Budapest, 1973. (11. évfolyam)

4. szám április - Dr. Kun László-Krasovec Ferenc: A városi ember testkultúrája

A Harmat utcai lakótelep A X. kerület centenáriuma Tulajdonképpen Kőbánya sem most lesz százesztendős. Aliként a főváros több más kerülete, egyes részeiben már évezredek óta lakott terület. Bizonyítékai ennek a régészeti kutató munkák során feltárt avar kori sírok, a népvándorlás-korabeli maradványok, a Kőbányai út 47. számú ház földmunkálatainál előbukkant aranyozott Izisz szobrocska, IV. Béla adománylevelének Kuer-t említő sorai, s a későbbi birtokperek vastag aktáinak Kőért sűrűn idézgető kéziratai. A magyar történelem jelentős eseményei zajlottak le a mai X. kerületben hosszan húzódó Rákos mezején, a XIII. századtól a XVII. század elejéig. A Rákospatak 1940-ig hajtott vízimalmokat. A kőbányai szőlőművelés sokáig szintén nevezetes volt. Az 1844-ben épült csősztorony ma is fennálló műemléke a városrésznek. Nem kevésbé emlékezetes a sertéstenyésztés, a kőbányai polgárosodás anyagi megalapozója. (A nagytétényi sertéshizlaló felépültével szűnt meg.) Még I. Ferenc József is meglátogatta a főként szerb nemzetiségű sertéskereskedők székházát. Ma már csak a Phylaxia Oltóanyagtermelő Vállalat kísérleti sertéseinek illata idéz valamit e múltból... Ám Kőbánya, miként a neve is mutatja, elsősorban köveiről, különösképpen szarmata mészkövé-Hajdani nyomornegyed