Budapest, 1974. (12. évfolyam)
3. szám március - Csorba Csaba: Budai polgári pecsétek és címerek
met, amire városi polgár áhítozhatott: bíró illetőleg főbíró lehetett. Az ilyen tisztségviselők gyakran adtak ki okleveleket, sok esetben a saját nevükben, nem a város, hanem a saját pecsétjükkel megerősítve. Budáról kevés irat maradt fenn, de annál több Sopronból, melynek iratanyaga teljes egészében megmaradt. Ha egy céhlegény felkerekedett, s más városban keresett magának munkát, akkor igyekezett mesterétől elbocsátó, egyben ajánló- és mintegy minősítő levelet szerezni, amelyet a mester saját pecsétjével erősített meg. íme csak néhány kiragadott példa a sok közül, hogy mennyire nélkülözhetetlen volt a polgár számára a pecsét. Nem mindenkinek lehetett pecsétje, pl. mesterlegényeknek, inasoknak, napszámosoknak bizonyára nem volt, hiszen nem is tudták volna mire használni. Buda város utcáit, tereit név különböztette meg egymástól, de a középkorban a házszám még ismeretlen volt. A tulajdonos kilétét háza kapuja fölött vagy mellett kőbe faragott címer mutatta. Németország épen fennmaradt középkori városaiban egész utcasorokon megmaradtak a házjelként használt címerek, az úgynevezett Hausmarke-k. Buda házait az ostromok, átépítések nem kímélték meg annyira, mint egyes német városokat. Egykor az Űri utca 36. sz. ház udvarán állt egy címeres kő (HK monogrammal). Nem ez lehetett az eredeti helye, bizonyára házjel volt. A polgárok nemcsak az utcai kapukhoz faragtatták ki címereiket, hanem az ablakokra, belső ajtókra is. Sok kolozsvári házon ezek máig megvannak. A kereskedelemben nagy jelentőségük volt a polgári címereknek, amint erre már 40 Jóst Ammsn: ,,A kereskedelem allegóriája" (részlet) XVI. század (Bakos Margit felvételei) Frandscus Bernaldi monogramos pecsétje János fia Tamás és Tamás fia János budai polgárok egyező pecsétje (1409) Szabó Jakab vagy Szepesi István vagy Gáspár budai polgár pecsétje (1409)