Budapest, 1973. (11. évfolyam)

10. szám október - Bertalan János: A főváros demográfiai és munkaerő helyzete

Sulyok Katalin Öregek — otthonban A főváros 24 intézeti egységében 5000, többnyire idős embert gondoznak. Intézeti egységet kell mondanunk, mert ez a szó fedi pontosan a tartalmat. Ugyanis egy-egy intézetnek (szociális otthonnak) több kis részlege van. A 24 intézeti egységből 12 Budapesten, 12 pedig vidéken működik. A budapestiek: I. kerület, Fő utca (hozzátartozik a II. kerület, Gárdonyi Géza úti és a Zugligeti otthon); IV., Baross utca; VI., Rózsa Ferenc utca; VI., Benczúr utca; VII., Dózsa György út; X., Halom utca (hozzá tartozik a X., Óhegy úti); XI., Kamaraerdő; XII., Mártonhegy (hozzá tartozik a XII., Bürök utcai); XIV., Hungária körút (hozzá tartozik a VIII., Mező Imre úti és a rákospalotai); XVI., Mátyásföld (Rákosszentmihály és Cinkota); XVIII., Pestlőrinc (hozzá tartozik a X., Kozma úti és a XX., Virág Benedek utcai); XIX., Kispest (hozzá tartozik a csepeli). Nincs tehát valamennyi kerületben szociális otthon, ugyanakkor vannak kerületek, amelyekben több is működik. Irányításukban így nem érvényesülhet a tanácstörvény; a kerületi tanácsok helyett valamennyi otthon a Fővárosi Tanács felügyelete alá tartozik. Az öregekkel való törődésnek azonban az intézeti gondoskodás csak az egyik formája. Az öregek napközi otthona, a házi gondozás, a szociális foglalkoztató, a segélyezés mindmind ezt a célt szolgálja. A területi ellátás valamennyi formája viszont a kerületi tanácsok hatáskörébe tartozik. Az intézeti és a területi gondozás kettéválasztása nem mondható szerencsésnek. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a szociális otthonok fele a fővárostól távol van. A Fővárosi Tanácshoz tartozó vidéki szociális otthonok a következő településeken működnek: Gödöllő, Vámosmikola, Tordas, Polgárdi, Tompa, Kéthely, Zalaapáti, Búcsúszentlászló, Zsira, Szentgotthárd, Gyula, Máriapócs. A vidéki otthonok kettős gondot jelentenek. Az egyik: a Fővárosi Tanács nehezen tudja összefogni, egységes irányítása és ellenőrzése alá vonni e távoli intézményeket. A másik, ennél még súlyosabb gond: az az idős ember, aki egész életét a fővárosban töltötte, hirtelen, egyik napról a másikra falura, kisvárosba kerül, számára teljesen idegen környezetbe; olykor két-háromszáz kilométerre — szinte megközelíthetetlen távolságba! — fiatalsága színhelyétől, barátaitól, hozzátartozóitól. A vidékre költöztetést mindegyik idős ember megsínyli. Milyenek az otthonok? Az ötvenes években olyan szociálpolitikai nézet uralkodott, hogy — a nyugdíjak általános bevezetésével — az öregekről való intézeti gondoskodás belátható időn belül megszűnik. Éppen ezért új otthon nem épült, sőt még azokat a szeretetotthonokat is más célra használták, amelyek eredetileg az öregeknek épültek. A szociális otthonok iránti igény azonban nemhogy csökkent volna, hanem egyre nőtt. Újakat építeni, s főként olyan gyorsan, ahogyan szükség lett volna rá, nem volt miből. Szükségmegoldáshoz folyamodtak: üresen álló kastélyokat, kúriákat, kolostorokat, kaszárnyát „szereztek" s berendezték a legszükségesebbel. (A jelenlegi szociális otthonok közül mindössze három épült évtizedekkel ezelőtt szeretetotthonnak: a kamaraerdei, a Hungária körúti és a rákospalotai.) Egy meglevő, s más célra épült házat, kúriát, kastélyt azonban még nagy anyagi befektetéssel sem lehet úgy átalakítani, hogy az a mai követelmények szerinti igazi otthon legyen. De pénz sem volt rá ; a szociális otthonok az egészségügyi tárcához tartoznak . . . Mindezekből adódik, hogy bár az utóbbi tíz évben sokat költöttek az otthonokra, nagy részük mégis korszerűtlen. Nem is egy helyütt 20 — 22 ágyas „hodályokban" élnek, ami eleve kizárja a nyugalmat. A korszerű fűtést sem tudták mindenütt megoldani. Többségükhöz hiába tartozik nagy kert, park, a mozgásszervi megbetegedésben szenvedők az elsőmásodik emeletről nehezen vagy egyáltalán nem tudnak oda lejárni. (Márpedig idős korban sokan szenvednek valamilyen mozgásszervi betegségben.) Mégis, az utóbbi tíz évben sokat változtak a körülmények. Az otthonokat igyekeznek valóban otthonná tenni. Már túljutottak azon a korszakon, amikor gond volt az ízletes, bőséges, kalória- és vitamindús étrend előteremtése; a tisztességes öltözet, zsebpénz, televízió, könyvtár. Ma a gondozottak személyiségével kapcsolatos kérdések várnak megoldásra : társtalanságuk, magukrahagyottságuk megszüntetése; koruknak és érdeklődési körüknek megfelelő elfoglaltság megteremtése; kulturált szórakozás, kirándulások szervezése. (A Hungária körúti otthonból pl. rendszeresen szerveznek kéthetes csereüdültetést. A jelentkezők valamelyik vidéki otthonba látogatnak, az ottaniak pedig azalatt a pesti otthonban élnek. A pestieknek a vidéki élet változatosságot jelent — a vidéken élők pedig két hetet tölthetnek ifjúságuk városában!) Ki megy szociális otthonba? Természetesen, a rászoruló. De ki a rászoruló? Annak idején a szeretetházakba azok az idős emberek kerültek, akik család, eltartók, jövedelem nélkül maradtak. A felszabadulást követő években a lakással nem rendelkező, főként lumpen elemek kerültek az otthonokba. Ezt követően a segélyekből, kegydíjakból élő öregek, akiknek többnyire nem volt hozzátartozójuk. Ma pedig — döntő különbség! — zömüknél egészségügyi szempont szerepel az első helyen: betegség, idős kor. A gondozottak életkora 1972-ben: 50 év alatti 14)3% 51 — 60 év közötti 7,6 % 61 — 70 év közötti 17,5% 71 — 80 év közötti 34,8 % 81 — 90 év közötti 22,9 % 90 év feletti 2,9% Az 50 év alattiak viszonylag magas százalékát az egészségügyi gyermekotthonokból és nevelőotthonokból kikerült szellemi vagy testi fogyatékosok adják. Gyakran hallunk „hálátlan" gyermekről, aki „fölöslegessé" vált anyját vagy apját bedugja egy szociális otthonba. Sajnos, vannak ilyenek. Általánosítani azonban nem szabad. Nézzük meg reálisan a helyzetet. Az idős embert, különösen ha beteg vagy magatehetetlen, ki kell szolgálni. Mosdatni, ágytálra ültetni, naponta többször megetetni, megitatni, idejében odaadni neki a gyógyszert. A legjobb indulatú, szülőt szerető család sem képes erre hosszabb időn át. Hiszen a felnőttek reggel dolgozni mennek, a gyerekek pedig iskolába, napközibe. A család csak 31