Budapest, 1973. (11. évfolyam)

11. szám november - Bajor Nagy Ernő: Pesti arcok — pesti emberek

Milyen a pesti ember? Milyen a budai? Ha budapesti az emberfia, akkor ennek félreismerhetetlen jegyeit viseli magán, akár vakbuzgó futballdrukker az egyesületi színeket? Vagy őrá is érvényes Pest egyik írójának tréfás-komoly aforizmája, amely szerint minden nő egyforma — az egyik ilyen, a másik olyan? Városunk története mégis már a história hajnalán megőrzött egy-egy olyan észrevételt, mely az itt élő ember vagy emberek külső-belső adottságait jellemzi. Mert mi másnak tekinthetjük Titus Aelius Justusnak, az ókori Aquincum víziorgonásának e szavait, melyeket feleségének szarkofágjára vésetett: ,,. .. Lezárva e kőben fekszik Sabina, a jámbor, drága feleség, művészetekben jártas .. . Kedves hangja volt, ujjaival pengette a húrokat. . ." Ezek a vallomásos szavak majd két évezred távolából sugározzákfelénkegyasszonydicséretét... De a budai oldalon élt sok századdal később Lédererné, a Kodelka ügy véres emlékű szereplője is . . . Egy ismeretlen nevű francia dominikánus szertezes a magyar főváros lakóira is kiterjedő érvénnyel jegyezte föl 1308-ban: „Az emberek általában alacsonyak, feketék, szikárak .. ." És I. László király, aki mindenkinél magasabb volt egy fejjel? És III. Béla, akinek óriás termetét a ma antropológusai is megmérhették? . . . * Miért lett volna alacsony Pest-Buda lakossága? És ahogy budapesti lakos volt a latinul beszélő Sabina, ugyanúgy a város szülöttének tekinthette magát a hódoltság idején sok török is. II. Rudolf császár idejében báró Wratislaw Vencel cseh arisztokrata Budán járt követségben. Az ő 1591 -ben született följegyzései szerint a török fegyveres erő emberei „ . . . alig kapják meg a mindennapra valót, minek folytán oly szegények, hogy lakóhelyükön nincs mit őrizniök ..." És mit írt a sokat idézett Hoffmannsegg gróf, aki az 1700-as évek végén járt Budán? A nők általában igen műveltek és jól öltözködnek. A nemesi asszonyok között sokkal több a szép és kedves asszonyszemély, mint nálunk; különösen az arcuk kifejező ... A középosztály nagyjából ugyanolyan mint nálunk, a köznép azonban Szászországban sokkal szebb és tisztább ..." Vagyis igazodjék ki ezeken valaki! Ráadásul a lakosság összetétele, életmódja szinte nemzedékenként nagyot változik. Budapest belterületén a régebbi bérházakban még előfordul itt-ott a figyelmeztető tábla: Cselédeknek, hordároknak, ügynököknek följárat a hátsó lépcsőn . . . Azóta hová lettek a cselédek, hordárok? De még a részletesként emlegetett ügynökök jó része is foglalkozást változtatott. Hová lettek a kőporárusok? az edényfoltozók? a verklisek? a bérkocsisok? Manapság már házfelügyelő is mind kevesebb van, a viceházmesterekről nem is beszélve. Kisiparos szakmák tucatjai fonnyadtak el egy kurta emberöltő alatt. Valaha tekintélyes mesterség volt a kötélgyártóké és hálókészítőké. Ma már csak két kisiparos él ilyennemű tudományából. Kútásó kisiparost is mindössze ötöt tartanak számon e kétmilliós városban, pedig 1960-ban még kétannyian voltak. „Maszek" pékünk sincs több féltucatnál ... Ám a modernebb igényeket kielégítő híradás- és vakuumtechnilióan dolgoznak Budapest ipari üzemeiben s csaknem négyszázezer a munkások száma. A legrégebben tatarozott budapesti házak némelyikén még ott van a felszabadulás utáni évek egyik politikai jelmondata: „Helyet a nőknek a közéletben!" Hogy ez mennyire tört utat az élet fontosabb pozíciói felé a legtehetségesebb nőknek, azon még g>a is vitatkoznak. Sokan joggal kifogásolják például, hogy noha a pedagógus pálya MTI Fotó — Benkő Imre felvétele kai szakmákban száznyolcvankét kismester tevékenykedik, fémtömegcikkipari jogosítványa pedig több mint másfélezer kisiparosnak van. Aki találomra végigfuttatja pillantását egy piaci sokadalmon, egy labdarúgómérkőzés közönségén, vagy egy színielőadás publikumán, az bizonyosra veheti, hogy ott minden negyedik ember a szocialista iparban lelt munkahelyre. Több mint félmil-Csigó László felvétele Réti Pál felvétele