Budapest, 1973. (11. évfolyam)

4. szám április - Vörös Károly: A társadalom - statisztikákban és térképen

Kossuth-bankó rajzolója már nem tudjuk megállapítani. A levélhez mellékelt rajz is eltűnt, így azt sem tudjuk, hogy a Barabás-féle arcképet mellékelte-e a költő, vagy tükörből készített önarcképét küldte el (Petőfi ügyesen és szívesen rajzolt). Hogy a kívánt javításokat Tyroler elkészítette, azt Petőfi arcképein követni tudjuk. Tyroler biztos kézzel, jó mesterségbeli tudással közvetíti a sokszor igen kezdetleges rajzokat. A közönség hálás és lelkes — de a művészetben eléggé tájékozatlan. A munka lényegének e korban — úgy tűnik — inkább a metszést tartják, mint a rajzolást. A metsző neve mindenütt szerepel, a rajzolóé viszont sokszor lemarad. így csak következtetni tudunk arra, hogy melyik lehetett Tyroler rajza s melyik munkánál vette át más művész rajzát. Hírességek arcképeinek rajzolója Az olykor igen finoman metszett, idealizált női fejek mellett — ezek újságok képmellékleteként jelentek meg — Tyroler megörökíti a kor ismert nagyjait, a Pestre érkező hírességeket, a hazai közélet kiemelkedő egyéniségeit, az első független felelős minisztérium tagjait s mindazokat, akik a forradalom vezéralakjai let-A fiatal Liszt Ferenc tek. Közel 50 arcképet készített, közöttük egészen aprókat is, ezeket nyakláncra akasztva hordták a hon lelkes hölgyei. Divatrajzok és karikatúrák Az 1844-ben Batthyány Kázmér gróf elnökletével megalakult Országos Védegylet céljául tűzte ki a magyar „termesztvények" támogatását. A magyar divat megteremtése a hazai rajzolókra és iparosokra hárult. A készen kapott párizsi divatrajzok helyett egyre gyakrabban találkozunk a lapok képmellékletein a városi polgárság jellegzetes nemzeti viseletével: a férfiak sújtásos mentében, a nők pruszlikban jelennek meg e képeken. A magyaros viselet ekkor a nemzeti gondolat, a függetlenség melletti harcos kiállást jelentette. Barabás Miklós mellett rövidesen Tyroler lett a kor legfoglalkoztatottabb divatrajzolója is. Munkásságának egyik érdekes területét alkotják a torzképek. A karikatúrák egy részét kétségtelenül osztrák lapokból vette át a magyar sajtó, és Tyroler feladata volt ezekről sokszorosításra alkalmas metszeteket készíteni. A képsorozat a pocakos, mulatozó pesti polgár ábrázolására is alkalmas volt, hiszen a hazai polgár mindenben utánozta osztrák példaképét. A litográfiáknál a rajzokat is Tyrolernek tulajdoníthatjuk, miután ugyanarra a kézre vallanak, amellyel címkártyája is készült. Ezek a kezdetleges, nehézkes, mégis igen találó rajzok voltak az első hazai karikatúrák. A feltörekvő, polgárosodó réteg komikus sutaságát a rajzoló nem a görbe tükör mosolyogtató torzításával jelenítette meg, hanem a szemtanú száraz lelkiismeretességével. Tyroler egyik rajzán bálba készülő fiatalemberek iparkodnak ruházatuk hiányosságait leplezni; egy másik rajzon moliére-i témát ábrázol: az emancipált nő furcsa túlzásait. Kezdetleges megfogalmazásban a társadalmi igazságtalanságok ellen is szót emel. A forradalom Tyroler Józsefnek megtisztelő feladatot juttat: részt vehet a Kossuth-bankók kivitelezésében. Forradalmi érzelmei, kapcsolatai köztudottak voltak. Az elbukott forradalom egyik áldozata A forradalom bukása után állandóan figyelték, házkutatásokkal zaklatták. Meg is találták nála azoknak a vezető politikusoknak az arcképét (a többi között Bem, Klapka, Guyon, Dembinszky képmását), akiknek nevét sem lehetett büntetlenül emliteni. A megsemmisítés elől elrejtett képek jogcímet adtak bebörtönzésére. Tyroler a Neugebäude foglya lett. Mire a fogságból kiszabadult, lefoglalták üzemét, megvonták tőle az iparengedélyt. Néhány keservesen végigkínlódott esztendő után, 1855-ben, a börtönben szerzett tüdőbajban meghalt. Tyroler József epizódszereplője volt csupán a nagy történelmi korszak eseményeinek — de annak fénye az ő alakját is beragyogja. Hű krónikása volt korának, ceruzájával és vésőjével első megörökítője a pesti polgár életének. Neki is köszönhető, hogy kortársainak egész soráról hiteles arcképek maradtak ránk. Biztos kezű mester volt, akit nem marasztalhatunk el azért, mert megrekedt az ipar és a művészet határán. Ennek okát inkább a körülményekben látjuk, mint a tehetség hiányában. Tyroler József a társadalmi forrongás szerény közkatonája maradt. A harcban azonban aktívan résztvett a maga sajátos eszközeivel — és a forradalom ügyéért életét áldozta. Kertainé Freidrich Klára 43