Budapest, 1973. (11. évfolyam)

8. szám augusztus - Jácint Riberaygua Pujal, Andorra la Vella polgármestere: A turizmus és a bevándorlás problémái

Az európai fővárosok vezetőinek találkozója, Budapest 1972 Jácint Riberaygua Pujal, Andorra la Vella polgármestere A turizmus és a bevándorlás problémái A kislakások építését és a lakókörzetek megjavítását az elkövetkezendő években elsősorban a Jordaan kerületben szorgalmazza a város. Művészet, kultúra A Városi Színháztól eltekintve, a nagyobb múzeumok — mint például a Rijksmuseum, a Városi Múzeum, a Van Gogh Múzeum, továbbá a Concertgebouw és a Kongresszusi Központ nem a város központjában fekszik. A tervezett operaház sem esik a régi város határán belül. A sűrűn lakott városközpontban nem jutott hely ezeknek a monumentális 19. és 20. századi építményeknek. A városközpontban a kulturális funkciót a kisebb múzeumok, a kisszínházak és a műcsarnokok töltik be. A városi hatóságok azzal erősítik ezt a funkciót, hogy teret engednek a régi épületekben a különféle művészegyütteseknek, vagy akár egyedül alkotó művészeknek is. A régi városban közületi támogatással működnek a kisszlnházak, a kísérleti színpadok, a művészstúdiók, a kísérleti elektronikus zenestúdiók, a balettiskolák stb. Az élő városközpont védelme nem az egyetlen feladat, amivel a város vezetőinek meg kell küzdeniük. A városmag körül nagy lakónegyedek nőttek ki a föld bői a 19. században. Ezeket ma is lakják, de teljesen elavultak, nem alkalmasak a mai igények kielégítésére. Az elkövetkező évtizedekben le kell bontani vagy fel kell újítani ezeket, hogy egy bizonyos ideig még lakhatók legyenek. Ez óriási feladat. A város lakossága egyre inkább csökken. Kivált a fiatalok igyekeznek kifelé a városból. Ugyanakkor a lakosok átlagos életkora emelkedik: a 65 évesnél idősebbek száma jóval meghaladja az országos átlagot. Ez súlyos társadalmi problémát jelent. Amsterdam túlnőtt közigazgatási határain. A köz számára fontos tevékenységek jó része a városon kívül zajlik, más közigazgatási egységek határain belül. Nem sikerült ez ideig megfelelő intézkedéseket hozni a rendellenes helyzet orvoslására. A gazdasági fejlemények is aggodalomra adnak okot. A foglalkoztatást a jövőben csak újabb ösztönzőkkel lehet biztosítani. Közegészségügyi nehézségeink is vannak. Kivált az újabb években, kénytelenek vagyunk szembenézni az egyre fokozódó kábítószerfogyasztás veszélyeivel. A bűnözés aránya is rohamosan növekszik a városban. A bűncselekmények megháromszorozódtak az elmúlt húsz esztendő alatt, és a betörések száma nem egészen öt esztendő alatt megkétszereződött. Kivált a fiatalkori bűnözés ível felfelé. Ezek és a hasonló feladatok, amelyeket csak nehezít a nemzeti kormányzatnak a nagy és régi városok tekintetében teljesen eredménytelenül folytatott pénzügyi politikája, nagyon súlyos gazdasági problémát jelentenek. De valamennyi égető kérdés között talán a legégetőbb a városközpont kérdése. Lehet, hogy azért, mert ez mindenképpen a város szívét érinti — s egyúttal lakosainak szívét is. Elsősorban elismerésemet óhajtanám kifejezni Budapestnek és Városi Tanácsának azért, mert ezeknek a történelmi napoknak a megünneplésére meghívták minden európai főváros képviselőjét. Ebben a tényben felismerni véljük — a realizmusnak és a szolgálatkészségnek oly példáját, mely új utakat nyit a dialógusokhoz, az európai fővárosok közös problémáiban való intellektuális és humánus elmélyüléshez; — a problémák megoldásaira történő próbálkozások közkinccsé tételét; — annak jövőbeni lehetőségét, hogy mindig és minden szinten (attól függetlenül, hogy a főváros kicsi vagy nagy, hogy különböző a világnézet, az életfelfogás, és különböznek a társadalmi-gazdasági élet struktúrái) magát az embert tartsuk szem előtt. Mi is osztjuk azt a nézetet: ahhoz, hogy együttműködjünk és együtt dolgozzunk, szükséges, hogy ismerjük egymást. Egymás megismeréséhez pedig elengedhetetlen, hogy — figyelmesen meghallgassuk egymást és akceptáljuk mindazoknak a viselkedését, nézeteit, akiket erre az együttműködésre felhívtunk; — igyekezzünk megérteni a többiek problémáit, akár nagyok, akár kicsik legyenek; — felajánljuk és nagyon őszintén kicseréljük megtalált és kipróbált megoldásainkat. * Engedtessék meg, hogy ezek után bemutassam Andorra la Vella-t, Andorra fővárosát. Városunk területe és lakóinak száma kétségtelenül a legkisebb Európa összes fővárosai között. Ennek ellenére Andorra la Vella-nak megvan az a kiváltsága, hogy egy olyan ország fővárosa, mely — szerencsés történelmi körülmények folytán — nyolc évszázadot élt meg, megőrizvén egységét és függetlenségét, sértetlen tanújaként mindazoknak a háborús összetűzéseknek, amelyek a középkortól napjainkig Európa fizionómiáját, politikai földrajzát, egyéni és kollektív tudatát alakították. Mivel városunk a legkisebb testvér ezen a találkozón, következésképp azok a probléma-megoldások, amelyeket nyújtani tud, sohasem lesznek olyan fontosak, mint a többi európai fővároséi. Mégis, szerényen, az emberi és az életviszonyok olyan állandóságát nyújtja, amelyek általában eltűntek a nagy városközpontokból. Ezek között említhetjük: — a természetes környezetet a ház ajtajánál; — olyan közösségi intézmények fennmaradását, amelyek a középkor óta működnek és még ma is hatékonyan oldják meg a közösségi élet problémáit; — nem szűnt meg a más polgárok személyes és családi problémái iránti érdeklődés, jóllehet a népesség tízszeresére növekedett a bevándorlás folytán; — a konfliktusokat okozó helyzetek megoldásának lehetőségét, erőszak alkalmazása nélkül, a közmegegyezés és a józan észre való hivatkozás segítségével ; — a városi utak realitását, amelyek közlekedési funkciójukon kívül a helyi lakosság találkozóhelyévé és fórumává váltak. Mindez nem valamilyen idillikus kép Vergilius egyik eclogájából, hanem a huszadik század realitása. Ami azonban nem akadályoz meg bennünket abban, hogy igyekezzünk önökkel együtt keresni az együttélés még jobb feltételeit. Politikai és közigazgatási beosztás Andorra területe hat megyére (département), illetőleg egyházközségre oszlik, amelyek közigazgatási és vallási jelleggel bírnak. E két szempont interferenciáját az a tény magyarázza, hogy a társuralkodó világi uralkodó és egyúttal püspök is. Ugyanezen oknál fogva Andorrában nincs állami anyakönyvezés, csupán demográfiai nyilvántartás van, amiért a hat egyházközség plébánosai a felelősek. Közigazgatási szempontból az egyházközségnek városi tanács jellege van, jóllehet középkori eredetű sajátosságokkal; ennélfogva nem hasonlítható össze a szomszédos országok városi önkormányzatával. Az Egyházközségi Tanács (Conseil de Comu) a központi tanács (Conseil Général) helyi változata, amelynek hatáskörébe tartoznak az egyházközségen belül elsősorban a legelők, az erdőgazdálkodási és más gazdasági érdekeltségek. A Conseil de Comu egy vagy több Conseil de Quart-ra oszlik; ezek egyazon egyházközség kisebb körzeteinek, kerületeinek felelnek meg. Az ezektől a tanácsoktól származó döntések ellen a közvetlenül felettes Conseil-hez lehet fellebbezni. A Conseil Général 24 tanácsosból áll (a hat egyházközség mindegyikéből 4 tanácsossal). A hat egyházközség: Canillo, Encamp, Ordino, La Massana, Andorra és St. Julia de Loria. A Conseil Général elnökségét a Syndic Général és a Vice-Syndic látja el. Andorra valamennyi közigazgatási ügyében a Conseil Général illetékes. A központi tanácsos (conseiller général) tisztsége kötelező, mandátuma négy évre szól. A testület felét kétévenként megújítják. Törvényhozó erejét az őt illető ügyekben határozatok és rendeletek útján nyilvánítja, amelyeknek kihirdetésük 13. napjától törvényerejük van, ha nem terjesztettek fellebbezést a társuralkodók elé. A Syndic-eket három évre választják. Feladatuk a Conseil Général döntéseinek végrehajtása. Ők állítják ki az andorrai útleveleket és minden hivatalos okmányt. 9