Budapest, 1973. (11. évfolyam)

7. szám július - Merényi László: Általános sztrájk kísérlete hatvan évvel ezelőtt

Dr. Gyűriványi Sándor Széchenyi első pesti lakása a Pollack Mihály építette Párizsi Bazárban. Egykori akvarell (Siklós Péter reprodukciói) Divatkép Széchenyi Istvánról és feleségéről a Honderű 1843-as évfolyamából. Perlaszka Domokos kézzel színezett acélmetszete Széchenyi István Buda-Pest koncepciója A CENTENÁRIUMI MEGEMLÉKEZÉSEK SORÁN VISZONYLAG KEVÉS SZÓ esett arról: mi volt a szerepe a Budapest főváros koncepció kialakulásában a „legnagyobb magyarnak" ? Magával a főváros koncepcióval és mai nevével már a középkor idején találkozunk; a név akkor Pest-Buda, sőt Pestbudakét kapcsolásban jelentkezik, tulajdonképpen fővárosi funkciót feltételezve. Tudomásunk szerint a XVI. században Szerémi György használja először a Buda-Pesth sorrendbe kapcsolt városneveket. Ez a névjelölés a XVIII. század végétől az ipari és kereskedelmi gyakorlatban is mind gyakoribbá válik. 1830-ban egy pesti órás „A Buda-Pesti órák regulázásáról" ír röplapján. A városegyesülés gondolata fővárosi célkitűzéssel, azonban nem mindig azonos írásmóddal, Széchenyi Istvánnál jelentkezik a legkiforrottabban. így ír 1831-ben a Világban: „Fővárostok nevét Budapestre kellene változtatni mely kevés év sőt hónap múlva megszokottan, s könnyen hangzanék, mint Bukarest; így két város egyesülne, mely most nem a legjobb szemmel nézi egymást. Észrevehetnéd: én Budapest szóval éltem Buda helyett ... egy fővárosnak kellene ezeknek lennie, nem kettőnek; egy és nem megoszlott, ellentmondó szívnek .. ." A két név egybeolvadása Buda és Pest „érdekeit és érzéseit egyesítené, s így erősítené". Az „ország szíve" szókapcsolat is Széchenyitől származik, bár néha a „haza szíve", a „hon szíve" változatban is előfordul. Olyan gondolata is támad, hogy Budapest nevét átkereszteli a romantikus Honderű, Delivár, Etelvár, vagy Ikervár névre. Széchenyi a korabeli Budát és Pestet szigorú kritikával nézi. „Közeledik az idegen Buda és Pest felé. Ha nyugatról jő, egy szomorú, meg nem szűnő hosszúságú, rossz kövezetű utcán ballag, míg a Dunának dísztelen, s undorodást okozó partjához nem jut, ahová minden szemetet leraknak. A vendégfogadók igen rosszak. Pestre igyekszik, de nincs híd. A legotrombább készítésű hajókra ül, ha a tolakodó néppel birkózva elérheti azokat. Ha pedig északról, keletről vagy délről jő, sártengert kell átúsznia. Pesten lel néhány szép épületet. De kár, hogy sárban vagy porban állanak . .. Keresi az ország kincseinek tárházait, s egyéb — még kisebb városokban is rendszerint található — látnivalókat. Színházba készül. De magyar nincs! ... Az utcákat az esőn, napon, szélen kívül nem mossa senki, s nem szárítja . .. Érkezik a tavasz; a természet csodáiba merülve tiszta levegőt szívhatna, de kívülbelül nincs fa, a nevető zöld szín számkivetve, minden hamuszínű ... Ez a főváros!" (Világ) A PESTI POR ÉS SÁR CÍMŰ MÜVÉBEN a város lakosságáról is bírálólag szól. Kesereg azon, hogy a kereskedők egy része nem beszél magyarul. Gúnyosan ír arról, hogy sokan nem szívesen tartózkodnak otthon. „A kávé-, bor-, ser-, pálinka-házakat, színházakat, sétahelyet,czukrányt(cukrászdát), majombódét, és a buja gyarmatotokat mindig zsúfolt telinek lelendjük ... a szépnem is erősebben és nagyobb számban részesül a felhozott házonkünti örömökben . . . úgy hogy nem áll a lehetetlenségek során, az mikép maholnap éppen oly nagy számban járandja az asszony, a lány a bor-, ser-, pálinka és kivált a kávé-