Budapest, 1972. (10. évfolyam)

2. szám február - Zolnay László: Nemzetiségek Pest-Budán

Dűlőnévkeresztelő" A budai hegyvidék nevei és Döbrentei Gábor Vasárnaponként nagy tömegek keresik fel Buda erdős-hegyes vidékét. Azok azonban, akik a Szépvölgyi úton a Ferenc-hegyet és a Zöldmáli balkéz felé hagyva a Mátyás-hegyre mennek, vagy akik a Farkasrétről a Farkasvölgyön vagy az Irhás-árkon át Csillebércre kapaszkodnak, aligha tudják, hogy ezeket a nevek csak 125 év óta használatosak. Valamikor a főváros lakóinak többsége magyar volt, s ennek megfelelően magyar nevet viselt a környék minden jelentősebb topográfiai pontja. Ezek a török uralom után, mikor a Habsburg uralkodók németekkel telepítették be Pestet, Budát, feledésbe mentek. A helyettük használt német nevek érthető módon nagyon bántották a reformkor magyarjait. Megváltoztatásukért a legtöbbet Döbrentei Gábor (1785 — 1851) tette. Döbrenteit egyaránt ismerték mint írót, fordítót, szerkesztőt és nyelvészt. A legmaradandóbb hatást az utóbbi minőségben érte el. Nyelvújító volt, gondosan ügyelt a nyelvhelyességre; az általa alkotott szavakat gyakran használjuk ma is. Tőle származó szavaink — többek közt — a dallam, illem, műveltség, reggeli, szavalás, színigazgató, történelem, utánoz. Sokat foglalkoztatta őt Buda hegyeinek, völgyeinek, dűlőinek német elnevezése. 1844-ben a Honderii'-ben Visszamagyarosítás Budapesten címmel hosszú cikksorozatot írt, ebben taglalta az elnémetesedés folyamatát. Három évvel később részletes, indokolt javaslatot tett 56 név megváltoztatására, s ezt benyújtotta Buda elöljáróságának. A közgyűlés 1847. június u-i ülésén foglalkozott beadványával, s ezt teljes egészében elfogadta. Az új elnevezések közül sok egyáltalán nem volt új, sőt nagyon régi: középkori adománylevelekből, határjárással kapcsolatos oklevelekből, dézsmajegyzékekből bányászta elő Döbrentei. Lássunk néhányat közülük! Sasadot Mátyás király adományozta Budának, de a név Sasság formában már egy 1298-as oklevélben is előfordul. Kelenföld hasonlóképp sok századdal ezelőtt használt kifejezés, a régi írásokban, Turóczi krónikájában Kelemfewld, Keremfölde alakban olvasható. A Kiver vagyis Kőér elnevezésű területet IV. Béla adta a városnak a tatárjárás után, 1244-ben kelt kiváltságlevelében. Az itt elterülő bokroserdős résznek legyen ezért Kőérberek a neve, ajánlotta Döbrentei. A Nyék Mátyás király korában vadaskert volt, 1536-ban is így emlegeti Oláh Miklós. A Rézmál első ismert előfordulása 1394-ből származik. A mái szócska nyelvünk finn-ugor öröksége, eredetileg mellet jelentett, a XIII. századtól hegyoldal jelentéssel használták. A Johannesberg (János-hegy) helyett Döbrentei a Pozsonyi-hegy nevet javasolja; a középkorban így hívták, mert tiszta időben Pozsonyt is lehetett látni a csúcsáról. (Ez tévedés, mert a Pilis hegység a legtisztább időben is eltakarja a 160 km távolságban fekvő Pozsonyt.) Egy sereg új elnevezés Döbrentei leleménye. Ezeknek egy része (Hunyadorom, Arpádorom, Mátyás-hegy) „az ország magasztos jellemű fiainak" emlékezetét akarja megtisztelni, a nevek és a helyek közt semmi történelmi vonatkozás sincs. A nevek másik csoportjánál más a helyzet. A Vérhalom elnevezést azért tartotta a reformkor nyelvésze helyesnek, mert Zsigmond idejében itt temették el a lázadás bűne miatt kivégzett Kont Istvánt, „a kemény vitézt" 31 társával együtt,side hozták 1457-ben a lefejezett Hunyadi László tetemét, innen vitette el Szilágyi Mihály. Buda 1686-os ostromára emlékeztet a Törökvész. Szulejmán nagyvezér ismételten megkísérelte, hogy segítséget küldjön a vár védőinek. Két .segélycsapatát ezen a dombon kergették szét az ostromlók. Annak a hősnek az emlékére, aki elsőnek tűzte ki a budai bástyára a győzelmi lobogót, a Sonnenívirtswieséből Petneházy-rét lett. A budai basákról kapta nevét a Pasarét, nem azért, hogy az ő dicsőségüket hirdesse, hanem, hogy emlékeztessen a 150 esztendőig tartó idegen uralomra, hogy — a tanácsülési jegyzőkönyv szerint — „el ne feledhesse ezen község soha, miként a magyar nagyok pártoskodása és irigysége a fővárost és azzal együtt az országot idegen kézre" juttatta. Maxengrabent és Kreutzwinkelt Kuruclesre keresztelték, mert ennek „völgyes táján leskelődtek II. Rákóczi Ferenc hadához tartozó azon kuruccsapatok, melyek a város lakóit hosszabb ideig zaklatták". Báthory László, a budaszentlőrinci pálos kolostor szerzetese, a Biblia első magyar fordítója a Hárshegy (Lindenberg) táján remetéskedett. Az ő emlékére lett ez a hegy Báthory-hegy. A javaslatok közé néhány tévedés is becsúszott, ezek oka a korabeli történelmi kutatások elmaradt volta. A századforduló idején a tudósok leginkább a Kőérberket helytelenítették. A Béla király által adományozott Kőér tulajdonképpen Kőbánya, a mai X. kerület, s ezt kapta a régebben ugyancsak Budának nevezett Pest városa. Kontot és társait valószínűleg a Vérhalomtól jóval délebbre temették el, a későbbi Gül Baba türbé helyén. A Döbrentei-féle elnevezések harmadik csoportja az addig használatos német kifejezések magyarra fordítása volt. így lett Schönthalból Szépvölgy, Grüngrabenből Zöldmái, Wolfwiesenből és Wolfthalból Farkasrét és Farkasvölgy, Franzenshöhéböl Ferenchalom, Adlerbergböl Sashegy stb. A magisztrátus úgy döntött, hogy az új elnevezéseket a hivatalos iratokban, telekkönyvekben csak 1848. november i-étől kell használni. Addigra új térképet adnak ki, s így mindenkinek lesz bőven ideje is, alkalma is megtanulni ezeket. Elhatározták azt is, hogy a magyar nevek propagálására és ünneplésére a budai hegyekben „dűlőnévkeresztelő"-1 tartanak. Június 12-ére tervezték, de a rossz idő miatt egy héttel elhalasztották. A vendégek a Vadászudvarban (ez a későbbi Fácán vendéglő helyén állhatott) 10 óra után kezdtek gyülekezni, Egressy Béni zenekara és Döbrentei Gábor fogadta őket. A kb. 200 főnyi közönség soraiban megjelent Buda polgármestere, kapitánya, főjegyzője, több tanácsosa és tisztviselője, a Budapesti Híradó és a Honderű kivételével a lapok tudósítói és sok érdeklődő. Sajnálkozva tapasztalták, hogy a testvérvárosból, Pestről, egyetlen hivatalos személy sem jelent meg, jóllehet meghívták a város vezetőségét. 1 órakor megindult a társaság az am Himmel hegyre, amely csodás, tündéri kilátása miatt a Tündérhegy nevet kapta. Űtközben Egressyék a Hunyadi és Rákóczi indulót játszották. A csúcson üdvlövések hangzottak el, Döbrentei mondott rövid ünnepi beszédet és Házmán főjegyző felolvasta a közgyűlés által elfogadott neveket az indokolásokkal együtt. Felolvasás közben megmutatták a megnevezett s onnan látható hegyeket, völgyeket. A felolvasás után a Vadászudvar vendéglőben egy „nem pompás, de jóízű" ebédet fogyasztottak el. Közben számos felköszöntőt mondtak. Döbrentei a várost dicsérte, hogy a „polgártanácskozásban" egyetlen hang sem ellenezte a magyarosítási javaslatot. Megemlékeztek az előző évben elhunyt Vajda Péter íróról és természettudósról, aki a Tündérhegy kiemelkedő sziklája tövében írta legszebb költeményeit. A sziklát ezért Vajdabércnek keresztelték el. Az újonnan elnevezett tájak birtokosai közül többen ajánlkoztak, hogy a neveket kőtáblákon is megörökítik. Koics Pál, a mai Béla király útja 30/b telek tulajdonosa azonnal kifaragtatott és felállított a telke előtti forrásnál egy ilyen táblát, amelyen olvasni lehetett, hogy a Königsbrunnból Béla király kútja lett. A társaság délután átsétált ide, felavatta a táblát, majd visszatért a vendéglőbe, és késő estig mulatott ott. Döbrentei elnevezései közül akadt olyan is, amelyik nem bizonyult életképesnek. A Lindenberg megmaradt Hárshegynek, nem lett belőle Báthory-hegy, a Disznófőből sem Mátyás király csurgó. Az elnevezések túlnyomó többsége azonban meggyökeresedett, és napjainkban is létezik, bár némelyik nem pontosan azt a tájat jelzi, mint 1847-ben. így a Pozsonyi-hegy egy kisebb magaslat a János-hegy főcsúcsa közelében. A város terjeszkedésével a környék egy része beépült, elvesztette önálló jellegével együtt önálló elnevezését is. De a reformkori név ilyen esetekben is megmaradt a térképen, a közhasználatban pedig utcanévként él tovább (Kuruclesi út, Vérhalom tér, Törökvész út stb.). 1847-ben elhatározták, hogy a hegyvidék névadásának emlékére június 19-én minden esztendőben hasonló mulatságot fognak rendezni. Ez a terv nem valósult meg. 48-ban a szerb felkelés miatt nem volt alkalmas az idő az ünneplésre, a Bach korszakban pedig rebelliónak minősítették volna a megemlékezést. Később feledésbe merült az egész névmagyarosítás. Szép lenne, ha 1972 júniusában kivonulnának a Tündérhegyre a budai hegyvidék barátai, és emléktáblával örökítenék meg a „dűlőnévkeresztelés" 125. évfordulóját. dr. Vértesy Miklós 46