Budapest, 1973. (11. évfolyam)

10. szám október - A címlapon: Balla Demeter felvétele

udapßst XI. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 1973 OKTÓBER fl FŐVÁROS FOLYÓ IRflTflragrj Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS n Szerkesztő: KATONA ÉVA Olvasószerkesztő: KÖVEN Dl JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I., Országház u. 20. Telefon: 351-918 Postacím: 1014 Budapest Szerkesztőségi fogadóórák: Hétfő 10—13 óráig VII., Lenin körút 5. I. em. Telefon: 223-896 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT Postacím: 1959 Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1 sz.) Telefon: 180-580 Postacím: 1900 Budapest Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft félévre . . . 60,— Ft egy évre . . 120,— Ft 73.2853 Athenaeum Nyomda, Budapest íves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató Index: 25 151 A TARTALOMBÓL: Az európai fővárosok vezetőinek találkozója, 1972 Carlos Arias Navarra, Madrid polgármestere: Harcunk a légtisztaságért ... 4 G. Schürch, Bern polgármestere: A nemzetközi együttműködés szolgálatában 6 Fővárosi őrjárat XVIII. Fekete Gábor: A legnagyobb kerület 8 Vargha Balázs: Csanádi Imre falusi Budapestje 20 Hoffmann Tamás: Centenáriumi népművészeti kiállítás a Nemzeti Galériában 22 FÓRUM Bertalan János: A főváros demográfiai és munkaerő helyzete 26 Vértesy Miklós: A „pesti kényszerítő dologház" 34 Szalay György: A budapesti kávéházak III.. . 38 A címlapon: Balla Demeter felvétele A belső borítón: Spanvolozott borotválkozó-doboz teteje. A centenáriumi népművészeti kiállítás anyagából (Thury György múzeum, Nagykanizsa) Kovács Tamás felvétele A hátsó borítón: Francia festő (XVII. század): Enoch várának építése Schiller Alfréd reprodukciója Szerkesztőbizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FARKASINSZKY LAJOS, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; Dr. HORVÁTH MIKLÓS, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója; PATAKI JÁNOS, az MSZMP Budapesti Bizottság Agit.-prop, osztályának vezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; Dr. SÁGVÁRI ÁGNES, a Fővárosi Levéltár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; Dr. TRAUTMANN REZSÓ ny. miniszter, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke , írta: Lázár György, a Minisztertanács elnökhelyettese A centenáriumát ünneplő Budapest impozáns fejlődési útra tekinthet vissza. Az eredményeket és a fogyatékosságait egyaránt érző budapestieket azonban legalább annyira érdekli a főváros jövője, mint a már elért sikerek. Nem közömbös tehát, és a közérdeklődésre is számot tarthat az a kérdés: hogyan látják ma a gazdasági tervezéssel foglalkozó szakemberek Budapest jövőjét, és melyek azok a leglényegesebb változások, amelyek Budapest életében a következő 10—15 éven belül várhatók? A kérdésre nem könnyű a válasz, mivel Budapest jövőjét — csakúgy, mint jelenét — szerteágazó társadalmi és gazdasági tényezők bonyolult összefüggés-rendszerében lehet csak vázolni, a fontos kérdések egy része ma még nem kellően feltárt, s a fejlődés irányaira és módjaira vonatkozó szubjektív elképzelések is széles skálán mozognak. Mire vállalkozhat tehát a gazdasági tervezés, ha Budapest hosszabb távú fejlődési irányait kell megjelölni? Mindenekelőtt arra, hogy a népgazdaság általános fejlődését meghatározó társadalmi-gazdasági követelmények és a számításba vehető lehetőségek mérlegeléséből, továbbá a főváros és környéke sajátos helyzetéből kiindulva, felvázolja a fejlesztés kereteit. Ezzel együtt fontos célja a gazdasági tervezésnek, hogy kijelölje azokat a kulcsfeladatokat, amelyeket meg kell oldani ahhoz, hogy Budapest fejlődése a jövőben is kielégítő ütemű és kellően összehangolt legyen. A hosszabb távú, 10—15 évet átfogó tervezés természetesen csak a fejlődés fő vonalainak és rendező elveinek, továbbá a feladatok számításba veendő sorrendjének megfogalmazására vállalkozhat; a konkrét döntésekben — a dolog természeténél fogva — megfelelő szabadságot kell hagynia a középtávú, illetve az éves tervezés számára. A Budapest jövőjével foglalkozó gazdasági tervezés a hosszútávú népgazdasági tervezőmunka keretében, annak szerves részeként folyik, s még közel sem tekinthető befejezettnek. Számos fontos kérdés további elemzést, vizsgálatot és sokoldalú megvitatást kíván. A munka jelenlegi szakaszában azonban már befejezettnek tekinthető a helyzetfeltárás, és kijelölésre kerültek azok a fő kérdések is, amelyek Budapest jövőjének megtervezésében tisztázást és választ igényelnek. Melyek tehát ezek a fő kérdések, és mit hozott felszínre a tervezőmunka eddigi folyamata? Az egyik igen fontos és még pontosabb tisztázást kívánó kérdés Budapest népességének jövőbeni alakulása és az ebből levonható következtetések. Közismert tény, hogy a múlt század második felétől napjainkig az ország népessége megkétszereződött, Budapest lélekszáma pedig több mint hatszorosára növekedett. A főváros népességgyarapodása elsősorban az ún. vándorlási többletből származik, a természetes szaporodásnak — egyes időszakoktól eltekintve — viszonylag csekély volt a szerepe. Budapesten a születési arány már hosszabb idő óta — és feltehetően így lesz a jövőben is — jóval kisebb, mint az országos átlag, a bevándorlás pedig — elsősorban a vidéki ipar örvendetes fejlődése következtében —tartósan csökkenő irányzatot mutat. Ha csak e két tényezőt tekintjük is, belátható, hogy Budapest lakosságának lélekszáma, hosszabb távon nézve, az eddiginél csak jóval kisebb ütemben fog növekedni. Mindebből — a többi között — az a következtetés adódik, hogy Budapest gazdaságának jövőbeni fejlesztésekor nem számolhatunk az eddigihez hasonló méretű pótlólagos munkaerő-forrásokkal. Az elmondottak talán érthetővé teszik, miért van a tervezés szempontjából is meghatározó fontossága annak, hogy az el-1