Budapest, 1973. (11. évfolyam)

7. szám július - Gopcsa Ervin: A szabadidő eltöltésének lehetőségei

gal), a 67 forrás, napi 50 000 m3 természetes gyógyvíz (9 m3

/lakos/év), a klimatikus alapadottságok mindmind igen kedvezőek, s felhasználási lehetőségekben gazdagok. Ezeket a lehetőségeket azonban különféle tényezők rontják. A Duna szennyezettsége, igen korlátozott használhatósága, partjainak beépítése (úttal, iparral stb.) és a gyalogos számára egyre nehezebb meg közelíthetősége nagy részét alkalmatlanná teszi a szabadidő eltöltésére. Továbbá: a szigetek jelentős részének rendezetlensége, megközelíthetősége, más (ipari stb.) célra való lefoglalása; a hegyvidék jelentős részének beépítettsége; az erdők egy részének más célra való lefoglalása, a hétvégi zsúfoltság, a kiránduló területek ellátatlansága (kereskedelmi, közlekedési szempontból), az egyre növekvő szemét; a gyógyvíz egy részének felhasználás nélkül hagyása, a fürdők zsúfoltsága; a klimatikus viszonyokban bekövetkezett kellemetlen változások, főként a levegőszennyezettség (ködgyakoriság, a napsütéses órák számának csökkenése, az emelkedő hőmérséklet stb.) valamint a napról-napra emelkedő zajszint — mindezek a tényezők erősen csökkentik a kedvező adottságok értékét. Mi az, ami még megmaradt ? A Dunában a horgászás, az evezés, a hajókázás; egy-két rövidebb partszakaszon a séta; Margitszigeten, Népszigeten és kisebb részben a Molnár, az Óbudai szigeteken a séta, a játék, a sport, az üdülés; a budai hegyekben a séta, a kirándulás, a pihenés, a növény- és rovargyűjtés, kis mértékben a ródlizás, síelés, a kerékpározás, a vitorlázórepülés, és a táborozás lehetősége. Korlátlan használatú szabad területek A város egyéb korlátlan közcélú szabad területei általában mesterségesek, építettek: az utak, az utcák, a terek, a sétányok, a kertek, a parkok és az erdők. A város burkolt útjai, utcái, terei 1370 ha. területet foglalnak el, ebből cca 50,8 ha. közjárda, lépcső. A sétához igen kedveltek a kirakatokkal teli útvonalak, főleg a Belváros (Váci utca — Kígyó utca stb.). Szeretjük a barátságos fasorokkal beültetett utcákat. A városban található mintegy 500 000 db sorfa, a vonzó hatású épületek, szobrok, utcaberendezési tárgyak, illetve azok együttesei általában kellemessé teszik a sétát. Sajnos főként a belvárosi sétát egyre inkább zavarja a keskenyedő járdákon összezsúfolódó, egymást megmeglökő tömeg, a sok autó, a nagy zaj, a bűz; ezért sokan szívesebben választják sétahelyül a csendesebb, hangulatos kis utcákat. Az évi összes szabadidő legnagyobb részét a lakóhelyen, vagy annak közelében töltjük el. Ezért is jelentősek a lakóterületi közkertek, közparkok. Budapesten 1960-ban 689 ha, 1972-ben 999 ha közpark volt. Az egy lakosra jutó terület 3,81-ről 5,14 m2

re emelkedett, elsősorban az új lakótelepi kertek építésével. Az örvendetes növekedés mellett viszont a közparkok kerületenkénti megoszlása nagy eltéréseket mutat, főként a zsúfolt belső városban. (Amíg a X. kerületben 21,73 m2

iu

t

egy lakosra, a VI—VII. kerületben egy fél talpalatnyi: 0,23, illetve 0,19 m2 terület jut). A FŐKERT adatok alapján 10 év alatt több mint 100 000 m2 közpark szűnt meg. A városi zöldterületek jelentősége évről évre nő. Különösen növekszik a parkok jelentősége, pszichikai hatásuk miatt. Nemcsak azért, mert a növény a környezetvédelem élő univerzális eszköze (hiszen egyszerre tisztítja, párásítja a levegőt, csökkenti a zajt stb.), hanem azért is, mert a szűk lakások alkalmatlanok a jelentősebb, az emberi szervezet számára igen fontos mozgások elvégzéséhez, nem tudják biztosítani a megfelelő mennyiségű friss levegőt és napfényt. Az egyre növekvő forgalom, a rohanás közepette egy-egy zöld sziget a megnyugvást, pihenést is jelenti, az erős stressz hatásokkal szemben. Az összes közpark területből a játszóterek 1971-ben összesen 677 000 m2

-t foglaltak el. A mintegy 372 000 gyermeknek tehát fejenként 1,82 m terület jutott. A 824 játszótéren 120 labdapálya, 192 db pingpongasztal, összesen 5600 játszószer volt (1000 gyermekre 15 db). A felnőttek számára a közparkokban 17 280 db pad, 325 db sakkasztal, 2 tekepálya, 3 óriás-sakk, a Margitszigeten egy felnőtt játékkert szolgálja a pihenést. A városi közparkok mellett a szabadidő felhasználására elsősorban a hétvégi kirándulások céljára igénybevehető erdők a legértékesebb közcélú zöldterületek. A budapesti erdők területe 4400 ha. (Ebből 4160 ha-t kezel a Pilisi Parkerdőgazdaság.) Egy lakosra eszerint 21,3 m2

erdőterület jut. Ez a mennyiség területileg szintén aránytalanul oszlik meg, és csak cca 2600 — 3000 ha használható, illetve használt (főleg a II., a III., a XI., és a XII. kerületi erdőkből). A mennyiségileg évről évre növekedő erdőterületek különösen a pesti oldalon lesznek nemsokára használhatók. De azt is meg kell említeni, hogy 1950 óta cca 500 ha erdőt más célokra vettek igénybe. A gazdasági célú erdők erdőparkká alakítása — amelyet az Általános Rendezési Terv előír — megkezdődött. Újabb sétautak, pihenő- és tűzrakóhelyek, tornapályák épültek. A Libegő jól bevált, s a sízők számára is növekednek a területi lehetőségek. Korlátozott használatú szabad területek A szabadidő szempontjából e rendkívül hasznos és egészséges korlátlan közcélú zöldterületeken kívül a korlátozott használatú szabad területeink közül nagy értéket képvisel az Állat-és Növénykert (12,2 ha), a Vidámpark (6,6 ha), szépen gyarapodik az „Ifjúsági Parkok" száma. Sajnos nem eléggé ismert a Botanikus kert (3,4 ha). Megemlítjük a 35,5 ha összterületű temetőket is, amelyek különös hangulatukkal vonzzák a csendes sétára, a zavartalanságra vágyókat. Két campingünk és a Mezőgazdasági Kiállítás területe (kb. 50 ha) elsősorban az idegenforgalmat szolgálja. A szabadban való mozgást biztosítják a sport- és a strandterületek. A sportpályák döntő többsége 747 egyesület használatában van. A szabadtéri pályák összes területe durva becslés alapján 570 ha. A 343 helyen található összesen 1185 db sportlétesítmény közül a legtöbb a kézilabdapálya (256), és a legkevesebb a valamennyi versenyszám lebonyolítására alkalmas atlétikai pálya (24). A pályák ma elsődlegesen a versenyszerű sportot szolgálják. A lakosság jelentős része kiszorul ezekről a helyekről, mert sem versenyzői szándéka, sem kiemelkedő képessége nincs. Az időbeni korlátozás, a szükséges adminisztráció is mind-mind önmagában riasztó akkor, ha pihenni, szórakozni akarunk. Sajnos a versenysport is létesítményhiánnyal küzd, különösen egyes elmaradt sportágakban; talán ez is oka a kialakult helyzetnek. Nyáron különösen egészséges a strandolás. A 18 fővárosi strandból 15 strandot a Fővárosi Fürdőigazgatóság gondoz, ezek összterülete 66,3 ha. Szép időben a lakosonkénti kb. 0,3 m2

strandterület kevés, a túltelítettség kellemetlen. Idényen kívül viszont ezek a területek kihasználatlanok. Az összes korlátlan és korlátozott szabad területek kerületenkénti megoszlása lényeges eltéréséket mutat. Fedett létesítmények A közönség szabadidejének szolgálatában álló, arra igénybe vehető fontosabb fedett létesítményeink leltára — talán éppen a téma rendezetlensége miatt — közel sem teljes. Például a sokféle vállalati, szakszervezeti, tanácsi könyvtár, klub stb. összevont egységes nyilvántartását nem találtam. Vizsgálódásomhoz elsősorban a KHS 1972. évi évkönyve szolgált alapul. Korlátozott közhasználatú jelentősebb létesítményeink a következők: 129 könyvtár cca 4 000 000 könyvvel, 22 színház, cca 11 378 fő befogadóképességgel, 91 mozi 65 002 fő befogadóképességgel, 42 múzeum és állandó kiállítás, 122 fontosabb műemlék épület, 74 művelődési ház, 226 sportterem, 18 uszodai medence, 8204 fő befogadóképességgel, 64 gyógyfürdő 23 422 fő befogadóképességgel, 96 csónakház, 522 vendéglő, étterem, 495 cukrászda, 387 büfé, bisztró, 455 italbolt, borozó, 26 szálloda. Míg a könyvtárak, vendéglátóipari létesítmények, színházak stb. száma az elmúlt években nőtt, a mozik száma évről évre csökken (1960-ban 105 volt). A fedett létesítmények területi megoszlására jellemző, hogy míg az V. kerületben 144 létesítmény van, a XXII. kerületben mindössze 26 található. Igaz viszont, hogy az egyes kerületek lakosság számában tekintélyes eltolódások keletkeznek az új lakótelepek építésével. Például a kelenföldi lakótelepen nemsokára többen laknak, mint az egész XXII. kerületben; sajnos még csak egyetlen, a szabadidő eltöltését szolgáló fedett létesítmény mellett. Amíg a gyógyfürdők, csónakházak elhelyezkedése tulajdonképpen meghatározott, érdekes, hogy a színházak jelentős része (10) a VI. kerületben, a legtöbb mozi a VII. kerületben, a legtöbb múzeum és könyvtár az V. kerületben épült. Ezek a szabadidővel kapcsolatos fedett létesítmények mind korlátozott használatúak. Közöttük szép számmal van országos jelentőségű, európai hírű is, mint pl. a Széchenyi könyvtár, az Opera, a Szépművészeti Múzeum, a Vár műemlékegyüttese, a Császár fürdő, a Népstadion vagy az Intercontinental. E létesítmények nagyrésze nemcsak budapesti igényeket szolgál. A főváros szabadidő-eltöltést szolgáló közcélú területei és létesítményei nagyrészt spontán, az éppen rendelkezésre álló területen és a meglevő anyagi lehetőségek szerint létesültek, ezért az ellátottság is egyenetlen. Sajnos nincs megfelelő arány a gyermekek és a felnőttek lehetőségei között sem. * Tekintettel a téma nagyságára, egy-egy részlet kiemelésével igyekeztem a főbb adottságokat, a fővárosi lehetőségeket bemutatni, s felhívni a figyelmet a szabadidő tartama, tevékenységi fajtái és a meglevő területi adottságok közötti néhány összefüggésre. Hangsúlyozni szeretném, hogy szemléletváltozásra van szükség, s érzékeltetni, hogy a pihenés, a szórakozás adottsága és minősége attól is függ, melyik városrészben lakik az ember. Jelezni kívánom, hogy a szabadidővel kapcsolatos városi adottságok területi és népességarányos tervezését, hatósági szervezését egységes, összehangolt koncepció szerint célszerű végezni. A felsorolt leltárnak sok hiányossága van. Hiszen csak a valódi kerítés és fal jelent akadályt a lakosság számára, — a kerületi, a városhatárok nem. (A beszerezhető adatok viszont ezekhez kötődnek.) A téma egyrészt túl nagy, másrészt viszont — az iparosítás, a mennyiségi lakásépítés oldaláról — talán túl kicsi. Az urbanisztikai szemlélet megkívánja a megfelelő arányok keresését, finomítását a munka és a szabadidő között. Követnünk kell az életfolyamatok változásait, s jobban fel kell figyelnünk az életszükségletekre — az egyre fokozódó városi ártalmak között. 29