Budapest, 1973. (11. évfolyam)

9. szám szeptember - Fekete Gábor: Újpest éledése

sabban: az udvarról nyíló kis lakások közül melyikbe költözzenek. Ez a bensőséges „törzsi" életmód, amely­ből legfeljebb a Megyeri úti futball­események vagy a Duna-parti pecázá­sok szakítják ki a családokat, felborít minden hagyományos szanálási prog­ramot: végtére is, ha a szoba-konyhás lakásban három család, három nem­zedék él, akkor nem érvényesíthető az ,,egy bontandó lakásért egy új" ki­utalás gyakorlata. Ráadásul a fent említett életmód miatt rendkívüli megértést követel a szanálandó házak lakóinak elköltöz­tetése. (Csupán alegközelebbi években ötezer családról van szó!) A józsefvá­rosi rekonstrukciónál a kitelepítendő, de a környékhez ragaszkodó lakónak nem okozhat tragédiát, ha felkínálják neki, hogy ápolja a jövőben emlékeit, nosztalgiáját a szomszédos kerületek valamelyikében: a Ferencvárosban, az Erzsébetvárosban vagy Kispesten, vi­szont az újpesti „nagycsaládos" udva­rok meghitt légkörétől, mélyen gyö­kerező közösségi életétől örökre és teljesen meg kell válniuk az újpalotai házóriásokba költözőknek. Ezért hát nagyon sokszor hiába válogathatnak akár hat-nyolc cserelakás között, hiába adódik a kisipari műhelyektől zajos, kopott kövezetű udvar és a nedves, szűk lakás helyett egy vagy több vado­natúj, korszerűen felszerelt állami lakás lehetősége, a családok egy része legszívesebben odakötözné magát le­élt élete színhelyéhez. Megtalálható emellett egy szűk réteg, amely a sza­nálást spekulációs céljaira próbája fel­használni, új cserelakásának kiutaló papírját már a kiutalás napján árusítva. Szerencsére annak a nyolcszázhatvan kerületi családnak a nagyobb része, amelyik a bontásról szóló értesítést már megkapta, ha mégannyi szál fűzi is Újpesthez, nem ragaszkodik gör­csösen a régihez. A csendes, zuhanyo­zóval felszerelt, légkondicionált üze­mekben dolgozó, fehérköpenyes új­pesti munkásnak már kevésbé tűnik romantikusnak, vonzónak a családi otthon, a zajos környezettel, a pené­szes falakkal, a sparherttal és a lavór­ral... Egyébként a tanács tőle telhetőleg igyekszik azoknak a kívánságát teljesí­teni, akik a szanálás után is a kerület­ben kívánnak élni. Annál nagyobb fej­törést okoznak viszont az üzemeknek az Újpestet elhagyók: a törzsgárda állomány — az elköltözők számával arányosan — érezhetően csökkent és csökkeni fog. Ugyanakkor a más ke­rületekből visszajáró újpesti dolgozók alaposan próbára teszik a közlekedés teherbíró képességét, már ezekben a hónapokban is: sok a panasz az Új­palota—Újpest autóbuszjáratokra, az üzemekben pedig a késésekre, a mun­kakiesésre. A megoldást az jelentené, ha — s a tanács már tapogatózik is ilyen irányban —, az ötödik ötéves tervben az ütemezettnél több új csa­ládi otthon épülne fel Újpesten, a re­konstrukció keretében. Terület kerestetik Mielőtt a rekonstrukció részleteit vázolnánk, mindenképp vissza kell térni Újpest jelenére. Ennek az a sa­játossága, hogy szinte talpalatnyi szűz terület sincs a lakásépítésre. 1960 óta több vállalat látott hozzá kisebb-na­gyobb számban családi otthonok kivi­telezéséhez, azonban terület hiányá­ban a vállalati lakásépítések lassan el­haltak. Az Egyesült Izzó a szabályt erő­sítő kivétel. Kezdetben csupán „fél­kész ház" akciót indított: a legszüksé­gesebb szak- és szerelőipari munkák­kal sietett családi otthont önerőből építő dolgozói segítségére. Ezt a konst­rukciót az Izzó most továbbfejleszti, és 1974-ig körülbelül kilencszáz lakáshoz nyújt igen erőteljes anyagi-műszaki tá­mogatást. A nagyüzem kezdeménye­zését a fővárosi tanács is nagyra érté­kelte, hiszen vállalta további területek szanálását és átadását a Fóti úton az Egyesült Izzó számára. Ha vállalati lakásépítésre valamelyest nyílik is mód, magánerős építkezésre már semmiképp. Ilyen célra felhasz­nálható üres telek Újpesten nincs, leg­feljebb a meglevő házak bővítésével növelhetnék némileg a lakások szá­mát. Lényeges javulást csak a beépí­tési előírások megváltozása hozhat, amennyiben teljes közművesítettség esetén a magánházas övezetekben az eddigi két lakás helyett négyet lehet majd építeni, anélkül, hogy a beépí­tési százalékon változtatnának. Újpest ma sem lehet elégedetlen a közművesítettséggel, hiszen a villany-és vízellátás száz százalékos. Gáz csak a belső területeken van, mert a folya­matosan kiépülő földgázhálózat egye­lőre az üzemi célokat szolgálja. A vá­rosi gázhálózat már szűkös a lakosság fűtési igényeinek kielégítéséhez. A Jellegzetes újpesti udvar tervek szerint a kerület teljes egészé­ben földgázra tér át. Lényegesen kedvezőtlenebb-a csa­tornázottság. A hálózat elavult, a ke­rület jelentős részén megoldatlan a szenny- és csapadékvíz elvezetése, s például a Fóti úton, az attól északra eső területeken már kisebb esőzés beálltával is kritikus helyzet alakul ki. Az Újpesti Áruház Újpest közlekedésének fejlesztése minden tekintetben a metrótól függ. De a mai napig is bizonytalanság ural­kodik: meddig, hol járjon majd a föld­alatti gyorsvasút? Van olyan elgondo­lás, amely szerint az észak-déli szárny végállomása az István téri piac mentén lesz, s a továbbiakban szárnyvonal ága­zik majd el Káposztásmegyerre, illetve Újpalotára. A másik elgondolás sze­rint az észak-déli fővonalat egyenesen Káposztásmegyerig kell kiépíteni, te­kintettel a majd ott fölépülő új város­negyedre. A másik sarkalatos közlekedési probléma az útépítés. A Váci út szé­lesítése és korszerűsítése óriási össze­get, a mai számítások szerint hét­milliárd forintot emésztene fel, nem kis részben a sok szanálás miatt. Ezt a programot alighanem jelentősen mérséklik, hiszen a fővárosból kiveze­tő útvonalak közül még mindig a Váci úton tapasztalható a legkisebb torló­dás. Másrészt az észak-dél i metró meg­építése után a villamosok száműzeté­sével amúgyis újabb sávokat nyer a közúti közlekedés. Annál időszerűbb viszont a Duna-parton levő út átala-A metrótól a bisztróig

Next

/
Oldalképek
Tartalom