Budapest, 1973. (11. évfolyam)

4. szám április - Barkoczi Péter: Az Orczi háztól a Madách térig

Az Orczy ház Régi pesti vásár (Csigó László reprodukciói) A Szén (ma Deák Ferenc) tér vezte ki s csakhamar százezer hold urai lettek. A dédunokák már mint­egy harmadfélszáz falu és puszta birtokosai. A késői leszármazott Orczy József bárónak (kinek apja Orczy Lőrinc, a generális és költő volt) özvegye, Berényi Erzsébet gróf­nő maga is a vagyonszerzők közé tar­tozott. Nemcsak, hogy a Napoleon tengeri zárlata miatti cukorhiányt használta ki és a Stáció utcában, a Kálvária domb mellett, vagyis a mai Kulich Gyula tér körül nyírfacukor­főző fabrikát nyitott, hanem meg­szerezvén a pesti polgárjogot, 1795-ben megvette az „Angol Király" fogadót is. Az eladó neve is érdekes: özvegy lovag Pudellné ugyanis Mayerhoffer lány volt, atyja ama Mayerhoffer András építőmester, akinek keze alól került ki a Pesti Barnabás és Galamb utca sarkán ma is álló gyönyörű egyemeletes barokk ház, melynek kapujában lassan már századok óta teríti asztalait a vendéglős. A vételár 20 ezer forint volt, tekin­télyes ár, a telek kitűnő fekvése miatt. A Lipótváros telkeit ebben az időben árverezték, s vele ferdén szemben a volt „Két Török" házhely négyzet­ölenként csak 11 forintra licitálódott. Ha utána számolunk, az „Angol Király" négyzetöle 21 forint volt. Am vele járt az ingatlanhoz tartozó úgynevezett kávésjog is, minek érté­két mutatja, hogy a vétel idején csak 25 volt belőlük kiadva, s ebből, az ötös számú jussal, kávésuraság is lett Orczy báróné. A két telekre a múlt század elején egyemeletes ház épült, majd 1829-ben még egy emeletet húztak rá. Két rizalitos, timpanonos homlokzatával így állott több mint száz éven át. Volt benne 142 szoba-konyhás lakás, 37 boltozott vásári raktárhelyiség, sok ezer akó bort befogadó pincerend­szer, három vendéglő, kávéház, mé­szárszék, temérdek kereskedő, ipa­ros, még sírköves is. Ennek megfele­lően jövedelmezett is. Már i8i$-ban 53 ezer forint folyt be a házbérekből, így nem állt messze az igazságtól a közkeletű szólásmondás, hogy órán­ként egy aranyat hoz. A későbbi háziúr, Orczy György, 1873-ban két bérháza után csak adóban 16 300 forintot fizet. Ebben az időben ez volt a város második legnagyobb lakóháza. Az első helyen sokáig a Király utca 20 szám alatti Dobler bazár állott a maga 443 lakójával. A ház ma is létezik. Hazánkban a török megszállás alatt érkeztek a Spanyolországból kiűzött zsidók ivadékai, a szefárd szertartásúak, de már a középkortól kezdve nyugat felől, Német- és Mor­vaországból, majd Lengyelországból az askenázok. Mindegyiknek volt a házban zsinagógája, melyből a na­gyobb, az emeletráépítéskor, ugyan­csak emeletesre magasodott. Az 1848 forró talajából — Kossuth Lajos 1844-ben a Pesti Hírlapban meg­jelent vezércikkének hatása alatt — rövid életre kelt zsidó Reform Társu­lat is tartott e házban istentiszteletet, bár főtemploma feljebb, a Király utcai Valeró házban volt. A szemtanú szerint „éppoly kevéssé hasonlított zsidó templomra, mint keresztényre". A kor hozta magával, hogy a zsidóság egy töredéke, élükön Kunewalder Jónással, a hitközség elnökével, Petőfi volt Múzeum körúti háziurával, ka­tolizált; emancipációt kívánó, a a haladás eszméivel átitatott csoportja pedig a Reformtársulat eszméiért lelkesedett. Élükön az akkor még csak 23 éves Eichorn Ignác állott, akit rabbijuknak is választottak. Cél­juk az asszimiláció, a nemzetbe való beolvadás, a vallás túlhaladott elő­írásainak megújítása volt. így: a héber helyett a magyar legyen az imádság nyelve, felesleges a körülme­télés, a szigorú étkezési törvények megtartása, szombat helyett vasárnap legyen a pihenő nap. Szűnjön meg az állandó fejfödés szokása, még a temp­lomban is, s ne legyen a templom­ülések bérbe vétele a gazdagok elő­joga. Az önkényuralomra támaszkodva a konzervatív zsidóság megsemmisí­tette a reformakciót, Eichornnak me­nekülni kellett s csak évtizedek múlva jelent meg ismét a közéletben, de már mint Horn Ede közgazdász, a Terézvárosnak országgyűlési képvi­selője, majd miniszter. A házban született a három nyel­ven író Bernstein Károly, írói nevén Hugó Károly, a múlt század közepén főként színpadi műveivel tűnt ki. A Nemzeti Színház nagy sikerrel adta a „Bankár és Báró" című darab­ját. Mellékesen: zsidó létére cári katonaorvos lett, a Szent Anna rend keresztjével kitüntetve. Az Orczy ház lakói az udvarban levő szivattyús kútból kapták a vizet s vették lajtos kocsikból a Duna vizét. De 1830-ban artézi kút fúrásával is próbálkozott a háziúr, ám 210 méter mélységben eltört a fúró s nem foly­tatták a munkát. A városligeti forró­vizet Zsigmondy Béla csak 1878-ban hozta 970 méter mélyről a napvilágra. Az épület egyik jellegzetessége volt a már említett kávésjuss alapján működő, alacsony boltíves „Orczy kávéház". Egy 1855-ben megjelent verses útikönyv — Müller Károly műve — így dicséri meg: Óránként egy aranyot hoz Orczy báró háza, Aranyat ér a kávé, mit mérnek e kávéházba. Világhírű Ázsia-utazónk, Vámbéri Ármin itt jutott házitanítósághoz, mert sok minden árucikk mellett még tanítókat is közvetítettek itt. Vámbéri, aki 19 éves korában már tizenegy nyelvet beszélt, leírja visszaemlékezé­seiben a piszkos, a legkülönfélébb dohányok füstjétől bűzlő helyiséget, kávét szürcsölő, a fülsiketítő lármá­ban élénk taglejtésekkel beszélő, üzleteket kötő vendégeivel. A kora délutáni órákban, mikor a legpokolibb volt a tolongás, társaival egy félreeső lócán várta szorongva, hogy mikor válik ki ügynöke a jövendő princi­pálissal a tömegből. Innen jutott állásba 1863-ban Litvák Juszef is, ki aprócska termeté­ről Kiss Józsefnek nevezte el magát. 1890-ben alapítja meg a Hét című irodalmi lapot, a Nyugat elődjét. Művészettörténetünk egy epi­zódja is fűződik e régi házhoz. Az 1896-os ezredéves kiállításkor itt mutatta be Thorma János az aradi 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom