Budapest, 1973. (11. évfolyam)

3. szám március - Fekete Gábor: A Ferencvárosban

vekkel ellátott mellékutcákba. Lesújtó, hogy a Ferencváros 35 ezer lakásából csaknem 10 ezer a komfort nélküli és ennek a 10 ezernek 80 százaléka is csak egyszobás. E lakások — nem ritkán fészerekből, gazdasági udvarokból, gazdasági épületekből átalakított szálláshelyek — bérlőiből kerül ki a kerület lakásigénylőinek zöme; hétezernégyszázan vannak. Négyezer családi otthon a „lebontásra érett" kategóriába tartozik, s ötszáz a száma az azonnali szanálást követelő ingatlanoknak. A szanálási ütem jelenleg évi ötven lakás, ez lényegében a nullával egyenlő. Sokatmondó az az adat is, amely szerint a 35 ezer, IKV kezelésben levő ferencvárosi bérlemény értéke mindössze hétmilliárd forint, tehát egy bérleményre kétszázezer forintot számolnak. Figyelembe véve, hogy ebben az átlagban benne foglaltatnak a Kálvin tér— Ferenc körút közötti utcák, a főútvonalak, a József Attila és a Hámán Kató úti lakótelep lakóházainak több ezer, értékes, összkomfortos, tágas családi otthonai, könnyen lehet következtetni a lakásállományok zömének állapotára. A meglehetősen kedvezőtlen képből még sem szabad túlzottan általánosítani a IX. kerületiek életére. Hangsúlyozni kell, hogy a sok ezernyi jellegzetes proletárlakást nem a társadalom számkivetettjei lakják; bérlőik túlnyomó többsége — hadd idézzük Lipót nádort — „becsületre méltó, értelmes, gondos" emberek, akik az anyagilag és kulturálisan gyarapodó budapesti munkáscsaládok mai életét élik. Az anyagi gyarapodás ahhoz elég is lenne, hogy hűtőszekrény, mosógép, szőnyeg formájában realizálódjék. Csak éppen a kényelem kellékeivel nem tudnának mihez kezdeni a ferencvárosi lakások tömegében, ott, ahol nincs fürdőszoba, a lakószoba apró, az elektromos hálózat kapacitása elégtelen, s a falakon gyakran rajzolódik ki a salétrom nyoma. Ráadásul a IX. kerületben belátható időn belül nem is kerülnek szóba az oly irigyelt józsefvárosi rekonstrukcióhoz hasonló munkálatok. A kép mégsem vigasztalan: a tanácsiak a A Bakáts téri templom kárpótlás ezernyi változatát tárják a kerület elé. Például olyan intézményeket, amelyekért viszont a Ferencvárost irigyelhetnék meg szerte a fővárosban. A többi között nem sok kerület mondhatja magáról, hogy két saját kórháza is van. A Bakáts téri és a Gyáli úti kórházak közül az utóbbiban nemrég készült el az új, 126 ágyas pavilon, amelyhez még egy, hasonló nagyságú épül új röntgenosztállyal. A József Attila telepen huszonkét orvosi munkahelyes körzeti rendelő nyílik, a Mester utcai rendelőhöz pedig új szárnyat terveznek. Sok kerület szeretne manapság Budapesten új mozit: a Ferencvárosban, 1975-ig, ugyancsak a József Attila telepen ez meg is épül. A fejlődésre ma még hiába várakozó belső Ferencvárosnak elégtételül szolgálhat az óvodaépítési hadjárat, amelynek eredményeként egy-két éven belül sok száz gyerek jut helyhez a Hámán Kató utca, a Thaly Kálmán utca, az Erkel utca, a Ferenc körút környékén. A gyerekek három korcsolyapályát, hetvenöt személyes hűvösvölgyi napközi tábort (a lakosság kétszázezer forintot gyűjtött hozzá, az üzemek egymilliót ajánlottak meg érte), iskolai tanmedencét (más területeken alig-alig jut rá pénz) kapnak. Az „Egy üzem — egy iskola" mozgalom sikere elsöprő, eredményesebb és tartalmasabb, mint bárhol a kerület határain kívül. Kétszázötven üzem, ipartelep, Ipari szövetkezet, gyáregység — ha némelyikük mégoly „csehül áll" is fejlesztési alappal —, a kereskedelmi vállalatokkal együtt rendszeresen küldi mesterembereit, az anyagot a gyermekintézmények rend behozására, megóvására. 1972 mérlege: 39 ezer munkaóra saját költségre, kilenc és félezer munkaóra társadalmi munkában az üzemek, vállalatok részéről. A pedagógusok külön harmincháromezer munkaórát fordítottak a gyermekintézmények helyreállítására, szépítésére. „Nyilvános és nevezetes építményekben" egyáltalán nem szegény a mai Ferencváros. Büszke lehet például a néhány hónapja avatott, 13 millió forintos költséggel készült üzletházra, a Gubacsi úti periféria kellős A Gizella-malom közepén. Benne a többi között orvosi rendelővel és közérttel, bisztróval és könyvtárral. A kereskedelmi-vendéglátó-kulturális kombinát átadása előtt a városnegyed e pontjáról még távcsővel sem lehetett felfedezni ilyesfajta üzleteket. A kereskedelem különben is tiszteletreméltó érdemeket vallhat magáénak a József Attila telepi ABC nagyáruházzal, ez mindmáig felveszi a versenyt a legújabb lakótelepek hasonló intézményeivel. Szólni kell a vendéglátó Ferencvárosról is. A talponállók száma errefelé is csökkent, a meglevők miatt itt is bosszankodik a kerület józan lakossága. Hozzá kell tenni, hogy a Ferencváros az egyetlen kerület Budapesten, ahová nem jutott alkoholelvonókezelő rendelő. Hamarosan az is épül, addig is, a tanács egyetlen újabb borpoharazó megnyitását sem engedélyezi. A fejlesztésekről szólva meg kell említeni azt a másfél millió forintot, amelyet a tanács a közvilágítás javítására szán a legközelebbi két évben. A közvilágítás sebezhető pontja a Ferencvárosnak, ahol végeláthatatlan sorban helyezkednek az esténként gyér fényekkel búslakodó mellékutcák, gyárak övezte útvonalak. Még szerencse, hogy a közbiztonság ennek ellenére is jó a kerületben; inkább kuriózumnak, semmint jellemzőnek ítélhető meg az olyan eset, hogy ismeretlen tettesek a labdarúgó Magyar Népköztársasági Kupa ezüst serlegét, a jó világítás és a nagy forgalom ellenére, a Ferenc körút—Üllői út sarkán levő árkád vitrinjeiből minden nehézség nélkül kiemelték. Ami viszont elüt a kerület egész atmoszférájától: a kiterjedt presszó- és bárhálózat. A Régi Postakocsi, a Costa Rica, a Symphonia, a Gyöngyszem, a Liliom, a Két Medve, a Sirály, a Fekete Macska közkedvelt szórakozóhelyek. A Fekete Macska például a sztriptíz megszüntetése óta sem vált „dühöngővé", igazolva, hogy hangulatos, reprezentatív mulatóhely nemcsak a Belvárosnak dukál. Aki ismeri az FTC lelkes, olykor fanatikus híveit, megbocsát a bölcs kinyilatkoztatásnak: nem a Fradiról nevezték el a kerületet, hanem fordítva. Urbánus szemmel nézve bizonyos, hogy a híres sportegyesület objektíve elősegítette a kerület valamelyes megismertetését. Nemcsak ősferencvárosiak, a szomszédos józsefvárosiak, hanem az Üllői úttól távol lakó tíz- és százezrek is bejárták a pálya környékének mellékutcáit, s egy-A Tolbuhin körúti csarnokban