Budapest, 1973. (11. évfolyam)

6. szám június - Gábor István: Egy régi épület új élete Népopera — Erkel Színház

A Népopera (1911-ből származó plakátfejléc) Szemenyei Tivadar reprodukciói Gábor István Egy régi épület új élete Népopera—Erkel Színház Az Erkel Színház homlokzata (Siklós Péter felvétele) 1. 1910-ben Márkus Dezső karnagy azzal a javaslattal fordult a fővárosi tanácshoz, hogy építsen a Tisza Kálmán téren — ma Köztársaság tér — egy „népies jellegű" színházat. A főváros elfogadta a javaslatot, és 3 ezer négyszögöles ingyen telket adományozott az új színház számára. Az építkezés Márkus Géza, Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján kezdődött meg. Márkus Géza műépítész 3200 személyesre tervezte a színházat; és a Művészeti Lexikon szerint ,,a volt Városi Színházban, az egykori népoperában a Wagner-féle amphithriális nézőtér elveit először alkalmazta nálunk". (Egy későbbi, 1968-as tanulmány megjegyzi, hogy az elnevezés hibás, mert a nézőtér nem amfitriális, hanem trapéz alakú.) Márkus Géza tervezte egyébként a Király Színházat, a Kolozsvári Nyári Színházat, valamint a budapesti Vörösmarty-szobor talapzatát is. Társa, Jakab Dezső — Komor Marcel Ihez és Márkushoz hasonlóan — Lechner Ödön nyomdokain haladva, az úgynevezett „magyar építőstílust" képviselte, és másokkal közösen ő tervezte a 18 emeletes OTI-palotát a régi Fiumei úton. A Népopera — amely az Ország-Világ 1911. december 17-i tudósítása szerint „oly fényesen van megkonstruálva, hogy az első sorban csak oly jól hallani és látni, mint a magas erkély utolsó sorában . . ., avagy a kényelmes páholyokban" — 1911. december 7-én tartotta meg első előadását. A műsoron Márkus Dezső vezényletével Erkel Hunyadi Lászlójának nyitánya szerepelt, majd Sienkiewicz—Henrik Cain: Quo vadisí című, hat képből álló operája, Jean Nougués zenéjével. Az egykori kritikus szerint zenéje miatt a mű megérdemelte volna a százas előadási szériát is; ebben csak a gyönge librettó akadályozta meg. Márkus Dezső mellett a Népopera első karmesterei Szenkár Jenő, Grosskopf Márk és „a külföldről hazaédesgetett" Reiner Frigyes voltak. Az első évad műsorán az akkori operarepertoár ismert darabjai, például A trubadur, aRigoletto.a Mignon szerepeltek. A népszerű műsor a színház kötelezettségei közé tartozott, hiszen a főváros a Népopera elnevezéssel az opera népszerűsítését kívánta kifejezni, és az induláskor szerződésben kötötte ki, hogy az első három évben a földszint és az emelet helyárai három koronánál nem lehetnek magasabbak. A főváros ragaszkodott az operaelőadások magyar nyelvéhez is; csupán évi 80 idegennyelvű előadást engedélyezett, ezeket magasabb helyárakkal. 1912-ben még elégedetten állapíthatta meg a Budapesti Szemle kritikusa, Kereszty István: „Az óriási, egyiptomi jellegű színházépület jutányos helyárai, czélszerű belső elrendezése eléggé alkalmas arra, hogy magát megkedveltesse ... A színpad ugyan nem nagy, de azért elegendő." Ami az akusztikát, a színháznak teljesen csak egy félévszázad múlva megoldott problémáját illeti, Kereszty megjegyezte: „Hiba, hogy némelyik — gyöngébb hangú — énekes nem hallatszik eléggé a hátsó sorokban." A Népopera első újdonsága Louis