Budapest, 1973. (11. évfolyam)

7. szám július - Szilágyi Rózsa: A Négy Évszak Házastárskereső Szolgálat

miért kellene ezt egyáltalán elfelejteni — arra nincs semmiféle elfogadható válasz. A hivatalosan bejelentett házasságok száma csaknem eléri a kétszázat. Ha ehhez hozzávesszük a még csak „magánjellegű" tájékoztatókat olyan párok esetében, akik hónapok óta szüneteltetik társkereső megbízásukat, akkor ez a szám eléri a 250-et. A továbbiakban az első száz házasság néhány adatát tesszük közzé. Kevés ez a szám — miként rövid a Négy Évszak története is — ahhoz, hogy messzemenő következtéseket merjünk levonni. De ezek az adatok mégis alkalmasak arra, hogy a további tevékenységhez és vizsgálódásokhoz gondolatokat ébresszenek, s hogy egyes jelenségekre felhívják a figyelmet. Bemutatások. A Négy Évszak közreműködésével házasságot kötő száz férfi 262, a száz nő 167 bemutatás után talált társra. Ezen belül az első bemutatás után kötött házasságot 33 férfi és 55 nő. Kilencvenhat pár személyes bemutatást kért a Négy Évszak helyiségében, 4 pár levelezési kapcsolat útján ismerkedett meg. (Mind a nyolc társkereső vidéki, akiknek körülményes lett volna Budapestre utazniok.) A színház-, hangversenyjegyek küldését, vagy a telefonszámok kölcsönös kiadásának (közvetlen telefonhívás) lehetőségét még nem vették igénybe. A bemutatások száma valamelyest érzékelteti a férfiak lényegesen jobb helyzetét. Például az egyik társkereső férfi (adatai: 34 éves, diplomás, elvált, gyermektelen, Pest megyében saját házzal rendelkező, 173 cm magas) az 1971. január 28-i, még csak a harmadik partner bemutatását egy hónapon belül sikeresnek jelezte. Közben a gépi adategyeztetés 1971. február 17-én az ő számára további 91 nő bemutatási lehetőségét jelezte. Ha az ügyintéző a komputer 91 javaslatát még egyezteti olyan témákban is, amelyek nem szerepelnek a gépi adatok között, akkor is marad hozzávetőlegesen 50 olyan párkapcsolási lehetőség, amelynek alapján a Négy Évszak bemutatást szervezhet. Pedig a jelen példában említett férfi kikötötte azt is, hogy a partner hajszíne fekete és vörös nem lehet. Ezzel szemben partnere (adatai: 31 éves, diplomas hajadon, budapesti társbérlő, 164 cm magas) az emiített február 17-i gépi egyeztetéskor a komputertől egyetlen lehetőséget sem kapott. Az első száz pár női tagjai közül egy 28 éves, dunántúli, érettségizett hajadon érte el a legmagasabb bemutatási számot: hatot. Ezt a „sok" bemutatást következő adatai indokolják: hajlandó volt bárhová költözni, elfogadott fizikai dolgozó társat, és — ami nagyon lényeges — a magassága 154 cm. Párja egy 32 éves, 162 cm magas, nőtlen, vidéki, lakással rendelkező esztergályos lett. öt bemutatást is csak egy társkereső nő ért el (adatai: 26 éves, hajadon, 8 általánost végzett, betanított munkás, 164 cm magas). Férje 29 éves, nőtlen, Pest megyei, 8 általánost végzett munkás lett. A bemutatások számánál nincs felső határ. A Négy Évszak minden egyes — egymásnak kölcsönösen megfelelő — férfi és nő ismeretségét megszervezi. Az első száz házasságkötés sorában volt olyan férfi, aki 13 bemutatás után jutott révbe. (Adatai: 32 éves, elvált, gyermektelen, budapesti lakással rendelkező, 184 cm magas, mérnök.) Egyetlen kapcsolatát sem a szimpátia kölcsönös hiánya szüntette meg; vagy ő nem tetszett a bemutatott partnernek, vagy fordítva. Márpedig az egyoldalú érdeklődés minden esetben és mindkét fél számára kellemetlen. Ez a mérnök már-már ott tartott, hogy beszünteti a társkeresést, amikor a 13. bemutatáson megismerte mai házastársát. Életkor — családi állapot — gyermek. Az életkori különbségek fontos szerepet játszanak a társkeresők kívánságlistáján. A Négy Évszak több esetben nem szervezheti meg egymáshoz illő emberek ismeretségét csupán azért, mert az érdekelt felek sokallják vagy keveslik a köztük levő korkülönbséget. Vannak nők, akik 6 évvel idősebb férfit azért nem hajlandóak megismerni, mert „az illető hozzám képest már bácsi", és vannak férfiak, akik 6 évvel fiatalabb nőt azért nem fogadnak el, mert a jelölt az ő fiatalosságukhoz, vitalitásukhoz stb. mérten — öreg. A száz házasságból 30-at harminc éven aluliak kötöttek, átlagosan 2,5 év korkülönbséggel. A harminc éven felüliek 66 házassága 6,6 év korkülönbséget mutat. Azonos életkorban négy házasságot kötöttek 22, 26, 29 és 33 éves fiatalok. A százból 12 esetben 10 éven felüli a korkülönbség: életkor családi állapot iskolai végzettség férfi nő férfi nő férfi nő 59 45 elvált elvált 8 általános 8 általános 56 39 elvált özvegy középisk. 8 általános 43 30 nőtlen hajadon egyetem egyetem 47 34 nőtlen hajadon érettségi érettségi 69 57 elvált elvált 5 gimn. egyetem 39 27 elvált hajadon egyetem egyetem 44 33 özvegy elvált egyetem érettségi 51 36 elvált elvált 4 polgári érettségi 45 34 elvált hajadon egyetem érettségi 44 31 elvált elvált egyetem érettségi 49 37 özvegy elvált egyetem érettségi 37 25 elvált hajadon egyetem egyetem Ötvenegy párnál mindkét fél első házasságát kötötte. A családi állapot megoszlása így alakult: nőtlen — hajadon 51 elvált — hajadon 19 elvált — elvált 10 elvált — özvegy 5 özvegy — hajadon 5 özvegy — elvált 5 nőtlen — elvált 3 özvegy — özvegy 2 100 Az elváltak és az özvegyek 18 házasságba 29 kiskorú — illetve a 18. életévet már betöltött, de még tanuló — gyermeket vittek: tíz esetben 14 gyermeket a férfi, négy esetben 7 gyermeket a nő, és négy esetben mindkét fél egy-egy gyermeket. A családtervezésre vonatkozó adatok jól mutatják, hogy a házastárskeresést milyen nagy mértékben ösztönzi a gyermek utáni vágy. A felek magas életkora 18 házasságban nem teszi aktuálissá a családtervezést, 11 házasságban a már említett gyermekek felnevelése képezi az új család célját. Csupán négy házasulandó szándéka tért el abban, hogy leendő házasságát gyermekkel, vagy gyermek nélkül tervezi-e. És 67 házasság jött létre azzal a szándékkal, hogy a felek a továbbiakban gyermekeket szeretnének nevelni. E számsorban még ilyen életkori adatokat is találtunk: 40/33, 40/37, 41/38, 44/38, 45/34, 47/34, 56/39. Iskolai végzettség — lakhely — lakás. „Nem minden az iskolai végzettség; diploma nélkül is lehet valaki művelt, intelligens; az emberi értékek mindennél fontosabbak." Ilyen — egyébként józan és igaz — nézeteket gyakran hangoztatnak a társkeresők. Az első száz házasság idevágó adatai mégis azt mutatják, hogy általában azonos végzettségűek lépnek házasságra. Például: diplomás/diplomás = 14, érettségi/érettségi^ 24, 8 általános/8 általános = 18, 4 polgári/ 4 polgári = 3. Az eltérések így alakulnak: érettségizettférfi/diplomás nő = 2, diplomás férfi/érettségizett nő =8, 8 általánost végzett szakmunkás/ érettségizett nő = 15. Két esetben diplomás nő 5 gimnáziumotilletve4 polgáritvégzettférfihez ment feleségül; a fennmaradó 14 esetben az érettségi nélküli középfokú végzettség érettségivel, valamint 8 általános végzettséggel variálódik. Ami a lakhelyet illeti, százból 49 házasság budapesti lakosok között kötődött; 14 budapesti-Pest megyei, 11 budapesti-vidéki, és 26 vidéki lakosok házassága. Figyelemre méltó, hogy csak 9 olyan pár kötött házasságot, amelyiknél a közös otthon kérdése egyáltalán nem volt megoldott. 45 pár esetében az egyik fél főbérlettel, 7 pár esetében az egyik fél társbérlettel rendelkezett. 39 házasságnál az egyik fél, mint jó körülmények között élő családtag, biztosította a közös otthont. Az időhiánytól a kíváncsiságig Még egyszer hivatkozunk az engedélyező okmány egyik mondatára: „így kellett határoznom, mivel megállapítást nyert, hogy a házasságközvetítő szolgálat létesítésének szükségességét a megnyilvánuló társadalmi érdeklődésen túlmenően több tényező indokolja." A társadalmi érdeklődés önmagában is igényt, szükségességet jelez. A „több tényező" között első a kevés ismerkedési lehetőség. A természetes lehetőségek közé a tanulás, a sportolás és a munkahely sorolható. Valamelyest bővítik ezt a kört a csoportos üdülések, a társasutazások, a szórakozó helyek. A házassági apróhirdetések, valamint az utóbbi években egyre jobban működő magányosok klubja is lehetőséget teremtenek a társkeresőknek. S végül kisebb hatósugárral ugyan, de szerepet játszik a családi, a rokoni és a baráti kör. Ez utóbbiban rendszerint megtalálhatók az „amatőr házasságközvetltők; mindig akadnak olyanok, akik a hobby szintjén űzik az új párok összeboronálását. Sőt, a régi típusú házasságközvetítők hivatalosan láthatatlan utódai is tevékenykednek még, amolyan szájról szájra szálló ajánlással, „szolidan megfizetett szívességből". Mégis a társkeresők száma — s a válások következtében e szám emelkedő tendenciája — azt mutatja, hogy mindez kevés. A Négy Évszakhoz forduló magányosok sokszor beszélnek arról, hogy miért ezt az útját választották a társkeresésnek. A legtöbben az időhiányt említik. A munkából, a hivatásszeretetből adódó lekötöttség, nem egy esetben az anyagiak minden időt kitöltő hajszolása — s mindehhez a társasági élet szűk keretei — gyakori okai a magányosságnak. Vannak, akik bevallják: a kíváncsiság vezette őket a szolgálathoz. A következő indoklás is gyakran elhangzik: „Nincs időm a hagyományos udvarlásra, de ha volna is, még három hónap múlva sem tartanék ott, ahol a Négy Évszak kezdi, hogy ti. elkéri a jelentkező személyazonossági igazolványát". Ha megvizsgáljuk, ki mit szeretne elérni s miért, többféle motívummal találkozunk: a családi élet utáni vágy, a gyermek utáni vágy (a kettő sok esetben nem ugyanazt fejezi ki), az elveszett társ pótlása, segítőtárs különféle életcélok eléréséhez, menekülés meglevő rossz kapcsolatból, rossz családi környezetből, rossz lakásviszonyok közül, szellemi, társadalrrri vagy anyagi előbbrelépés reménye stb. De bármi motiválja is a társkeresési törekvést, annak támogatása mindenképpen társadalmi jelentőségű feladat. Mert minden esetben megvan a reménye annak, hogy teljesebb, tartalmasabb emberi életet eredményez a megfelelő társ megtalálása. A Négy Évszak Házastárskereső Szolgálat eddigi tapasztalatai, eredményei még szerények. Társadalmi rendünkben azonban nagyon fontos az egyes ember személyes boldogsága — ezért is fontos az intézmény hatósugarának bővítése, eredményeinek megsokszorozása. Szilágyi Rózsa 31