Budapest, 1973. (11. évfolyam)

6. szám június - Vörös Károly: Kezdetleges urbanizáció

A hajdani .Pest-budai Gyógyszerész Testület elnöke Haydn magyarországi kapcsolatainak jelentősége kettős. Egyrészt közvetlen hatással volt a magyar zeneélet és zenei művelődés fejlődésére. Amint Kodály Zoltán az 1959. évi Nemzetközi Haydn konferencia megnyitójában mondotta: „Azzal, hogy gondosan kiirtotta műveiből mindazt, ami saját megjegyzése szerint csak „túlságosan tanult fülekhez" szólhatott, utat talált a „tanulatlan" fülekhez is. És ez nagy szerencsénk, mivel másfél századdal ezelőtt ritkaságszámba mentek nálunk a zeneileg képzett fülek, s ezért is tudott zenéje gyökeret verni hazánkban." Másrészt viszont ő maga is merített abból a számára ismeretlen, kiforróban levő zenei vegetációból, amelyet itt talált, s amely gazdagította, színezte egyéni stílusát, ugyanakkor pedig számos olyan elemét rögzítette nemzeti zenénknek, amelyekre nézve igen kevés egyéb adatunk és feljegyzésünk van ebből a korból. így tehát Haydn és Budavár kapcsolata messze elvezet bennünket a budai királyi palota kivilágított díszterméből, a nádori pár meghitt családi ünnepének fényéből a magyar zene és a magyar művelődés történetének olyan összefüggései felé, amelyekre e rövid kis eszmefuttatás keretében épp hogy csak utalni tud unk. Idézzük talán befejezésül Szabolcsi Bence szavait, aki egy akadémiai előadásában ezeket mondotta: „Az a régi Magyarország, amelynek életében Haydn három évtizeden át osztozott: a világító rezidenciák és sötét falvak Magyarországa, bizonyára félig még alvó, nehezen eszmélő világ volt; de lassú ocsudásában felismerte az idegenből jött, tágszemű költőben a szövetségest, és hála ébredt benne a baráti és testvéri művész iránt: az összetartozásnak az a mély bizonyossága, amely a népet és a lángelmét minden korban, minden elválasztó korláton át összekapcsolja és egyesíti." Horler Miklós Fauser Antal, a kiváló gyógyszerészj kémikus és európai hírű mineralógus 1810. november 8-án született Budán, a Vízivárosban, ahol az Erzsébet-parochián vezették be világrajötte dátumát. Innen tudjuk, hogy atyja, Fauser János, ónöntő mester volt Budán, nagyatyja pedig, Fauser József, neves aranyműves volt, akinek két remekművű kelyhe a Szt. Anna-templom ékességei közé tartozik (1762). Az ónöntő mester fia A későbbi Andrássy-palota abban az időben Fauserék tulajdona volt, és az ónöntő mester négy gyermeke ott látta meg a napvilágot, majdnem szemben az öntőház utcával, közel a Duna partjához. Fauser Antalt, a jómódú iparos-család gyermekét nem vonzotta édesatyja mestersége, hanem sokkal inkább a természet, az új tudományok. Elhatározta, hogy iskolai tanulmányai befejezésével a gyógyszerészi pályára lép. Több kisebb gyógyszertárban tanult, így többek között Wranitz Ignác, majd Götz Ferenc patikájában szívta magába a kémia és gyógyszerészet alapjait. 1835-ben ment első külföldi tanulmányútjára, s Innsbruckban vállalt munkát. Ütlevele így adja meg személyleírását: arca hosszúkás, haja barna, szeme kék. Két év múlva, 1837. augusztus 30-án tért haza, édesanyja halálhírére. Többé már nem is ment vissza híres mesteréhez —„Franz Schöpler doctor medicinae, professor, Hof- und Stadt Apotheker" —, aki pedig igen sokra becsülhette Fauser Antalt a kiadott bizonyítvány szerint. 1838. január 16-án belépett Juranek József „Oroszlánhoz" címzett gyógyszertárába, ahol igen rövid idő alatt az első „receptárius" lett, később pedig a patika gondnoka. 1845-ben Juranek eladta patikáját Jármay Gusztávnak, és Fauser novemberben megvált gondnoki állásától. Innen útja a „Nagy Kristófhoz" című gyógyszertárba vezet néhány" hónapra, majd Fóliák József meghívására a Király utcai (ma Majakovszkij utca) „Szent Teréz" gyógyszertárban nyert alkalmazást. Fauser Antal patikatulajdonos Ezt a patikát az 1838. február 17-én kelt Ii. 112. sz. helytartótanácsi rendelet engedélyezte, az egész Lipótváros területére, Pollák József nevére. Ott állt a Király utca és Csányi utca sarkán (napjainkban egy textilkereskedés talált itt otthonra). Fauser 1856-ban megvásárolta ezt a patikát. Az új tulajdonosnak 40 000 forint összeget kellett lefizetnie. A pénz előteremtéséhez hozzájárult felesége családja is. (1852. június 26-án feleségül vette a gazdag kereskedő, Neuhoffer János Mária nevű leányát.) Apósa leromboltatta a földszintes épületet, és helyén egy szép házat emeltetett. A gyógyszertár egészen 1935-ig működött azon a helyen, amikoris átköltözött a Király utca 53. számú házba. A művészi portál, mely talán egyike volt a legszebb budapesti patikaportáloknak, a második világháborúban pusztult el. Boldog házasságából nyolc gyermek született, négy fiú és négy leány. Amália nevű leányát a neves építész: Kéler Napoleon (a Keleti pályaudvar és a régi Műcsarnok építője) vette nőül. Erna nevű leánya a nagy festőművész, Balló Ede neje lett, Árpád nevű fia orvos, Géza fia pedig gyógyszerész lett. Fauser Antal rendkívüli természetszeretetéről már beszéltünk. Ásványgyűjteménye igen híres volt. Emellett botanizált is. Az akkori Városligetben 1857-ben, 4000 forint összegért megvásárolta Buchler Benedict 600 négyszögöles szőlőjét (6-1655 hrsz.), majd 1862-ben Reitter Ferenctől 3000 forintért a városligeti fasorban levő szőlőjét. A kialakított nagy telken szép villát, körülötte egy csodálatos kertet hozott létre. Híres növénygyűjteménye is a városligeti villában nyert elhelyezést; a kis természettudományi múzeumot még külföldi szakemberek is gyakran látogatták. A „Fauserit" nevü ásvány felfedezője 1851-ben lépett be a Magyarhoni Földtani Társulatba, állandó résztvevője volt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek, 1869-től a Wiener Geologische Reichsanstaltnak levelező tagja. Az 1850-es évek elején eladta kisebbik ásványgyűjteményét — 3124 darab ásványt és 217 darab kristálymintát — az egyetemnek. Egyik gyűjtőútja alkalmával a Zólyom megyei Űrvölgyben egy számára új ásványra bukkant, amelyet barátjának, Molnár Jánosnak (Pest város hites vegyésze) adott át elemzésre, aki a Székesfővárosi Vegyvizsgáló Intézet alapítója volt. Mivel valóban újnak tűnt az ásvány, azt kiküldték Breihauptnak Freiburgba, aki közölte is az új ásványt, és azt a felfedező tiszteletére róla nevezték el „Fauserit"-nek (Mg, Zn, Mn, Co, Fe/S04-7H2

0-nak bizonyult). Fauser halála után a nagyhírű ásványgyűjtemény a Nemzeti Múzeum ásványtárának tulajdonába került, Semsey Andor ajándékaként. Fausernek köszönhető, hogy számos gyűjtemény (Lobkovitz-féle,' Podmaniczky-féle stb.) megvásárlásával a Nemzeti Múzeum gyűjteménye Európa egyik legjelentősebbikének számított, Bécs és Szentpétervár után. A „Buda-Pesti Gyógyszerész Gyakornoki Tanfolyam" ásványgyűjteményének ugyancsak ő rakta le az alapjait. Az ásványokkal kísérleteket is folytatott laboratóriumában, mely a legkorszerűbb vegyészeti laboratórium volt az országban, és ahová igen sokan jártak tanulni, főleg gyógyszerészek és kémikusok. Neves kémikusok, gyógyszerészek nevelője Állítólag tizennyolc éven át volt a „pest-budai gyógyszerész grémium" elnöke. Tisztéről csak néhány évvel halála előtt köszönt le. 1872-ben az Országos Gyógyszerész Egyesület választmányi tagja lett, később igazgatási tagja. Szervezetté tette a fővárosi gyógyszerészek életét, akik többnyire a Polgári Lövöldében vagy a Deák-körben tartották összejöveteleiket, nagygyűléseiket. Részt vett számos rendelet kidolgozásában. 1862-ben első támogatója volt a „Gyógyszerészi Hetilap"-nak. Több, későbbi neves kémikus (pl. llosvay Lajos egyetemi tanár) és kitűnő gyógyszerész dolgozott Fauser Antalnál. 1883. december 15-én halt meg. Akiket oktatott: Láng Ferenc, Kátay Gábor, Felletár Emil, Than Károly, Rozsnyai Mátyás, llosvay Lajos, Kazay Endre, Kabay János munkássága és tudása a legjobb bizonyítékai értékes tevékenységének. Fauser Antal gyógyszerésznek, kémikusnak, mineralógusnak, botanikusnak és múzeumi szakembernek egyaránt kiváló volt. Szepessy Géza 4ß