Budapest, 1973. (11. évfolyam)

2. szám február - Fővárosi őrjárat X. Fekete Gábor: Zugló

A Füredi úti lakótelep A Bosnyák téri vállalkozás A közművesítés nem tartozik Zugló égető gondjai közé, a fővárosi átlagot tekintve a kerület elégedett lehet az arányokkal: a csatornázottság 60 százalékos, a vezetékes vízellátásból pedig szinte kivétel nélkül minden lakás részesül. A kerület tucatnyi „sztrádájának" a nagy és a kis földalattinak, a csuklós buszoknak, az Őrs vezér térre kitelepített HÉV-nek és a Baross térig kegyelmet kapott villamosoknak köszönhetően, a közlekedés sem ad nyomós okot panaszra Zuglóban. Legalábbis ma még nem. Hogy aztán mit hoznak a legközelebbi évek, pontosabban, milyen meglepetéssel szolgál a szomszéd Újpalota, azt még nehéz felbecsülni. Tény, hogy az újpalotai városnegyed felépítése igen forgalmas átjáróházzá változtatja Zuglót, s nem kis terhek járulnak majd a Nagy Lajos király útjára, az őrs vezér térre, a Bosnyák térre, általában a főváros belterületére vezető felszíni forgalomra. Viszont azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a preventív intézkedések, mint például a kis Csigó László felvételei földalatti vonalának meghosszabbítása, a Nagy Lajos király útjának átépítése, jótékonyan ellensúlyozza a várhatóan alaposan megnövekvő zuglói tranzitforgalmat. Amit még hozzá kellene tenni: indokolt lenne a metró éjszakai üzemidejének valamelyes rreghoszszabbítása. A Kerepesi úton és környékén szívesen fordítanák a lakók más célokra pénzüket — a taxizás helyett. Érdemes szólni a kerület kereskedelmi jellegzetességéről, a Bosnyák téri nagybani piacról. Amikor tíz évvel ezelőtt a Fővárosi Tanács Zuglóba költöztette a „Haller téri" őstermelői kirakodó vásárt, az akkor még joggal, ma már jogtalanul peremvidéknek nevezett környéken, s általában Zuglóban irdatlan felháborodást váltott ki a hajnali ricsaj, a kocsizörgés, a zöldségillat, a hulladék. Aztán kiderült, hogy a főváros egyetlen nagybani piaca nemcsak átokkal, hanem áldásokkal is jár. A friss áruk börzéje este 10 órakor nyílik, a hajnali órákra a termelők már szívesen megszabadulnának termékeiktől, így hát a zuglói háziasszonyok, ha vállalják a korai ébredés gyötrelmeit, 4—6 óra között lényegesen kevesebb pénzért rakhatják tele szatyraikat, mint bárhol a fővárosban. Napközben a választék és az áru frissesége a vonzó. Az is igaz, hogy mindezzel a pesti kofák - és nem kofák — is tisztában vannak, s a nagybani pi^p előnyeit egyszerű üzérkedéssel a maguk javára fordítják. (Nem ártana körülnézni portájukon.) A piac mai képe egyébként sem azonos azzal, ami az átköltöztetés idején oly nagy ellenszenvet váltott ki a lakosokból. A pavilonokkal, csarnokkal ellátott, rendezett, viszonylag tisztán tartott bevásárló centrum megbékítette a tiltakozókat. A piac környékén zajló, s immár a műszaki átadás stádiumába érkezett építkezés viszont abból ad némi ízelítőt, hogy a tanácsok öntevékenysége, kezdeményező készsége, olykor jó üzleti érzéke jelentősen enyhíthet anyagi gondjaikon, s az ellátási problémákon egyaránt. A Bosnyák téren, az Ifjúsági Park piac felőli oldalán a tanács lelátót tervezett az ottani futballpálya, atlétikai pálya mellé. A lelátó alá pedig — üzletsort, 1800 négyzetméteren. Mindez úgy valósult meg, hogy egyetlen fillérjébe sem került a tanácsnak, nem szólva arról, hogy a park területéből sem kellett kihasítani. Ugyanis a Piacigazgatóság, a SZÖVOSZ, a földművesszövetkezetek és más kereskedelmi vállalatok számára a tanács térítés nélkül adta át a szükséges telekrészek használati jogát, cserébe a vállalatok közös beruházásban építették meg az üzleteket, s rajtuk a lelátót. Még sok ilyen gyümölcsöző közös vállalkozást kívánunk Zuglónak; annak a városrésznek, amely régen a felső tízezernek volt pesti rezidenciája, ma pedig másfélszázezer lakos egészséges, szép, gyarapodó, természeti adottságokkal és emberi munkával ötvözött szűkebb hazája. Bölcsőde és óvoda a Füredi úti lakótelepen