Budapest, 1973. (11. évfolyam)
6. szám június - Nagy Ervin: Mi lesz a trolibusszal?
A leánygimnázium udvara, a régi toronnyal (Rihmer József tollrajza, 1926) évszázados török hódoltság alatt hat ízben megújultak az ostromok. Robbanások, tűzvészek, fanatikus romboló ösztön pusztítottak. Az épületek a gondatlan kezelés miatt is tönkrementek . .. Amikor a hódoltságot megszüntető keresztény katonák Abdi pasa utolsó ellenállását éppen itt, a volt kolostor előtti téren letörték, itt már csak romokat láthattak. (Az 1686-ban készült és Budavárának hű perspektivikus képét ábrázoló Fontana-féle metszet a templom és a kolostor helyén csak romokat tüntet fel.) A benyomuló felmentő hadsereg mégis ezt a helyet találta a legalkalmasabbnak a hadiszállásra — éspedig éppen a kút miatt. A négyezer főnyi visszamaradt helyőrség élelmezésére itt nyomban sütőkemencéket építettek — mert megvolt a prófuntsütéshez nélkülözhetetlen jó vizű kút. A katonai parancsnokság, melynek fennhatósága egész Budára kiterjedt, később is szívósan ragaszkodott ehhez a helyhez. Olyannyira, hogy a régens szerepét betöltő Eleonóra anyakirálynő rendeletének is ellenszegült, mikor ő a területet a ferenceseknek akarta juttatni. A katonai hatóság perrel tiltakozott a terület átengedése ellen, és döntő érvként a kútra hivatkozott, mondván, hogy ilyen jó vizű kút a Várban másutt nincs, a vize „minősített" kenyérdagasztásra. A katonai érdek elől az uralkodóháznak is hátrálnia kellett. A sütőházat, a kincstári éléstárat és a várparancsnoksági fogházat magában foglaló nagy, négyszögletes földszintes épülettömb — amely akkor már nem terjedt a vár faláig, ezt Miller Ferdinándnak, Buda város főjegyzőjének 1760-ban készült perspektív- és alaprajza tanúsítja — mindaddig katonai célokat szolgált, míg a budai Vár megtartotta katonai jellegét. * II. József császár parancsára 1784-ben ürítette ki a katonaság a sütőházat, éléstárat, fogházat (Backhauskaserne, Provianthaus, Stockhauskaserne). Helyükön nagy, földszintes, négyszögletes épületet építtetett fel II. József, Buda város elemi fiúiskolája és a vele kapcsolatos rajz- és zeneiskola számára. Ennek alaprajza megmaradt az utókorra. Ebből látjuk, hogy az iskola ekkor a domonkos templom megmaradt tornya elé is kiugrott. Tehát az öreg torony valósággal hozzátartozott az épülethez. 1784 őszén maga II. József császár is megtekintette az új épületet. Megfordult az igazgató lakásában is, ahol nem kerülte el a figyelmét az sem, hogy az egyik szobában nincs kályha. Ekkor az igazgató felé fordulva a császár megjegyezte: „Hier ist kein Ofen, hier werden Sie im Winter hart bestehen." Hildebrand udvari főépítész és tanácsos, aki az uralkodót kalauzolta, megjegyezte, hogy itt azért nem állíthattak föl kályhát, mert a szoba közvetlenül a torony előtt fekszik, a torony pedig faraktárul szolgál, s így a kályha kéménye tűzveszélyes lenne. Ebben az iskolaépületben folytatódik tehát a budavári domonkosok középkori kultúrmunkája; ha nem is olyan magas szinten, mint egykor. Huszonnégy év múlva, 1808-ban az Egyetemi Alap költségére emeletet húznak az épületre, a fiúgimnázium (Archi-gimnázium, később fő-, majd Egyetemi gimnázium) számára. Ettől kezdve az épület neve Aedes Moderna, vagy Aedes Gimnasialis; s az előtte levő tér (mai Hess András tér) neve Iskola tér. A fiú elemi iskola és gimnázium mellett időnként helyet kapott az épületben rövidebb időszakra a Buda város által 1789-ben alapított leány elemi iskola is. * 1876 őszén az Egyetemi Gimnázium a Vár keleti oldalán épült (most Szabó Ilonka utca) új, modern épületébe költözött. Ezután három-négy évig csak a fiú és leány elemi iskola maradt a régi, rozzant házban. S hogy az a gyerekek feje fölött össze ne dőljön, a város új tetőt csináltatott rá. Eme újabb anyagi áldozat után Budapest székesfőváros tárgyalásokat kezdett az állammal az épület emeleti traktusának megszerzésére, a felállítandó polgári leányiskola számára. (A földszintre a fővárosnak úgyis elismert tulajdonjoga volt.) 1881 januárjában fejeződtek be a tárgyalások: az egész épület a fővárosé lett. Alapos restaurációra volt szükség. Ennek során lebontották a torony előtti építményt. Az így felhalmozott törmelékkel betömték a híres kutat és el is temették a tornaterem előterének padozatával, gondolván, hogy a vízvezeték mellett fölöslegessé vált a kút. * A kút ezután feledésbe merült. Az Országos Levéltárban végzett kutatásaim során bukkantam rá, azon az alaprajzon, amely 1846-ban készült a gimnázium épületéről. (Orsz. Lvt. T. i. Tervtár Delineationes aedilium. Fasc. 7. N. 621/1, 2, 3.) Az alaprajzot „Az elfeledett kút"-ról írt cikkemmel együtt átadtam a „Műemlékvédelem" szerkesztőségének, s ennek alapján a régészek feltárták (Műemlékvédelem 1967/2. sz.). • A restaurált épület emeletén 1881. szeptember i-én megkezdte működését a székesfőváros áldozatkészségéből létesült polgári leányiskola. (A földszinten fiú és leány elemi iskola működött.) Ebből a polgári iskolából fejlődött ki 1892-re a nőnevelésnek egy magasabb szintű intézménye: a Felsőbb Leányiskola. 1916-ban az iskola leánygimnáziummá alakult. Ez volt egész Budán évekig az egyetlen leánygimnázium. Növendékserege annyira megsokasodott, hogy az elemi iskolák később kiszorultak az épületből. A leánygimnázium 1923-ban Szilágyi Erzsébet nevét vette fel. S itt működött 1936. szeptember 23-ig, ekkor költözött a Krisztinavárosba, új, modern épületébe. * A másfél századon át folyamatosan tartó kultúrmunka e tradicionális helyen megszűnt. A régi iskolaépület, melyet most már különféle célokra használtak, a második világháború végéig állt fenn. Romjait azóta eltakarították ; az egykori iskolák és kaszárnyák 2613 m2 -nyi területe ma elszomorító sivatag. Az itt zajlott eleven életre már csak egy látható emlék utal: a feltárt kút. Bármilyen rendeltetésű építkezés indul is meg ezen a helyen, kívánatos lenne, hogy ezt a kutat, Budavára eme történetileg fontos pontjának nevezetes középkori emlékét helyreállítva, „in situ" eredeti helyzetében őrizzük meg. Schultheisz Vincéné dr. Weichhart Gabriella 29
