Budapest, 1972. (10. évfolyam)

2. szám február - Szabó Gabriella: Gyermek- és ifjúságvédelem

szön és mindenkinek mindent megköszön, még ha csak egy bélyeget vesz is. Furcsa, hogy ez feltűnik, nemde? Udvariasságra kényszeríti vásárlóit is. Bejön egy jólöltözött fiatalember, szájából cigaretta lóg. Kér egy doboz Fecskét. - Nem értem, uram, mit kért, szájában felejtette a cigarettát. — A ve­vő kézbeveszi a cigarettát, nem megsértődve, hanem mint akit rajtakaptak valamin. Még mosolyog is hozzá. A legtöbb kistrafiknak törzsvendégei van­nak. Ki-ki elmondja apróbb bajait, mije fáj, mi szorongatja, mit álmodott éjszaka, meg hogy mit érdemes megnézni a színházakban. Egy országos hírű költő rendszeresen közli gyomorbántalmainak épp aznapi tüneteit. Az emberek együttérzésre várnak. A pici trafik kaszinó, csomagmegőrző, hitelintézet és tanácsadó iroda. A nagy üzletek előnye, hogy nagy a választékuk. A kicsik értéke, hogy személyes kapcsolatuk alakul ki a ve­vőkkel. A trafik reggel 6-tól délután 5-ig van nyitva. Legnagyobb a forgalom reggel 6—7 és délután 4—5 között. A vevőáramlás szüntelen. Rejtélyes az ember-áramlásnak az a törvényszerűsége, amely beosztja az ér­kezőket. Soha nem fordul elő, hogy egyszerre tíz vevő érkeznék, de az se, hgy fél percnél hosszabb ideig üres lenne a bolt. Jönnek­mennek, azonos ritmusban, szépen sorjá­ban. - Kérek egy levlapot forintos bélyeg­gel. — Csak negyven filléres kell rá! — Rajz­szög nincs? — Azt sajnos, nem tartok. — Akkor kérek egy Balaton szeletet. Tiki-takit már senki se keres, fellendülő­ben van viszont a jojó. Az előbbi ára 16 fo­rint volt, az utóbbié csak 6. És milyen csen­des. .. Budapesten 672 maszek trafik van és valamivel több mint 500 állami. De do­hányárut kapni közértekben, vendéglőkben, eszpresszókban, sokfelé. Nagy a konkurrencia. Viszont akadnak trafikok, amelyek rövid­árut tarthatnak, főleg a perifériákon, az új lakónegyedekben, ahová a tervezők nem „ütemeztek be" boltokat. Vagy „beütemez­tek", csak éppen nem épültek fel. A trafikok haszonkulcsa kicsi. Okmány­bélyegeknél 1,5, postabélyegeknél 3, lottó­nál 6, dohányárunál 9, édességnél 10, bazár­árunál 14—20% a tiszta haszon. A legna­gyobb üzletet a kórházak melletti trafikok bonyolítják le. A betegektől nem vonnak meg semmit. Az ápolónőktől és doktorok­tól sem. A maszek trafikok általában jobban mennek az államiaknál. Az ok egyszerű. Kötetlen munkaidő, nagy választék, barát­ságos arc. Az államiban 1200 a fizetés, plusz 1% a bruttó bevétel után. És mun­kaerőhiány van, persze. Magyarországon 11 000 magánkiskeres­kedő van és 87000 magán-kisiparos. Az előbbiek átiagéletkora 56 év, ezen belül a trafikosoké 67. A Bartók Béla úton dolgozik egy trafikos: 87 éves, a felesége, aki segít neki, 78. Van a Németvölgyi úton egy 90 éves trafikosnő is, igaz, már nem jár be na­ponta, üzletvezetőt tart; de társadalmi rangja ma sem az, hogy eltartott, vagy nyug­díjas, hanem: trafikosnő. A trafikjogot a kerületi tanácsok kereske­delmi osztályai adják, túlnyomórészt szociá­lis indokok alapján. Ármegállapítási problé­mák ritkán adódnak, a trafikholmi ára állan­dó. És a fizikai megerőltetés csekély. Van rokkant, aki zongoraszéken ülve forog árui között, nem tud, de nem is kell felkelnie. Egy másik viszont gerincsérülése következ­tében ülni nem tud, ez mankóra támasz­kodva, állva dolgozik. Nagyritkán rászoruló fiatalok is kapnak trafikengedélyt. Egy 18 éves fiú és egy 20 éves leány a legfiatalabbak; az öregekéhez hasonló indokok alapján ju­tottak hozzá. A trafikosok a dohányárut három buda­pesti elosztóból kaphatják. Valamennyiben minden magyarországi dohánygyár gyárt­mánya kapható. Persze, taxin kell elmenni az áruért. És a többi, a sok-sok apróság 15—20 helyről szerezhető be; kivéve azokat a cik­keket, amiket kis háziiparosok maguk visz­nek be a boltokba. A trafikos mindent kész­pénzben fizet, bizományi árut általában nem tart. Szóval, nem gondtalan a trafikos élete sem. De ha a haszon esetleg nem is ezresekre, csak százasokra rúg, akkor is jó érzés ott állni a pult mögött. Megint egy példa a számta­lanból arra, hogy a munkában nem is min­dig a kereset a fontos, hanem magának a munkának a szeretete. S hogy az öregek leg­erősebb kapcsolata az élethez: a munka. Az elfoglaltság. Az a tudat, hogy hasznát ve­szik. Hogy ő is egy parányi kerekecske az ország életének nagy gépezetében. * Ünnepség a Kiskereskedők Országos Szervezetének klubszobájában. Okleveleket kapnak, akik 30—40—50 éve kereskedők. Az ünnepségre kevesebben jöttek el, mint ahányan oklevelet kapnak. Hiába, dolgozni könnyebb, mint kimozdulni. Akit kiszólít az elnök az asztalhoz, nehezen tápászkodik fel, odabiceg. De nem engedi, hogy helyébe vigyék az oklevelet, mind maga akar érte sántikálni, még ha kissé kifulladva tér is vissza a helyére. Az idén ősszel nyílott meg a kiskereskedők 14 szobás üdülője Hajdúszoboszlón. A lég­kör családias: mindenki mindenkit bácsi­nak-néninek szólít. A beutaltak derűsen ül­dögélnek asztalaiknál, Coca Colát és virslit kapnak. Mustárral. Szánthó Dénes 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom