Budapest, 1973. (11. évfolyam)

12. szám december - Bajkóné Révész Zsuzsa: Újjáépül a Várszínház

A budai Várszínház romantikus múltra nézhet vissza. Mielőtt Thália papjainak hajléka lett volna, karmelita zárda volt. 1785-ben Tuschl színházbérlő II. Józsefhez folyamodott, hogy engedtessék át neki a katonai raktárrá alakított, kiürített karmelita zárda — színházépületnek. II. Józsefnek tetszett az ötlet. A város azonban igyekezett akadályokat gördíteni a terv elé, mert félt a költségektől; felterjesztést küldött II. Józsefhez, melyben kijelentette, hogy a budai lakosságnak elég tágas a Fehér Kereszt szállodában, a Vízivárosban berendezett színházterem. Érdekes, hogy ellenvetések kizárólag az építési költségek miatt hangzottak el, és senki sem tiltakozott vallásos érzület szempontjából a templomnak színházzá átalakítása ellen. Végre sok huzavona, költségkiutalás és újrakiutalás után, 1788-ban Bogner Károly építész és Kempelen Farkas kir. tanácsos tervei szerint és felügyelete alatt befejezték az építkezést. Kempelen Farkas úgy alakította át a templomot színházzá, hogy a boltozati vállak magasságában húzott egy vízszintes famennyezetet. A földszintre helyezett nézőtér is fából készült. A mellékoltárak pilléreit átvágta ajtókkal, így az emeleti galériákat két ún. hónaljlépcsőn keresztül lehetett megközelíteni. Eredetileg gépesített színpadot akart, de arra már nem volt pénz. Az épületen még látható emléktábla szerint: „A Várszínház falai között hangzott el az első magyar színielőadás, melyet az úttörő Kelemen László Magyar Játszó színi Társasága tartott. Az innen virágba szökkenő magyar színművészet másfélszáz éven át nyelvünknek gondos őrzője, a nemzeti szellem áldozatos hű munkása volt. 1790. október 25." Egy másik nevezetes esemény: Beethoven 1800. május 7-én itt hangversenyezett. (Emléktáblája elveszett.) A Várnegyed, a Várpalota műemléki helyreállítása már túlnyomórészt befejeződött. S olyan építőművészeti fokon, amit az itt 1972 nyarán tartott nemzetközi műemlékvédelmi kongresszus világviszonylatban példaadónak ismert el. Az ekkor lefektetett műemlékvédelmi alapelveket — hogy ti. a múlt, a jelen és a jövő alkotásait úgy kell tekinteni, mint összefüggő egységet, amelynek harmóniáját állandóan biztosítani kell, s hogy a történelmi együttesek védelme nem lehetséges másképp, mint azoknak a mai életben való aktív beillesztése A szentély oszlopfői és boltívei (Heltay László reprodukciói) Szentélybelsö a majdani nézőtér pilléreivel Újjáépül a Várszínház