Budapest, 1974. (12. évfolyam)

3. szám március - Csák Gyula: Élünk és meghalunk

Csák Gyula Élünk és meghalunk MOLNÁR EDIT FELVÉTELEI Az élet a halál ellentéte. A halál: önmaga ellentéte. Meghalni — nem annyi, mint nem élni. Aki meghalt, csak öRmaga számára halt meg; az élve maradottak számára csupán minőséget változtatott. Az élve maradottak számára élő gond marad a halott, és halála utáni jelenlétével befolyásolja, formálja az élők életét. Halál ellen nincs orvosság, menedéket semmi sem ád — énekli a halott körül állók egy csoportja. Egy másik csoport ajánlatokat tesz: ,,Ne vegyen örökre búcsút elhunyt hozzátartozójától, velünk gondoztassa szeretett halottja sírját. Magasabb igények kielégítésére ajánljuk a következő koporsókat : Francia torpedó típus (első osztályú tölgyből). Harang típus (a legmagasabb igényeknek megfelelő). Életem végső óráján . . . Hamvasztás esetén a többszöri átrakás elkerülése végett ajánljuk, hogy koporsóban történő hamvasztást rendeljen! Megtértem hozzád Istenem . . . Az áldozati láng külön díszt 16 ad a temetésnek, párja 100 Ft. Kérje Ön is! Ne sírjatok, mert Jézushoz indultam . . . Árajánlataink kedvezőek! Kérje szolgáltatásainkat! Vállaljuk a holttest elszállítását, felöltöztetését, koporsóba helyezését és gépkocsi fuvart a rendeltetési helyre." Kegyelet és kereskedelem keveredik a halott körül. Érzelmek és gondolatok, szándékok és megvalósulások zűrzavara uralkodik. Magyarországon évente átlagban száztízezer embert temetnek el. Valamennyi aktus hű tükre az élve maradottak kultúrájának, gondolkodásának, magatartásának. * Én személy szerint körülbelül száz temetésen vettem részt életemben. Ebből mintegy hetven temetésen üzleti vállalkozóként szerepeltem. A temetkezéssel összefüggő, legalacsonyabb szintű üzleti közreműködés volt ez, amit nyolc-tíz iskolatársammal együtt végeztem a református szertartásokon. Kántáltunk a falusi kántor mellett. Elmentünk a házhoz, ahol jó időben az udvaron, rossz időben egy kiürített belső helyiségben ravatalozták fel a holtat s elénekeltünk néhány verset. Énekszóval kísértük a menetet a templomba, onnan pedig a sír szájához. Esetleges volt a bérünk; a legnagyobb fizetségem emlékezetem szerint egy pengő volt, a legalacsonyabb: fél marék napraforgó. Akkoriban szerettem a temetéseket és a temetőket. Sajátos népi happening volt a holtak eltakarítása; a szertartás tökéletesen illeszkedett az élők életéhez. Szinte azt mondhatom, hogy jól éreztem magamat, mint ünnepélyes ünnepélyeken szokás, noha a megholtakhoz és hozzátartozóikhoz nem volt személyes közöm. Részese voltam szertartásoknak, amelyeken közeli hozzátartozóimat földeltük el. Ez Pesten volt, a rákoskeresztúri temetőben. Nagyon rosszul éreztem magam. Túl sok volt a kiszámítottság, a szervezettség, a rosszul-szervezettség, a villamosok, autók és a temető bejáratánál, a ravatalozó közvetlen közelében álló kocsma zaja. Faluról Pestre költözöttekből állt kicsiny gyülekezetünk, s olyan idegenek voltunk a környezetben, mintha nem is hazai földön hantoltuk volna el kedvesünket.