Budapest, 1973. (11. évfolyam)

6. szám június - Fekete Gábor: Dél-budai változások

Mezőgazdasági terület a vasút és a Duna között — amelynek ugyancsak híján van Budapest —: a szabad terület. A XXII. kerületben egyedi lakásépítkezésre is, üdülőtelekre is tekintélyes tartalékföldek állnak rendelkezésre. A többi között a budafoki felsőváros akár hatszáz lakást is készségesen magába fogadna. A tanulmánytervekben felis 90 holdnyi területet lesnek sóvárogva a jelentkezők, akik szinte fillérekért kapnák bérbe a tanácstól a telkeket. De nem kapják. E területeket a főváros tartalékolja bizonytalan időre és bizonytalan célokra. Ilyenformán a kerületi tanács nem húsz, de tíz vagy öt évre sem adhatja ezeket bérbe, Budafoki borpince vázolt négyszintes, villaszerű családi otthonok szentendrei, leányfalusi atmoszférát árasztanának, a domboldalról a Dunára tekintő ablakaikkal. A hasznosítható állami tartalék területekre ezrek és ezrek várnak, mint leendő víkendtelek-bérlők; a Duna mentén és a dombokon pillanatnyilag hogy hétvégeken a kerület lakosai s máshová valósi budapestiek üdüljenek, kertészkedjenek rajtuk. Maximálisan egy évre szólhat a bérleti szerződés, márpedig ez elfogadhatatlanul rövid idő, hiszen mire a lakosok kivinnék a helyszínre a palántákat, akár már búcsút is mondhatnak telküknek. Családi házak — következményekkel A harmadik sajátosságot a családi házak tömege kölcsönzi a XXII. kerületnek, amelyre a „földszintes városrész" elnevezés nem egyértelműen hátrányos. Bárki elsétálhat például a budatétényi villácskák környékén, hogy építészeti esztétikumot, csendet, pazar levegőt, virágkultuszt, kemény munkával termővé tett gyümölcsösöket leljen, és fogalmat alkosson az életszínvonal emelkedéséről. A családi házak sokasága egyébként egy sereg előnyt és hátrányt jelent a tanácsiaknak. Egyrészt azért, mert tulajdonosaik kétségkívül készségesebbek, ha társadalmi munkáról, környékük szépítéséről, gazdagításáról van szó, mint — mondjuk — egy toronyház lakói. Ugyanakkor az sem vitatható, hogy lényegesen könnyebb a kis területen levő lakóház-telepek igényeit kielégíteni közlekedéssel, üzlettel, villanynyal, gázzal, telefonnal, mint minden egyes családi ház kívánalmának különkülön eleget tenni. Végül pedig nem kétséges, hogy a földszintes városrész mérhetetlenül sok galibát okoz a tanács igazgatási osztályának: a tulajdonosok gyerekei megházasodnak, szükség lenne a bérlők által lakott családi házakra, szobákra, az új lakásrendelet lehetőséget is ad elfoglalásukra — s megkezdődik az öldöklő harc .. . Zöldterület-e a XXII. kerület! Kiterjedt családi házas, kiskertes övezetei, parlagjai, kiserdői vitathatatlanul azzá teszik, nem szólva arról, hogy errefelé a könnyűipar az uralkodó, alig-alig található füstös üzem. Épp ezért feltűnő, hogy a kerületben kevesebb a gondozott park, mint a főváros belső részein. Ebben, sajnos, az építkezések is ludasak, örvendetes, hogy a centenáriumi év ünneplése a parkok és a játszóterek számának gyarapítására terelte a felajánlásokat: a fásítási program mellett játszótér épül e hónapokban a Honfoglalás utca és a Hosszúréti árok között, valamint a Pannónia utcában, öregek parkja a Leányka utcai lakótelepen, s „beszáll" a tanács több sportpálya létesítésébe is. Mozi és villamos Abban a kerületben, ahol a köztisztaság elé tűzött célok között mindmáig külön programpontot kap egyetlen félpormentes szemétgyűjtő gépkocsi beállítása, s ahol a járda négyzetkilométernyi területeken ismeretlen, talán fényűzésnek hat 20 millió forint elköltése — mozira. Pedig az idén átadásra kerülő, ötszáz férőhelyes budafoki filmszínház nem luxus. A terjedelmét tekintve negyedik legnagyobb kerületben ugyanis nem várathat magára a hajdani falusi kulturális viszonyok felszámolása sem. A dél-budaiak félórás villamosozások árán juthatnak el valamirevaló moziba, nem szólva arról, hogy télen az esti hazabandukolás a fagyos-havas, meredek dombokra, az eléggé gyatrán világított utcák, telkek között ugyancsak elveszi a lakosok kedvét a filmtől. Pedig a kulturálódás iránti igények nem falusiasak. A kerület egyetlen gimnáziuma, a Budai Nagy Antal alig győzi az érdeklődést a zenei tagozat iránt; a fiatalok évek óta tartó ostroma eredményeként határozták el a Komáromi úti KISZ-klub építését, s ugyanezért tárta ki előttük művelődési otthona kapuit a Kertészeti Kutató Intézet. A gyermek- és ifjúsági intézmények fejlesztésére egyébként a kerület ipara tizenhét millió forintot költött egyetlen év alatt. Nemcsak az összeg nagysága jellemző, hanem az elhanyagoltság mértéke is! Budatétényben hosszú éveken át aládúcolt, fatámasztékoktól zsúfolt osztálytermekben tanultak a gyerekek, de teljesen elhasználódott állapotú, régi, földszintes falusi iskolák másutt is szép számmal akadtak a kerületben. A nagyvárosi ipar segítsége a falusi területnek elvárható és példamutató volt; a legmodernebb japán gépekkel működő Hungária-műanyagüzem, az egymilliárdos beruházással folyamatosan épülő Chinoin-gyárrészleg, a Gyufagyár, a Női Fehérnemű Gyár, a Farostlemezgyár és más üzemek támogatása a jövőben feltehetően kibővül, a többi között ,,egy üzem — egy közmű" mozgalommá. Hasonló segítség elkelne a kerületnek a BKV részéről is. A közlekedés a legutóbbi évekig még az erősen kifogásolható budapesti színvonalat tekintve is átlagon aluli volt a kerületben. Jellemző, hogy az erre irányuló panaszok felülmúlták a lakás- és közműállapotokat kifogásoló észrevételek számát. Az autóbuszokról többen maradtak le, mint ahányan felfértek, s a BKV csupán azzal tudott érvelni, hogy — teljesen párhuzamos közlekedés lévén — utazzanak a kerületiek villamoson. Most — különösen a néhány hónapja indított körtéri gyorsjáratokkal — jelentősen javult az autóbusz-közlekedés, ha nem is minden tekintetben. A budatétényi dombokra közlekedő SO-es járat félóránkénti indítása azonban éppenséggel nem felel meg a fővárosi élettempónak. Most viszont a villamosközlekedéssel nincsenek kibékülve a kerületiek: a rendszertelen indítás, a Varga Jenő téri egyvágányos megoldás különösen nehéz perceket szerez a XI. kerületi gyárakban dolgozó nagytétényi, budatétényi lakosoknak. Aki a modern felüljáróról a XXII. kerület kapujába érkezik, már nem érzi magát úgy, mint a városból egyszeriben faluba csöppent látogató. A Leányka utcai tízemeletes lakóházak sora, a szatócsboltok helyén nyíló ABC-áruházak, a felújított, s részben átépített Nagytétényi út, a tatarozott iskolák, a tetszetős magánerős építkezések, a kerület épülő első autószervize — mindezek a XXII. kerület feltápászkodásának jegyei. Mindamellett Dél-Buda modernizálódása nem lesz könnyű és gyors folyamat. Figyelembe véve, hogy az 1975-ig felépülő négyezer új családi otthon még csak tovább növeli a kerület egész lakosságának urbanizációs igényeit, Buda e déli részén nagy erőfeszítésekre, a helyi üzemek és a főváros megkülönböztetett támogatására lesz szükség. Az olyanynyira jellegzetes falusias, peremkerületi viszonyok, s azok hosszú időn át érzékelhető konzerválódása ellenére a XXII. kerületnek most mégis komoly esélyt kell adni arra, hogy hamarosan feltör a „huszonkettedik helyről". A Kossuth Lajos utca — háttérben a Nagytétényi úti új házak í TI F9 1 KTTIÄFI