Budapest, 1973. (11. évfolyam)

6. szám június - Fekete Gábor: Dél-budai változások

Nagytétény peremén Fővárosi őrjárat XIV. Fekete Gábor Dél-budai változások 1950 után sokáig, majd másfél évtizedig úgy tűnt, hogy a főváros nem tud mit kezdeni a Budához csatolt déli vidékkel. Mintha a XXII. kerület nemcsak a kerületi számjeizések sorrendjében maradt volna az utolsó helyen, hanem a fontossági sorrendben is; errefelé nem hívták fel magukra a figyelmet ipari fellegvárak, gazdag termelőszövetkezetek, idegenforgalmi nevezetességek, különböző városrészek összekötését szolgáló csomópontok. A lélekszám még úgy se, hiszen e tekintetben az 1970. évi népszámláláskor is az utolsó előtti helyen állt Budapesten a kerület. Ennek következménye az is, hogy budapestiek sokasága a mai napig sem lenne képes hirtelenjében e városrészből több nevezetességet felsorolni, mint a nagytétényi sertéshizlaldát, a kastélymúzeumot és a budafoki borpincészetet. Három év = 20 év Mellesleg az újonnan szerveződött kerületen belül sem uralkodtak felhőtlen viszonyok. A fejlesztési terveik vitái során, olykor a rendelkezésre álló anyagiak elosztásakor is, minduntalan érezhető volt a két hajdani község, Budatétény és Nagytétény,.kisebbségi komplexusa" a városi Budafokkal szemben, jóllehet ez utóbbi is alaposan elmaradt az átlagos kisváros színvonalától. A vicinális, a szatócsboltok, a földes utak, a kutak világa urbanizációért kiáltott, különösen azok után, hogy a szomszédvár, a XI. kerület óriássá nőtt, s kezdett groteszkké válni a különbség: a kerülethatárokon szinte átmenet nélkül váltotta fel falu a metropolist. Dél-Buda jövőbeni történetírói alighanem a harmadik és a negyedik ötéves terv találkozására keltezik majd a fordulat időpontját. A hatvanas évek közepe óta érezhető fokozatos fejlődés körülbelül három éve vált dinamikussá. Mindenekelőtt a modern beépítés révén; a budafoki kísérleti lakótelep. amelynek néhány háza hét esztendeig épült, szerencsére ekkor már nem szolgált példaként. 1970 óta a kerület kapujában felépült lakóházsorok és több más építkezés nyomán 1630 modern családi otthon kulcsát adták át — másfélszer annyi lakásét, mint amennyit a megelőző húsz esztendőben. Iskolai tantermet meg éppenséggel annyit kapott a legutóbbi öt-hat évben a kerület, mint amennyit korábban félévszázad alatt a három település. Ugyanezen idő alatt több járda épült itt, mint amennyi Budafok létezése óta összesen; s jellemző, hogy amíg 1966—1970 között a 800 millió forintot sem érte el az az összeg, amellyel a kerületi tanács gazdálkodhatott, tavalyelőtt és tavaly, mindössze két év alatt, ennél jóval több jutott fejlesztésre. Ez év áprilisában a tanács hozzáláthatott az 1970. évi népszámlálás adatainak és az ezzel kapcsolatos tervezésnek a korrigálásához is: alig két és fél év elteltével Dél-Buda lélekszáma 8 ezerrel gyarapodott, s elérte az 50 ezret. A „szomjazó" városrész Dél-Budán pillanatnyilag a Suppánkerti — egyébként az építkezés minden más feltételével rendelkező — kétezer lakásos lakótelep megteremtését a vízhiány akadályozza; az ipar ugyanezen ok miatt a 30 hektárnyi fenntartott területen nem kíván élni települési lehetőségeivel. A vezetékek, a Vízművek kútjainak meglevő kapacitása nemcsak a fejlesztésben okoz gondot, hanem a napi ellátásban is; valahányszor a fővárosban vízhiány lép fel, azt Dél-Buda elsőként érzi meg. A hálózat kiépítésével szinte méterenként lehet csak haladni; s ahol megvan a vezeték, gyakran ott is „szaharai" gondokkal kell megküzdeni, oly vékonyan csordogál a víz. A főváros északi termelőkútjairól érkező víz Kelenföldnél „elfogy". Nem lesz olcsó mulatság a középtávú és a távlati tervekben előirányzott dél-budai víz-A budatétényi kísérleti lakótelep