt írásos források egyeztetése ritkán sikerül, mert nemigen találunk arról írásos adatot, akinek sírköve fennmaradt — és fordítva. A budai sírkövek formájukat tekintve sokkal változatosabbak, mint a többi városból előkerültek. Ezt a lakosság heterogén jellege is magyarázza. A magyar és német törzslakosságon kívül egyre több zsidó élt itt, megfordultak kereskedők Európa majd minden tájáról, külföldi mesterek telepedtek le az évek során és nyertek polgárjogot. A legkorábbi — jelenleg ismert — budai polgári sírkő-töredék: címerpajzsban küllőszerűen elhelyezkedő kalapácsokat láthatunk. Felirata nincs (az a része letört a kőnek). Velbachi György lőcsei polgár sírköve 1473-ból (Bakos Margit felvétele) Budai sírkő a XIV. század második feléből Nem tudjuk, kit takarhatott egykor. A kör alakú elrendezés egyes kutatókat arra csábított, hogy különleges szimbólumnak tartsák, de ez nem bizonyítható. A polgári címer nem egy esetben az illető mesterségére utalt, tehát úgynevezett „beszélő címer" volt. Ilyen egy Péter nevű iparosé a XIV. század második feléből: címerpajzsban behajlított, baltát tartó kar. Külföldi polgárok sírkövei Két külföldi — firenzei — polgár is Budán fejezte be földi pályáját. Egyikük — Henrik — a sirkő felirata szerint jogi doktor volt; 1373-ban hunyta le szemét. A másik — Benedek — 1401-ben halálozott el. Henrik szülővárosa jelképét, a liliomot vette fel címe-János királyi festő sírköve (1370) (Molnár János felvételei) Henrik építőmester sírköve a budai domonkosok templomából (1370) Henrik firenzei humanista és jogi doktor sírköve (1373)