Budapest, 1973. (11. évfolyam)
7. szám július - Az európai fővárosok vezetőinek találkozója, Budapest, 1972 dr. Clelio Darida, Róma polgármestere: A történelmi központ megőrzése
Róma látképe a Szent Péter templom kupolájából (MTI Külföldi Képszolgálat) Dr. Clelio Darida, Róma polgármestere A történelmi központ megőrzése ^^Szerencsés és kivételes körülménynek tartom, hogy kontinensünk majd minden fővárosának hivatalos képviselője kicserélheti gondolatait egy ilyen konferencián és beszámolhat azokról a kutatásokról, melyeket a legsürgetőbb problémák megoldására dolgoztak ki. Elég csak egy pillantást vetni a különböző delegációk által választott témákra, és rögtön észrevesszük, hogy ugyanazok a problémák nehezednek mindnyájunkra. A tanulmányoknak és munkatapasztalatoknak ez a nagyon alapos összessége számunkra igen jelentős elméleti és gyakorlati gazdagodást jelent a teória, mind pedig az anyagi és technikai megvalósítás síkján. Róma egyetért Budapest vezetőivel abban, hogy ily módon kezdeményezték a centenárium megünneplését. Hiszen nem egy olyan esemény századik évfordulójáról van szó, mely oly távol van a történelemben, hogy szinte csak üres szimbólumként lebeg a szemünk előtt. Egy olyan dátum századik évfordulója ez, mely egy modern állam modern fővárosává avatta Budapestet. Két éve mi magunk is ünnepeltük Rómának, mint Itália fővárosának centenáriumát. Meg kell vallanom: az, hogy a modern történelem egy évszázadával mértük le munkánkat, sokkal több fájdalmat és megilletődést okozott, mint ha Róma történelmének kétezerhétszáz és néhány esztendejével néztünk volna szembe. * Valójában száz év igen csekély történelmi dimenziót képvisel; legfeljebb három generáció tapasztalatait összegezi, következésképp a közvetlen részvétel, vagy a szájhagyomány útján szerzett ismeretek tárgyát képezi. Senki sem tudná megvonni a száz év mérlegét anélkül, hogy égető kérdések ne kínoznák, akár mint egy komplex szituáció örökösét, akár mint közvetlen, vagy majdnem közvetlen felelőst. Ez a felidézendő száz év éppen az a megdöbbentő század, amelyet most éltünk meg, az a periódus, amelyet a világ és az életforma alapvető megváltozása jellemez, az az időszak, mely éppen a nagyvárosok válságának a tanúja. Elég nehéz a történelem egy ilyen fordulóján optimista következtetéseket levonni egy metropolisz életéről és adminisztrációjáról készített mérleg nyomán. Még egy olyan város esetében is, amely a lejobb városi tradíciókkal dicsekedhet, el van látva bőségesen anyagi eszközökkel intézményei és vállalkozásai fenntartásához, és a legpozitívabb statisztikai adatokkal rendelkezik minden terület (szektor) fejlődéséről, növekedéséről. Az is bizonyos, hogy annak a fejlődésnek a módja és minősége melynek a múlt század volt a hordozója, felülmúlja a képzelet és az előrelátás minden képességét. Nincs ugyanis nagyváros a földön, amelyet ne gyötörnének ellentmondások. A növekedés, a haladás, a gazdaság minden mutatószáma idővel elkerülhetetlenül fenyegetővé változik. A túlnépesedés, a közlekedés, a kommunikációs eszközök, a vízellátás, a levegő- és vízszennyeződés, a zaj, a túltelítettség, a szilárd hulladék, a környezet megőrzésének problémái ma apokaliptikus méreteket öltenek, és lidércként nehezednek a metropoliszokra, a megmerevedés és a teljes elembertelenedés növekvő veszélyeihez láncolva őket. Közös problémáink tehát egyre komolyabbakká válnak, elsősorban a legfejlettebb városok élén álló vezetők számára. Ezek a problémák a technikai eljárások gyors elterjedéséből és a jólét felé való általános rohanásból következően messze nem engedélyezik számukra a legcsekélyebb haladékot sem. Hozzá kell fűznünk, hogy a fejlődés és az igazga* Az európai fővárosok vezetőinek budapesti találkozójára a résztvevők előadásokat készítettek. Ügy gondoljuk, szolgálatot teszünk olvasóinknak, ha az előadások szövegét — azok terjedelmétől függően kisebb-nagyobb rövidítéssel — folyamatosan közreadjuk. A Spanyol lépcső, mögötte a Trinita dei Monti templom Hz európai fővárosok vezetőinek találkozója, Budapest 197?
