Budapest, 1973. (11. évfolyam)

9. szám szeptember - Fekete Gábor: Újpest éledése

Csigó László felvételei Fővárosi őrjárat XVI i. Néhány hónap híján százharminc esztendeje, hogy a káposztásmegyeri pusztából szőlőültetés céljaira kihasított területen, a főleg Budafokról érkezett „telepesek" önálló községet szerveztek. A pionírok létszámának megállapításához akkortájt nem szükségeltetett volna komputer, lévén hogy a község apraja-nagyja összesen százhat főt számolt. Ők választották maguknak azÚjpest nevet. A váci vasútvonal, a Duna útja és kikötője, az első lóvasútvonal — amely a Kálvin térrel kötötte össze a települést —, a század eleji mértékkel mérve kitűnő közművesítettség hamar felvirágoztatta az önálló várossá növekvő kis községet. Gazdag magánkisipara, s például önálló színháza révén is Újpest a fővárosi peremvidékek között talán a legfejlettebbnek mondhatta magát a második világháború előtti években. A felszabadulás után, miközben a fejlesztésre szánt forintok az elmaradottabb külső kerületekhez: Csepelre Pesterzsébetre, Óbudára kerültek — Újpest megrekedt a múltban. Igaz, szőlő helyett Észak-Pesten nanapság bőséggel „terem" bőr, bútor, textil, gyógyszer, izzólámpa, azonban immár nyolcvanháromezer lakos szurkol annak, hogy kerülete egyszer ismét — vagy inkább végre — valóban új Pest legyen. Fekete Gábor Ipar a lakóházban Újpest éledése Új házak az Árpád úton Újpestnek rengeteg közös vonása van a Józsefvárossal, hiszen az ütöttkopott külső, a zsúfoltság, a környezeti ártalmak tekintetében egymást múlja felül a két kerület. Csakhogy amíg a rekonstrukció a Józsefvárosnak ma már szinte státuszjelképe, addig a főváros IV. kerülete évtizedek óta meglehetősen elgyötörten várja a legapróbb biztatást, hírt is a megújulásról. A városrész létét, hírnevét, atmoszféráját az ipar határozza meg, olykor azonban az ipar és a lakóterület ölelkezése szorítássá, bilinccsé erősödik, amelyből egyik sem tud kibújni. Az ipar extenzív fejlődése a bölcsődei, óvodai ellátásban, a műszaki színvonal emelkedése az oktatásban, a kettő együtt a lakáshelyzetben okoz kórossá váló zavarokat, mégpedig egy elöregedett városrész amúgyis nehéz feltételei és körülményei között. Ugyanakkor a beljebb fekvő részeken szinte nincs olyan lakóház, ahol valamilyen formában ipar ne működnék, így aztán általános és teljes rekonstrukció nélkül mind nehezebben vehet lélegzetet az ipar is, a lakóterület is, hiszen nincs mód terjeszkedésre, modernizálódásra. Egyébként jellemző, hogy az újpesti rekonstrukció a szokástól eltérő telepítés-rendezéssel jár majd: nemcsak és nem is elsősorban a lakóterületről költöztetik ki az ipart, hanem az ipari tömbökbe ékelődött lakásokat bocsátják majd az üzemek rendelkezésére. Ez célszerűnek látszik, mert a költségcsökkentés nyil-'ánvaló, az ipari ártalmaktól szenvedő családi otthonok száma pedig csökken, s kinyújtózkodhatnak kissé az újpesti üzemek, gyártelepek. 13 mi ;•, imi '