Budapest, 1973. (11. évfolyam)

7. szám július - Vörös Károly: A világváros körvonalai

Főváros születik VI. Vörös Károly A világváros körvonalai A testvérvárosoknak az egyesítés felé haladó útján a gazdasági előfeltételeknek, a polgárias társadalmi szerkezetnek, a modernizálódó városképnek, a közművesítésnek a létrejötte, az egészségügynek és a közoktatásnak a modern város igényei szerint történő megszervezésére tett első lépések együttesen sem voltak még elégségesek ahhoz, hogy a város továbbfejlődéséhez tökéletes alapként szolgáljanak. A polgári fejlődés sodrában e sok ágon bontakozva átalakuló Pest-Buda életének mindezen tényezői modern és egységes, ráadásul a város által ellátott országos központi funkciók növekvő igényeinek megfelelően folyamatosan bővíthető, igazi nagyvárosi keretek megalkotását igényelték — részint műszaki, részint igazgatási vonatkozásokban. A 30-as évektől kezdve a magyar polgárosodás ilyen igényeit látó és megfogalmazó legjobb elmék előtt a modern nagyvárosok egyre tisztuló és egyre teljesebb képe legutoljára Táncsicsnak a 60-as évek közepén, a börtönben írt Fővárosunk c. röpiratában már csaknem kész, teljes városfejlesztési és rendezési koncepcióvá állt össze. így vált Pest-Buda egyesítésének utolsó előtti, már valóban Budapest perspektívájában megtett lépésévé az a városrendezési pályázat, melyet a 3 város rendezésileg is egységes várossá szervezésének igényével 1871 decemberében írt ki a városrendezés új, közvetlenül a miniszterelnökség alá rendelt szerve, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. Persze, még az eddig közvetlenül vezető út maga sem volt akadályok nélküli, már csak azért sem, mert előzetesen — alig 3 év alatt — számos, már ugyancsak az egységes városrendezés perspektívájában készült egyéb tervet, a modern nagyvárosrendezés előfeltételeit kellett elfogadtatni a közvéleménnyel és az országgyűléssel. Részletes ismertetésük különkülöncikkek sorát igényelné. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: a Lánchíd megváltása (ennek révén vált lehetővé a Duna-hidak számának szaporítása); a városok árvízvédelmének megteremtése a nagyarányú, a Dunának a városok közti folyását egészen megváltoztató szabályozásokkal; a városon belüli közlekedés jobb megszervezése új főútvonalakkal (a Sugár út és a Nagykörút által); mindennek irányítására közös városi és állami érdekeltségű szervként a Fővárosi Közmunkák Tanácsának létrehozása; s ami talán mindennél fontosabb: az ehhez szükséges pénz megszerzése, a 24 millió forintos államkölcsön elfogadtatása. E tervek gyors és eredményes végrehajtása a miniszterelnöknek, Andrássy Gyulának lendületét, energiáját és kiváló műszaki szakértőjének, Reitter Ferencnek szakértelmét, invencióját egyaránt dicséri. E munkának lett mintegy záróköve a testvérvárosok új rendezésének immár egységes koncepció keretében történő megszervezése: a következő évszázad nagyvárosi Budapestjének felrajzolása Pest-Buda sok tekintetben még kisvárosias térképére. A pályázat programja a pályaművek beküldésére aránylag rövid időt: hét és fél hónapot szabott meg. A kiírás szerint a pályázatoknak össze kellett hangolniok a „külcsin, fény és pompa", valamint a kereskedelem és az ipar főfontosságú igényeit: a két várost egyetlen egységnek kell tekinteni és ilyenné kell olvasztani; kiemelt feladat a budai Várhegy és a Lánchídtól mindkét parton, mindkét irányban terjedő Duna-part reprezentatív kiépítése; a rendezésnél elsősorban a város birtokában levő még beépítetlen ingatlanokat kell felhasználni, a lehető legkisebb rombolással. A pályázat hangsúlyozza az egészségügyi szempontokat is. Ezenkívül a középületeknek az őket használó társadalmi osztályok számára könnyen megközelíthetőknek kell lenniök; ugyanígy fontos, hogy különböző raktárak telephelyeinek kijelölésénél tekintetbe vegyék a Dunával és a pályaudvarokkal való könnyű kapcsolatot. Szükséges végül megfelelő összeköttetés teremtése a város és környéke között, anélkül azonban, hogy a városszerkezet tovább lazulna. A tömör beépítésre való törekvés láthatóan változatlanul a fő szempontok egyike maradt. A Közmunkatanács mellékeli a kiíráshoz saját ideiglenes beosztási tervét is az egyes sajátos profilú építmények elhelyezésére — nyomatékosan hangsúlyozva azonban, hogy ez a pályázót nem kötelezi, „sőt a jobb eszmék őszinte örömmel fognának üdvözöltetni". Térképet mellékel továbbá a már befejezett, vagy folyamatban levő szabályozásokról; a fő-, kör- és sugárutakról, melyeket változatlanul fenn kíván tartani, s melyeknek vonalához a terveknek már feltétlenül alkalmazkodniok kell. Ezek a város már hagyományos kivezető útjai (mint sugárutak): a Váci, a Kerepesi, az Üllői, a Soroksári út, s az új észak-keleti sugárút, illetve, az ezeket összekötő kis- és nagykörutak. A beosztási terv megkülönbözteti a reprezentatív fővárosi városmagot és az ipar, a kereskedelem városnegyedét ; a város déli részén a gyárvárost; továbbá a Városliget körül a fásításra, illetve a villanegyedek létesítésére javasolt területeket. Végül megadja a temetők tervezett helyét is. A részletes pályázati kiírás tárgyalja a megoldandó részletfeladatokat is. „Főforgalmú vonalak, terek kijelölése és a városrészek csoportosítása" cím alatt a városon belüli és a külvárosok felé irányuló közlekedés megkönnyítését, gyorsítását jelöli meg; főleg a Lipót- és a Józsefváros összekötését. Külön hangsúlyozza az Űjépület és környéke katonai jellegének várható megszüntetését és a szabályozásnak erre is kötelező kiterjesztését. A kiírás nagy előrelátással azt is megköveteli, hogy a pályázók foglalkozzanak a város várható növekedési irányaival, azok szabályozásával is; a környék nevezetes helyeinek (Üjpest, Palota, Kőbánya, Kispest, Rákos, Erzsébetfalva, Albertfalva, Promontor, Istenhegy, Zugliget, Lipótmező, Rózsadomb) a várossal megteremtendő • összekapcsolásával; ugyanakkor a tömör beépítés problémájának megoldását itt is kívánják. A kiíráshoz mellékelt térkép a tanács által javasolt útvonalak közül a pesti oldalon Üjpest, Csömör, Kőbánya és Kispest, Budán Budafok, illetve Fehérvár felé vezető utat tüntet fel; tulajdonképpen a mai Béke, Thököly, Salgótarjáni útnak, illetve a Mester utca egy tervezett meghosszabbításának, Budán pedig a mai Budafoki és Fehérvári útnak a kiépítését. A keresztirányú összeköttetés érdekében a terv a Hárompipa (ma Erkel) utca meghosszabbításával a Stáció (ma Baross) utcát összeköti a Duna-parttal. Budán már megfigyelhetők a belső körút körvonalai. A továbbiakban a kiírás hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a javasolandó fő közlekedési utak a jelenlegi mellékutca-hálózattal maradjanak könnyen megközelíthető kapcsolatban, s hogy a nyilvános épületek előtt megfelelő előtér maradjon, részint a nagyobb forgalomra számítva, részint a díszesebb homlokzatok jobb érvényesülése érdekében. Csatornázás, vízvezeték és világítás vonatkozásában a kiírás megelégszik egyrészt a főcsatornák irányának és rendszerének, illetve az Ördögárok dunai torkolati pontjának megállapításával, másrészt Budán a fővízvezető és a magas víztartó helyének meghatározásával. Pesten csak a tervezett újpesti vízmű és a kőbányai víztartó közötti vezeték elhelyezésére kell tekintettel lenni a kültelki utak tervezésénél. Budán a terv megállapítja a második gázgyár helyét. Befejezésül az egészségügyi szempontból befásítandó helyek és terek megjelölését kéri, hozzátéve, hogy a Városligettel és a Margitszigettel a javaslatban foglalkozni nem kell. A pályázók munkájának további megkönnyítésére a Közmunkatanács csatolta a Közlekedésügyi Minisztérium tanulmányát a Duna szabályozásáról, a saját maga által már elkészített, de még nem kötelező rendezési tervet; továbbá megfelelő léptékű részlettérképeket is a pályázók rendelkezésére bocsátott. A Közmunkatanács ezenkívül betekintést biztosított a pályázóknak az eddigi felmérési eredményekbe. A pályázóknak a térképen kellett megjelölniük elgondolásaikat, ezenkívül szöveges indoklást és sorrendi javaslatot is kellett készíteniök. Pályadíjakra 20, 10 és 5 ezer aranyfrankos, három díjat tűztek ki. Az eredményhirdetést december 15-ében jelölték meg. A pályázatok nyelvét illetőleg a kiírásnak nem volt megkötése, de jellemzően mindenki németül adta be tervét — kivéve az egyetlen külföldit, a londoni Klein és Fraser céget: ők ui. magyar nyelvű szöveget nyújtottak be. A mai ismereteink alapján is he-39