Budapest, 1973. (11. évfolyam)

3. szám március - Vörös Károly: Amitől város lesz a város

Említettük volt, milyen változás következett be a város külső képében a városegyesítés idejére. Ismertettük az újonnan emelt épületek nagy szá­mát, méreteit, stílusát. Ám az ezeknél kevésbé látványos változások sem érdemelnek csekélyebb figyelmet. A város növekedése, új funkciói ugyanis olyan problémákat is felvetnek, melyeknek meg­oldása nélkül a város gyorsan induló fejlődése megtorpanással fenyeget. Nem túlzás tehát, ha ezt mondjuk: Pest-Buda városépítésének mi­nőségileg is valóban új szakaszát elsősorban a modern közművesítés teremti meg. A feladatok hatalmasak: nagytömegű város­lakó vízellátását a Duna vonalától egyre távolodva, a befelé fejlődő városban már nem lehet sokáig a Dunából közvetlenül mert és lajtos kocsikon szét­hordott vízzel fedezni. Márcsak azért sem, mert a város növekvő szennyvíz-termelése egyre jobban fertőzi a Duna vizét, — de fertőzi azt az altalajt is, amelybe egyes házak saját szivattyús kútjai le­nyúlnak. Ráadásul az egyre több sokemeletes új ház felső emeleteinek kényelmes vízellátása is így egyre megoldhatatlanabb: ez viszont a magas há­zak különben kiváló rentabilitását, a befektetett hatalmas tőkék gyors megtérülését veszélyezteti. De növekszik a gyáripar vízigénye is: részint álta­lában a gőzgépek használnak egyre több vizet, részint egyes új iparágak. A növekvő, egyre jobban kiterjedő város közvilágítása és házainak belső vi-Főváros születik II. Vörös Károly Bürgermeister Károly pesti vízmű-terve Amitől város lesz a város A Lóvasút végállomása a Városligetben lágítása sem oldható már meg csupán mécsesekkel vagy olajlámpásokkal: az utcáké a növekvő forga­lom és a közbiztonság miatt, a lakásoké pedig azért nem, mert az egyre magasabb házak között az ala­csonyabban fekvő, vagy éppen udvari lakások, műhelyek, raktárak természetes megvilágítása egyre csökken. Mindez pedig új csatornák, víz-és gázvezetőcsövek lefektetését, beépítését teszi szükségessé az utcák alatt és a házfalakban; el­érkezett az idő a nagyváros egész épületállomá­nyának gyors korszerűsítésére. Elsőnek a közvilágítás megújítása kezdődött el. Párizsban már negyven és Bécsben is mintegy huszonöt éves a gázvilágítás akkor, amikor (a 40-es évek közepének első, de elhúzódó és végül a forra­dalom miatt meg is hiúsult kezdeményezései után) 1855 tavaszán Pest város egy bécsi és trieszti tőké­sekből álló társasággal szerződésre lép. Az igé­nyek a világítás modern megoldására, mint láttuk, ekkor már sürgetőek: ezzel magyarázható, hogy a város kellően át nem gondolt feltételek mellett hirtelenében 25 éves koncessziót ad a társaságnak, mégpedig nemcsak az utcai lámpákra és a város hivatalos épületeire, hanem a magánlakásokra is. A gázgyár ezután gyorsan felépül: első telepének emlékét a Légszesz utca neve és a Köztársaság téren ma is álló igazgatósági épület őrzik. 1856 karácsonyának előestéjén nyolcszázharmincnyolc 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom