Budapest, 1973. (11. évfolyam)

11. szám november - A borítón: Czeizing Lajos felvétele

MTI Fotó — Járay Rudolf felvétele szocialista embereké, akik gazdák is a városban és az országban. Elhatározásaink és erőfeszítéseink csak úgy lehetnek hatékonyak, ha a Budapest és az ország javára végzett munkát a párt e százezrek legjobb céljaival, legkiválóbb tulajdonságaival azonosulva tervezi, ahol kell bírálja, korrigálja; irányában, arányaiban újra meg újra az igényekhez, a munkásosztály és szövetségeseinek érdekeihez méri. A Központi Bizottság irányításával, a Kormány hathatós támogatásával ezt tette eddig, és erre készül a jövőben is a Budapesti Pártbizottság és a Fővárosi Tanács. Avárosi élet évezredekkel, évszázadokkal ezelőtt is a közösségi élet iskolája volt. Az egyes ember legjobb képességeit, tehetségét, ügyességét városa javára fordította. Könyvei, dalai, szokásai, ünnepei, mind-mind e városcentrikus és közösségi életmód emlékét őrzik. A kapitalizmus szakított ezzel az emberhez méltó hagyománnyal. A tőke világának nagyvárosai — e világ törvényszerűségeinek alávetve — nem a közösség, hanem a közösségtől elszakadó polgár otthonát növelték nagyra. Minél gazdagabb lett a város, minél sokszínűbb a városi élet, annál erőteljesebben érvényesült benne a kapitalizmus farkastörvénye. Pusztultak a dalok és a szokások, a közösségi élet szívmelengető ünnepnapjai. Az emberek egymás mellett, de nem egymásért éltek. Az elembertelenedő nagyváros sivárságát is a munkásosztály szervezetei kezdték oszlatni, a városi életet a közösség számára visszahódítani, az ép lélek igényei szerint játékkal, ünneppel, értelmes szórakozással emberivé tenni. Budapesten is a párt és a szakszervezetek, a munkás kulturális és sportegyesületek, a munkások és barátaik kirándulóhelyei, sportpályái, az itteni közösségi élet óvtak a múltban a magányba merevedéstől, az önzéstől, az örömtelen élet kudarcaitól. A felszabadulás óta és ma is az a feladat, hogy a munkásosztály most már országnyi és fővárosnyi méretekkel honosítsa meg, az egész nép számára tegye hasznossá a harc nehéz évtizedeiben megszerzett közösségi hagyományokat: szabadság és fegyelem egységét. Ez nehéz, egész történelmi korszakra szóló feladatunk, amit vállaltunk és vállalni fogunk. Budapesten is megszületett és erősödik a közösségi szolidaritás, az összetartozás, az egymásért viselt kölcsönös felelősség tudata és tettvágya. Könyvet lehetne és kellene is írni az elmúlt huszonnyolc év közös erőfeszítéseiről, a társadalmi munka átlagos és rendhagyó példáiról, a teljesülő vállalásokról, amelyek olykor kohászt és operaénekest, hegesztőt és matematikaprofesszort, villanyszerelőt és olimpiai bajnokot fűznek össze a barátság szálaival. Emlegetik az egymástól eltávolodás, az elközönyösülés riasztó példáit. Sajnos, vannak ilyenek is. Kevés szó esik viszont arról, ami tömegességében és hatásában egyaránt jellemző, s a főváros életét is meghatározóbb: az emberek segíteni akarásáról, amelyre — ha van értelmes, világos cél —mindig számíthat a közösség. És fordítva: a dolgozók azért is érzik jól magukat társadalmunkban, mert bajukkal-gondjukkal nem maradnak magukra, támaszt, segítőt találnak munkahelyi közösségükben, atársadalomban. 1945 felejthetetlen tavasza óta huszonnyolc év telt el. Csaknem egy emberöltő, történelmi mértékkel sem kis idő. Mi, akik vele ét benne éltünk, talán nem is mindig érzékeljük, hogy ez a kis híján három évtized milyen csodálatos korszaka hazánk és fővárosa történetének. Csupán a számokat tekintve, alig több mint negyede a száz esztendőnek, az események hatását tekintve azonban egyik korábbi korszakhoz sem hasonlítható. Lényege szerint más és több: sorsfordító, merőben újat hozó, százezreket, milliókat szebb életük útjára segítő. A huszonnyolc év része egy folyamatnak,, amely a centenáris ünnepségek után sem áll meg. így van jól, hiszen — ha e cikkben kevés szót ejtünk is róla — sok még a tennivaló, a gond, amit enyhíteni, megszüntetni kívánunk. Dolgozzunk összefogott erővet tegyünk még többet a városért, lakóiért,, hazánkért. Munkával, tettekkel, terveink megvalósításával köszöntsük szocialista hazánk jubiláló fővárosát, Budapestet! 5