Budapest, 1973. (11. évfolyam)

10. szám október - Bertalan János: A főváros demográfiai és munkaerő helyzete

3- sz. tábla A válások alakulása Válások Év Válások Ebből az Év száma elvált feleség 1000 lakosra 1000 száma 20—29 éves 1000 lakosra házasságkötésre 1961 6870 2491 3.7 396 1962 6452 2102 3=4 376 1963 69H 2258 3.7 382 1964 7143 2440 3)7 375 1965 7284 2676 3,8 366 1966 6647 25OI 3.4 326 1967 6598 2545 3.4 317 1968 6779 2714 3.4 330 1969 6934 2953 3.5 339 1970 7339 3052 3.6 366 Művi vetélések A népesség reprodukciója szempontjából különösen hátrányos a sok terhességmegszakítás. A budapesti terhességek kétharmada művi vetéléssel végződik, és abban legnagyobb aránnyal — több mint 50 százalékkal — a 20 — 29 éves nők vesznek részt. A művi vetélések száma 1970-től kezdve csökkent, de még mindig több mint kétszerese az élve született gyermekek számának. A művi vetélések számának csökkenése azonban nem ad okot optimizmusra, mert nem a szülési kedv élénkülését jelzi, hanem csak azt, hogy kezd elterjedni a fogamzásgátló tabletták használata. Válások A születési arányszám alakulása szempontjából kedvezőtlen tényező a válások nagy száma és ezen belül a 20 — 29 éves korú nők magas részesedési aránya, tekintettel arra, hogy a szülési gyakoriság e korcsoportban a legnagyobb. A házasság felbomlása a nő szülőképes korában megakadályozza további gyermekek születését a családban. A válási esetek igen nagy részében — közel egyharmadában — a házasság 4 évnél rövidebb ideig áll fenn. Budapesten az utóbbi évtizedben minden harmadik házasság válással végződött. A korösszetétel változása A csökkenő arányú élveszületések és ugyanakkor az idős korúak számának és arányának növekedése következtében a fővárosi népesség korösszetétele kedvezőtlenül alakult. Az össznépességen belül a 14 éven aluliak aránya az 1949. évi 18 százalékról 1970 elejéig 14,2 százalékra csökkent, ugyanakkor a nyugdíjas korúak aránya 14,6 százalékról 23,5 százalékra növekedett. Az 1970. január i-i állapotnak megfelelően ezer munkaképes korú lakosra 20,8 százalékkal kevesebb gyermekkorú és 61,7 százalékkal több nyugdíjas korú jutott, mint 1949 elején. A korstruktúrában bekövetkezett változások a népesség reprodukció'a, valamint a lakosság gazdasági aktivizáihatósága szempontjából nagyon kedvezőtlenek. A népességszámot alakító tényezők Az előzőkből láthatóan Budapest lakossága a maga természetes megújhodási erejéből nem képes arra, hogy gondoskodjék a meghaltak pótlásáról, továbbá a gazdasági-társadalmi fejlődéssel arányban álló olyan mérvű népesség-szaporulatról, mely biztosítja a munkából kiöregedők utánpótlását. A főváros népesedési és munkaerőhelyzetének alakulását az országos demográfiai helyzet determinálja. Budapest munkaerőszükségletének jelentős részét és egyben népességgyarapodását a bevándorlási többlet biztosítja. A főváros népessége 1949. január i-től 1959. végéig 214290 fővel, 13,5 százalékkal növekedett. Ennek 60,4 százaléka (129 450 fő) bevándorlásból származott. Az 1960-tól 1969-ig terjedő időben a fővárosban az élveszületések száma 17 727 fővel kevesebb volt a meghaltak számánál; ezek pótlását és ezen felül további 140 477 fő népességnövekedést a vándorlási többlet biztosította. Bevándorlás nélkül Budapest népessége 1959 óta állandóan csökkenne. A bevándorlások egyrészt kedvezően módosítják a népesség korösszetételét, másrészt számottevően növelik a munkaképes korúak számát. A negyedik ötéves terv időszakában például — az időközbeni bevándorlások figyelembevétele nélkül — több mint 30 ezer fővel többen érik el a nyugdíjas korhatárt és halnak meg e korcsoportban, mint ahányan a munkaképes korba lépnek. A bevándorolt munkaképes korúaknak túlnyomó része, kb. 85 százaléka a fiatalabb munkaképes korcsoportba (15 — 39 éves) tartozik. A bevándorlóknak egy jelentős része nem munkavállalatilag minden munkaképes korú férfi és a munkaképes korú nők 91,8 százaléka aktív kereső, vagy nappali tagozatos tanuló és gyermekgondozási szabadságon levő. (A 4. számú tábla adataival szemléltetjük azt a hatalmas fejlődést, amelyet a foglalkoztatottság terén — annak előfeltételeinek megteremtésével — 1949 óta elértünk.) Míg 1949 elején 278,4 ezer munkaképes korú nő maradt otthon és nem vállalt munkát, addig ezek száma 1970-ben már csak 37,5 ezer volt. Az aktív kereső tevékenységet nem folytató munkaképes korú nők munkaerő-tartalékot lényegében már nem képviselnek. Ezen eltartottak csoportjába tartoznak: a többgyermekes anyák, a szellemi és testi fogyatékosok, továbbá azok, akik anyagi kényszer híján nem is akarnak munkaviszonyt létesíteni. A foglalkoztatottság magas szintje ellenére a főváros munkaerő-szükségletét a munkaképes korú népesség nem tudta fedezni, az aktív munkába a nyugdíjkorhatáron felüliek egy részét is bevonták: számuk 1970-ben 71 ezer volt. A nyugdíjas korban levő aktív keresők száma — a megélhetést biztosító magasabb összegű nyugdíjak arányának emelkedésével — fokozatosan csökken. Közismert, hogy Budapesten több a dolgozók száma, mint a munkába bevonható népesség. A többlet a főváros környékéről munkavégzés céljából naponta bejáró ingázókból tevődik. Ezek száma ma már megközelíti a 200 ezret. A bejáró ingázókkal szemben viszont azoknak a budapesti aktív keresőknek a száma, akik a fővárosból a szomszédos megyékbe járnak el dolgozni, 23 ezer fő. A fővárosi vállalatok munkaerőigényét az utóbbi években nem sikerült kielégíteni. A munkaerő-gazdálkodási hivatalok adatai szerint 1973. II. negyedévében a bejelentett üres munkahelyek száma 45 ezer volt. A vállalatok feladataik teljesítéséhez ilyen nagyságú munkaerőigényt jelentettek be, ennek kielégítéséhez azonban munkaerőtartalék a fővárosban nem áll rendelkezésre. A főváros munkaerőhelyzetében a negyedik ötéves tervidőszak még hátralevő éveiben és az ezt követő ötödik ötéves terv időszakában sem várható kedvező fordulat. A munkaképes korú népesség száma — az 1957 utáni alacsonyabb szülési gyakoriság miatt — az ötödik ötéves terv időszakában visszaesik, ugyanakkor a nyugdíjas korba lépők és a nyugdíjkorkedvezménnyel korábban nyugdíjba menők száma emelkedik. Ennek következtében a nyugdíjba menők száma meghaladja az először munkába lépő fiatalok számát. A következő tervidőszakban tehát az 1970. évinél valamelyest kisebb számú budapesti lakosú aktív keresővel lehet számolni. A gyermekgondozási szabadságon levő anyák száma várhatóan a jelenlegi szinten marad. Arra sem lesz lehetőség, hogy a háztartásban maradt munkaképes korú nők köréből további munkaerőt vonjunk el. A felvándorlók és a naponként munkavégzés céljából bejárók számának növelésére — a vidék minimális munkaerő-tartalékai miatt — szintén nem igen lesz lehetőség. Mindezek következtében várható, hogy némely szakmában a termelés növekedésével párhuzamosan tovább fokozódik a munkaerőhiány. Ilyen helyzetben önként adódó kérdés: hogyan biztosítjuk a főváros munkaerő-szükségletét olyan nagyságrendben, hogy a munkaerőhiány a termelés növelését és a szolgáltatások fejlesztését ne fékezze? Ennek egyedül lehetséges útja: az automatizálás fokozásával és az élőmunkát helyettesítő beruházások ütemének meggyorsításával, valamint a munka jobb megszervezésével emelni kell a termelékenységet. Azoknak a nálunk gazdaságosan nem termelhető termékeknek gyártását pedig, amelyeket a KGST-hez tartozó országok valamelyike gazdaságosabban termel, meg kell szüntetni, és az így felszabaduló dolgozókat — szükség esetén átképzéssel — oda kell irányítani, ahol rájuk a legnagyobb szükség lesz. 4. sz. tábla A munkaerőforrás alakulása és felhasználása Budapesten (iooo fő) lási céllal költözik a fővárosba, hanem tanulmányai folytatása végett. 1949- I 1. i960.1. 1. 1970.1. 1. lási céllal költözik a fővárosba, hanem tanulmányai folytatása végett. Megnevezés összesen Ebből nők összesen Ebből nők összesen Ebből nök A munkaerőforrás és az aktív keresők számának változása A munkaerőforrás és az aktív keresők számának változása Munkaképes korú népesség I 072,4 560,6 I 110,7 561,6 I 209,6 596,7 Budapesten a munkaképes korú Munkaképes kornál népesség száma 1970 elején egymilidősebb aktív kereliókétszáztízezer volt, 99 ezer fővel sők 76,2 38,9 9i,i 51,5 70,7 44.3 (8,9%-kal) több, mint tíz évvel az-Munkaképes korú előtt. Ezen belül az aktív keresők tanulók 58,6 24,1 69,9 28,4 111,0 49.5 száma — a tanulmányaikat nappali Munkaképes korú tagozaton folytató tanulók, a munkanyugdíjasok, képes korú nyugdíjasok és járadékojáradékosok 26,8 14.4 14,8 6,3 28,9 n,5 sok számának nagyarányú növeke-Gyermekgondozási dése, továbbá 26 730 fő gyermekszabadságon levők — — — — 26,7 26,7 gondozási szabadságon levő nő elle-Elméleti munkaerőnére — 12,4 százalékkal (110 ezerrel) forrás I 063,2 561,0 1 117,1 578,4 1113,7 553,3 haladta meg az i960, évit. Ebből: A foglalkoztatás szintje hazánkban aktív keresők 766,1 286,1 982,2 446,7 I 072,1 515,8 Budapesten a legmagasabb. Gyakoreltartottak 297.1 278,4 134,9 i3i,7 41,6 37,5 27