Budapest, 1973. (11. évfolyam)

4. szám április - Gheorghe Cioara: Bukarest fejlesztése

rül 40 kilométeres sugárban he­lyezkedik el. Ezeket a várossal szomszédos tizenkét faluval együtt urbanizálni akarjuk. Ez a város­rendszer hivatott befogadni majd az itteni gazdasági és kulturális fejlődés eredményeképpen nö­vekvő jövendőbeli lakosságot. Bukarestben már elkezdtük kialakítani és tovább szerve­zünk néhány jól elhatárolt funk­cionális övezetet, amelyek har­monikus kapcsolatban vannak egymással. Ennek érdekében át­térünk bizonyos nem megfelelő központi negyedek rekonstruk­ciójára, átalakítjuk az utcai köz­lekedés rendszerét, s új lakó­negyedeket létesítünk a város keleti, déli és nyugati részében. Az északi részt, amely különösen szép és amelynek kedvezőek a természeti adottságai, elsősorban mint pihenő és üdülőövezetet fejlesztjük. A már működő vagy a gazda­sági fejlesztési tervben szerepelő ipari üzemeket és tudományos kutatóintézeteket főleg külön öve­zetekben összpontosítjuk; ez megkönnyíti együttmüködésüket. Az egészségre nem ártalmas, magas fokú technikával felszerelt üzemeket, ahol erre lehetőség van, lakónegyedekben is telepít­jük, hogy lehetővé tegyük a női munkaerő felhasználását, csök­kentsük a közlekedési távolságo­kat, s komplex módon fejleszt­hessük a lakónegyedeket. A parkosított területeket to­vábbfejlesztjük és egységes rend­szerré vonjuk össze, hogy egyen­letesen helyezkedjenek el a fő­város egész területén. Az egy lakosra jutó parkosított terület az utóbbi húsz év alatt új parkok telepítése révén nőtt. A korábbi 4 m2 -rel szemben ma 12 m2 parkosított terület jut egy lakosra. A parkosított területek kialakí­tásával és a vízterületek felhasz­nálásával nemcsak az esztétikai látványt, hanem a város mikro­klímáját is javítjuk. A következő húsz évben újabb zöldövezeteket, sporttelepeket lé­tesítünk pihenés és szórakozás céljaira, s ezzel a beültetett terü­let a kétszeresére növekszik. Ezen kívül fejlesztjük a tavak övezetét és a főváros északi részét. A már megépült hat tó vízfelülete ma körülbelül 900 hektár; ez 1975-ig 1600 hektárra növekszik. Növeljük és korszerűsítjük az utak és körutak rendszeré­ből álló úthálózatot. A főutak hálózatát kiegészítik a keresztező artériák és az új lakótelepekhez épült útvonalak. Észak—dél és ke­let—nyugati irányban megkettőz­zük a főútvonalak számát. A fő körút által határolt területen derékszög alakú forgalmi rend­szereket alakítunk ki, mégpedig többségükben a meglevő utcák felhasználásával. Ezeket szélesí­teni fogjuk, hogy biztosítsuk a központi városmag — a régi tör­ténelmi és kereskedelmi góc — felszabadítását. A várost külső autópálya veszi majd körül; ezen bonyolódik majd le az ipari szállítás, az érintőleges forgalom, valamint az ország minden részéből a fő­városba tartó főutak közti átmenő forgalom. A közlekedés javítása és gyorsítása céljából közúti és gyalogos aluljárókat, föld alatti és feletti megállók megközelítésére szolgáló alagutakat építünk. A közlekedés átszervezésében számoltunk a gépesítettség foká­nak növekedésével; elemeztük a csúcsforgalmi időpontok forgal­mi szintjét, figyelembe véve az utazás fő célpontjait: a munka­helyeket, a kirándulóhelyeket és a nagy tömegeket vonzó látvá­nyosságokat. A tömegközlekedést elsősorban az autóbuszhálózat növelésével és kapacitásának emelésével fej­lesztjük. A központi gyűrűn kívül működő villamosvasúti hálózatot teljesen átalakítjuk és zajtalan közlekedési eszközökkel váltjuk fel. Tanulmányozzuk annak lehe­tőségét, hogy a távolsági járato­kon gyorsabb és nagyobb befo­gadóképességű járműveket köz­lekedtessünk. A vasúthálózatot illetően továbbra is felhasználjuk az Északi Főpályaudvart és a körvasutat, amely különféle el­ágazások révén kapcsolatban van a többi kilenc pályaudvarral. Ez utóbbiak lehetővé teszik az ipari övezetek kiszolgálását és a nem­zetközi járatok fogadását. A belföldi légiforgalom repülő­tere Benias marad, s továbbfej­lesztjük az otopeni nemzetközi repülőteret. A főváros fejlesztésében az utóbbi években több figyelemre méltó eredményt értünk el. A változtatások célja az volt, hogy emeljük a gazdasági teljesítő­képességet és a lakosság életszín­vonalát több olyan nagy ipari üzem létesítésével, amely élelmi­szert, fogyasztási cikkeket, ruhá­zati cikkeket, tejtermékeket, gu­miárukat, egészségügyi cikkeket, háztartási eszközöket, villamos­sági árukat, automata gépeket, számítógépeket, valamint nehéz­ipari szerelvényeket gyárt. Ügyel­tünk az egészségügyi előírásokra, gondot fordítottunk az egészségre ártalmas hatások megszüntetésére a működő üzemekben. A jövőben nem engedjük meg, hogy Buka­restben egészségre ártalmas üze­mek épüljenek. Növekedett a kulturális, okta­tási és tudományos intézmények száma. Újabb nagy együtteseket és egyedi épületeket építettünk a parkosított övezetben, a központi tereken és az új negyedek köz­pontjában. Ezek közé tartozik a 12 000 diák otthonává vált mű­egyetem, az 1500 ágyas egyetemi klinika, az új Nemzeti Színház, az Intercontinental Szálloda és az új TV-központ, valamint a bukaresti egyetem és az építő­ipari főiskola bővítése stb. A lakosság növekedésével össz­hangban biztosítani kívánjuk a szükséges lakásállományt, s foko­zatosan felújítjuk az elavult laká­sokat a régi városrész egyes negyedeiben. 1970-ig körülbelül 200 000 la­kás épült, 1975-ig további 122 000 lakást építünk, évente átlagban körülbelül 25 ooo-et. Az új lakónegyedeket úgy te­lepítettük, hogy további új város­építészeti együtteseket alakítsunk ki a meglevő központok, illetve lakónegyedek övezetei közelében, körülhatárolva olyan új tereket, mint az Északi pályaudvar tere, a Köztársasági Palota tere. A fő­város nagy ipari övezetei közelé­ben is telepítettünk lakónegye­deket. Kialakítottuk a város északi övezeteit, a Ziul és a Floreasca nevű új negyedeket, a keleti ré­szen pedig a Titan nevű nagy lakónegyedet, ezeknek az építése 1956-ban kezdődött, itt 70 000 lakás végül körülbelül 210000 lakosnak nyújt otthont. A város nyugati részében a Drumul Ta­berei lakónegyed 55 000 lakása 160 000 lakónak fog otthont nyúj­tani. Meg kell még említeni a Berceni és a Nicu Vasile új déli lakónegyedeket is. Ezeknek az új lakónegyedek­nek az építésével és egyes kevéssé közművesített városrészek re­konstrukciójával arra töreked­tünk, hogy a város területén éssze­rűen telepítsük a lakásállományt és a szociális-kulturális intézmé­nyeket. Kedvező technikai-közgazda­sági mutatókat értünk el a tér­kihasználásban, az építészeti meg­oldások ésszerű bevezetésében és az elavult lakásállomány fokoza­tos szanálásában. Új és jól felszerelt együtteseket kívánunk építeni, ki akarjuk egé­szíteni a régi negyedeket, hogy a lakásokban meglegyen a fokozott városi komfort, s ugyanakkor biztosítsuk a modern városképet. Ennek érdekében egyedül a fő­várost jellemző impozáns magas­épületeket emelünk. Egyes övezetek rendkívül ked­vező lehetőségeit felhasználjuk arra, hogy szépítsük az általános városképet. A közművesítés érdekében je­lentős összegeket fordítottunk csatornázásra, víztárolók építésé­re, a távfűtés bevezetésére, az energiatermelő kapacitás növelé­sére, az aluljáró-rendszer bővíté­sére. A napi ivóvíztermelés fejen­ként 450 literre nőtt, s a követ­kező évek folyamán körülbelül 650 literre növekszik. Új cső­vezetékeket helyeztünk üzembe az ipari víz szállítására; ezáltal lehetővé vált a napi 120 000 köb­méter ivóvíz megtakarítása, s az iparnak juttatott vízmennyiség megkétszerezése. Az energiafelhasználás 1970-ben 2405000 megawatt volt, az ipar fogyasztása az utóbbi évben 138 százalékkal nőtt. Új hőerőművek épültek, ezek lehető­vé teszik mintegy 125 000 lakás távfűtését. A háztartási célokat szolgáló, illetve a kisebb hőerő­műveket ellátó gázhálózat hossza több mint 700 km. Egyes műemlékek helyreállí­tása végett használatba vesszük a városközpont régi épületeit, a város régi üzleti utcáit. A következő években a gazda­sági fejlesztés minőségileg új követelmények alapján folytató­dik. A termelés növekedése első­sorban a munka termelékeny­ségének emelésén alapul; ezt a meglevő üzemek további kor­szerűsítésével, rekonstrukciójával és automatizálásával érjük el. Ugyanakkor fokozott ütemben kívánjuk fejleszteni a tudományos kutató munkát, a középiskolák és a felsőfokú tanintézetek hálóza­tát. Bevezettük a tízosztályos kötelező és ingyenes általános oktatást. Bővül a kultúra és a művészet anyagi bázisa, fejlődik a szociális és kulturális intézmények hálóza­ta. Jelentősen növekszik az üzle­tek és a szolgáltatási üzemek száma. A jövőben a városképben meg­határozó szerepe lesz az északi városrésznek, amelyet a zöld területek, az új víztükrök és a köréjük telepített nagy parkok nyugalma jellemez. A keleti, a déli és a nyugati városrészben a lakónegyedek ipari üzemekkel vál­takoznak majd. Ezeknek impo­záns és modern tömegei láttán már most elképzelhetjük a hol­napi városképjet, amelyben szocia­lista társadalmunk fejlődésének mindegyik szakasza tükröződik. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom