Budapest, 1973. (11. évfolyam)

8. szám augusztus - Puskás Béla: A középkori budai várpalota képének rekonstruálási kísérlete

A palota alaprajza (Gerevich László ásatásai nyomán) A közel másfélszáz évig tartó budavári török megszállás utolsó ostromakor, 1686-ban a középkori királyi palotát annyira rommá lőtték, hogy jóformán semmi nyoma sem maradt a magyar királyok által épített, lakott és oly sok korabeli szemtanú által csodálatos szépnek tartott palotából. Szétrombolásával egyidejűleg fordult felé a tudományos érdeklődés. Az első rekonstrukciós leírások a XVIII. század elejéről valók, és több-kevesebb megszakítással bár, de a mai napig is tartanak. A források alapján számtalan leírása és korabeli ábrázolása is van a középkori palotának, mégis az az igazság, hogy százszázalékos pontossággal ma sem tudjuk, hogyan is nézne ki egy mai fényképen — ha még állna. így tehát nem mondhatjuk azt, hogy a XVI. század közepéig teljesen kiépült, a török idők előtti palotát minden részletében ismernénk. A korábbi Anjou-kori építkezésekről pedig még kevesebbet tudunk, a kezdeményező IV. Béla király építkezéseiről már alig valamit. S még az is erősen vitacott szakmai körökben. Kevesen foglalkoztak a palota képének rekonstrukciós ábrázolásával. Csak a korabeli képek, metszetek ismeretesek, melyeknek hitelessége — nagyobbrészt — vitatható. Az 1686. évi pusztuláshoz hasonló kép tárult a szemlélő elé 1945-ben. A szovjet csapatok által felajánlott megadástfigyelembe se vevő, a dühtől elvakult náci védekezés ismételten ezernyi emberi lét és anyagi javak értelmetlen pusztulását okozta. E pusztulás azonban némi kárpótlást is nyújtott. A romhalmazzá vált újkori palota helyén megindulhatott a régészeti ásatás. Az ásatások alkalmával fellelt középkori falmaradványokról pontos térkép készült. Ez a térkép a régi palotaegyüttesről kb. 65—75%-os alaprajzot adott. Az eddig ismert legrégibb kép a Schedel krónikából való; ez „Világkrónika" címmel jelent meg a könyvnyomtatás hajnalán, 1493-ban. De a kép már az 1470-es években elkészült. A kép megrajzolása és a könyv megjelenése között eltelt idő az akkori utazási nehézségekkel és a kezdetleges nyomdatechnikával magyarázható. Ez a kép nem Buda ostromát ábrázolja, mint általában a későbbiek, hanem magát a várost. Főhangsúllyal a palotaegyüttest mutatja, amely a XV. századi Közép-Európa egyik leghíresebb épülete volt. Ha arányaiban nem is, de az épületek sorrendjében, helyzetük fekvésében, sőt apró részleteiben is annyira egyező az ábrázolás az ásatási térkép adataival, hogy feltétlenül arra a következtetésre jutunk: rajzolója a helyszínen volt és egy nézőpontból rajzolta a palotát. Az előbbi képet igazolja az utána megjelent 1541. évi E. Schön-féle metszet is. Ez azonban már nem egy nézőpontból készült. A képen a paloták aljában Siebmacher rézkarca (részlet)