Budapest, 1973. (11. évfolyam)

5. szám május - Fekete Gábor: A csepeli milliárdok

nilliárdok Falusias utca Csepelen törekvése tehát a tanácsnak, hogy a Csillagtelep elhódítsa a „végállomás" címet a Vasműtől. A mai követelmények mindenesetre jól érzékeltetik, hogy a csepeli lakóterület igen gyorsan cseperedett fel szülője, a Vasmű mellett. Csupán 1950 óta majdnem harmincezerrel nőtt a kerület lakosainak, s nyolcezerrel lakásainak száma. Mégpedig nem annyira Csepel központjában, mint perifériáin. Ezekre a peremekre városnyi ember igyekszik műszak után, hiszen csupán a Királyerdőben huszonháromezer lakos él. Sok tekintetben még alaposan lemaradva azoktól a körülményektől, amelyek oly hízelgőek a kerület centrumára. Hogy mást ne is említsünk: húsz esztendővel ezelőtt Csepelen még három mozi volt, ma csak kettő, egyet le kellett bontani a bauxit-cementes építkezés átka miatt. A televízió közönségrabló tulajdonsága miatt ez talán nem is olyan tragédia — vethetné közbe valaki. Igen ám, csakhogy a kerületben huszonkét zárolt körzetet jelölt ki az Elektromos Művek a fogyatékos energiaszolgáltatás következtében, s e körzetek túlnyomó többsége a csepeli városszéleken található; így hát sem a televíziós készülék hangja, sem a hűtőszekrény zúgása nem veri fel seregnyi családi otthon csendjét, nem is szólva más, megvásárlásra bármikor kész háztartási készülékről. A tanács„kosztpénze" Mint feltehetően a budapesti kerületi tanácsi vezetők közül jó néhányan, a csepeliek is eljátszottak a gondolattal: vajon mennyi pénzre is lenne hirtelenjében szükség, hogy a legindokoltabb kerületi kívánságokat valóra váltsák? Lehetőségeikhez képest maguk a tanácsiak is meghökkentek, amikor összeadták a számoszlopokat, és többmilliárdos végösszeget kaptak. — Az ilyesfajta számolgatás egyébként nem üres szórakozás, nem is illúziók kergetése — jegyzi meg Kardos Vilmos —, sokkal inkább előfelmérés, no meg érv a türelmetlenkedók ellen. Jó lenne ennyi pénz, de ha nincs, ki-ki járuljon hozzá a hiány pótlásához a maga munkájával, forintjaival, vagy pedig értse meg, hogy csak abból lehet gazdálkodni, ami van. Ezt az érvelést leghamarabb a nők értik meg, ők gyakorló háziasszonyok, akik adott kosztpénzből költhetnek. Mindamellett az ilyesfajta „milliárdos" érvelés, a tanácsi kosztpénz ismerete a csepeli lakosok többségénél nem hiábavaló . . . A lakáskérdés Csepelen sem irigylésre méltó téma. Öt-hatezer család igénylőlapja sorakozik a tanácsnál, de tavaly például nem sokkal több állami Csigó László felvételei pavilonja, vendéglátó üzlete a gyáróriás köré települt. Az örökséget még ma sem sikerült teljesen felszámolni, a kerület üzlethálózatának majdnem hatvan százaléka még mindig közvetlenül szomszédos a Vasművel. A modern áruházat, amelyet bőséges áruválasztéka és folyamatos áruellátása miatt a főváros túlsó végéről is útbaejtenek a budapestiek, eredetileg ugyancsak a gyár mellé akarták építeni. A „vetélytárs", a tanács megkontrázta a tervet, mint ahogy gondoskodott más kereskedelmi létesítmények széttelepítéséről is. — A munkásokra, mint lakosokra is gondolni kell, a Királyerdő, a Csillagtelep, a Kertváros is Csepel I — ez volt s ez ma is az intézkedések alapelve. A másik példa még csak jövő időben alkalmazható: a gyorsvasút kinőtte ruháját, sínjei ma már rövidnek bizonyulnak, elérkezett az ideje annak, hogy a szerelvények a csepeli perifériákig robogjanak munkásutasaikkal. Jogos