Budapest, 1972. (10. évfolyam)

12. szám december - Dr. Virágh Ferenc: Helytörténeti dolgozatok az Apáczai gimnáziumban

FÓRUM Helytörténeti dolgozatok az Apáczai gimnáziumlian Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium diákjainak érdeklődését is sikerült felkelteni az utóbbi években a helytörténet iránt. Immár négyéves tevékenység után elmondható, hogy folyamatos és növekvő ez az érdeklődés. Ez azért érdekes és fontos, mert a helytörténeti ku­tatás nagyon munkaigényes (a középiskolás szintű is); másrészt közismert, mennyire elfoglalt a pesti diák. Egyszóval, nem ideálisak a körülmények ah­hoz, hogy egy diák nagy munkaráfordítással vi­szonylag kevés eredményt ígérő munkafolyamatot vállaljon. Hát ha még figyelembe vesszük a közvet­len hasznossági elvet, mint tényezőt.. . Nem az öndicséret, sokkal inkább a mindnyájunk számára adódható tanulság mondatja velünk, hogy elsősorban a nevelőközösség erénye az eredmény. Azé a nevelői közösségé, amely meg tudta terem­teni egy új módszer, egy új igényeket támasztó ifjú­sági tevékenység pszichológiai feltételeit; s amely éveken át képes volt odafigyelni erre az új tevé­kenységre. Budapest centenáriumának időszakában erről a fáradságról beszélni kissé fölöslegesnek tűn­het, hiszen a lokálpatriotizmus ügyére mostanság gyakran történik utalás. De korántsem voltak ilyen kedvezőek a körülmények, amikor az Apáczai Gimnáziumban megkezdődött ez a munka. A mi esetünkből tehát az a tanulság, hogy az ifjúság ér­deklődését ilyen irányba terelve, egy központi fekvésű, belvárosi iskolában is megteremthetők a helytörténeti kutatás feltételei. Munkánk közben az is kiderült, hogy a ta­nulók, sok elfoglaltságuk mellett, rendelkeznek annyi szabad idővel, amire a pedagógusnak érdemes tevékenység-ajánlatokkal reagálnia. Az Apáczai Gimnáziumban folyó helytörténeti munka fő területe a szakkör. Az első évben csak egy, a másodikban már két szakköri csoport dol­gozott. A szakköri tagok mellett elég jelentős volt azoknak a száma, akik nem szerepeltek a tagnév­sorban, mégis részt vettek helytörténeti témák kidolgozásában, besegítő szerepet játszva, vagy ön­álló feladatot is vállalva. Az utóbbiak a nyilvános szakköri ülések hatására kerültek e tevékenység vonzáskörébe. A nyilvános szakköri foglalkozás rangot adott a kutatás eredményeképpen létrejött, a szerző által ismertetett dolgozatnak, s a sikerél­ményt biztosító iskolai fórumot jelentette. Időközben két pályázati kiírás is segítségünkre jött. Az egyiket az V. kerületi tanács és a Hazafias Népfront tette közzé. A felhívás nyolc diákot ins­pirált kerület-történeti dolgozat készítésére. A ren­dező szervek a pályaművek elbírálása és az ered­ményhirdetés alkalmával példamutató pedagógiai érzékről tettek tanúbizonyságot. Ünnepélyes kül­sőségek között kiosztott jutalmakkal igazolták a pályaművekbe fektetett nagy energiát. A másik pályázatot az egyetem rektora és az iskola igazga­tósága hirdette meg, komoly pénzdíjakat ajánlva. A tanulókat komoly erőfeszítésre ösztönözte a fel­hívás. Tíz tanuló készített 10—50 lapnyi dolgoza­tot; ezekből 200 gépelt oldal terjedelmű pályá­zati anyag állt össze. Emellett a történelem-szer­tár 150 kitűnő fotóval bővült. Az apáczais diákok a következő helytörténeti témákat dolgozták föl az utóbbi években: Metró-építés Budapesten; a MIRKÖZ Diesel-és Hűtőtechnikai Ksz. története; Vidéki mg. ter­melőszövetkezetek fővárosi piaci kapcsolatai; A Budapesti Húsipari Vállalat története; Hogyan született Nagy-Budapest?; Adatok a XII. kerületi munkásőrség történetéhez; Történelmi neveze­tességű események emlékét őrző helyek a mai V. kerületben; Munkában az Országos Baromfi­ipari Vállalat üzemrendésze; Árny és fény Buda­pest utcáin; Nyugdíjba készülők gondolatai; A „Törekvés" Népitánc-együttes szolgálata a népek barátságának elmélyítésében; Gyűrű a főváros kö­rül: Solymár; Dunakeszi mini-monográfiája; Ada­tok a BEAC történetéhez; Népi műgyűjtés a fő­városban; A főváros néhány terének szociológiája; Utcai képek Budapesten 1972-ben; Kulturális élet és közművelődés a Ganz-MÁVAG-ban és a Kőbá­nyai Sörgyárban; Az 5/40-es körzet tanácstagjának gondja és öröme; Érettségi tétel Budapest hely­történetéről; Vidéki munkások a budapesti mun­kásszállásokon; Az 1848-as márciusi ifjúság nyomá­ban; Ma élő íróink és költőink budapesti élményei. A túlnyomórészt eredeti vagy sok eredetiséget tartalmazó dolgozatok megírása mellett több diák készített összegezést a sajtóban megjelent fonto­sabb budapesti vonatkozású közleményekből. Ez egyúttal nevelési célokat is szolgált; hogy például a Tanácsköztársaság jubileumán érezzék a tanulók: velük együtt az egész társadalom ünnepel. A megoldott vagy feldolgozás alatt álló helytör­téneti témák közt szerepel néhány, amely távo­labbi helység történetéhez kapcsolódik. A látótér tágítása is célunk. Az egyik apáczais osztály évek­kel ezelőtt a tiszaigari állami gazdaságban vállalt nyári munkát; közben a tanulók szociológiai fel­méréseket is végeztek. Az iskola kollégiumának növendékei jelenleg a következő helytörténeti témák megoldásán dol­goznak: Visszaemlékezés-gyűjtés bányászok közt a Ko­márom megyei Táton; A perkátai Magyar—Kínai Barátság Mg.tsz története, különös tekintettel az árutermelésre és a gépesítettség fokára; Endrőd nagyközség jelenkori ipartörténete. Nem minden munkából született helytörténeti dolgozat. így például félbemaradt a IX. kerületi úttörőház életéről tervezett munka, vagy a perem­kerületek fővárosi szintre emelésének nyomon kö­vetése. A megtorpanás több okra vezethető vissza. Olykor a téma kutatásának igényessége, a huzamos munkaráfordítás győzte le a diák akaraterejét. Leggyakrabban azonban a forráskutatás jelentette a buktatót, elsősorban az adatszolgáltató szemé­lyek húzódozása. Mert voltak ugyan, akik szívesen vették a diák ismételt érdeklődését egy-egy folya­mat iránt; mások viszont elutasító magatartást tanúsítottak. Például a Metró Kossuth téri építke­zésének főmérnöke a mélyépítésnél egy fél éven át újra és újra helyszíni tájékoztatást nyújtott, míg az egyik színház gazdasági igazgatója mereven elzár­kózott a tervezett vizsgálódás támogatásától. Mon­danunk sem kell, hogy a pedagógust az előbbi ma­gatartás óvta meg a kishitűségtől. Egyébként a szó­ban forgó rokonszenves mérnök maga is erőt-kedvet merített a diák lankadatlan érdeklődéséből — amint azt később elmondotta. Pontosan ez az a kölcsönhatás, ami indokolttá teszi a diákok bevo­nását a helytörténeti tevékenységbe: a fiatalok Jár­tasságot szereznek a közéleti mozgásban, ugyan­akkor magatartásuk visszahat a felnőttekre, növeli felelősségérzetüket. Ami a témák kidolgozását illeti: egyik-má­sik dolgozat megfelel a közepes főiskolai szakdolgo­zat terjedelmének, és megközelíti annak szintjét. Ezek jegyzete 50—60 tételes. Tudományos sza­bályossággal ismerteti a felhasznált forrásmunká­kat, az adatszolgáltatók nevét, adatait és a fő szö­veg jobb megértéséhez szükséges magyarázatokat. Általában eleget tesznek a szerzők a szemléletes­ség követelményének: térképvázlatokkal, fotó­anyaggal, oszlopos, hálózatos grafikonokkal meg diagramokkal illusztrálják mondanivalójukat. Mit eredményeztek e témamegoldások részle­teikben? Ahhoz, hogy ízelítőt adjunk, bemutatjuk néhány dolgozat vázlatát és idézünk belőlük. Az „Adatok a XII. kerületi munkásőrség törté­netéhez" című munka fejezetei: A munkásőrség megalakulásának körülményei; A munkásőrség szerveződése és tevékenységének kezdetei; Mun­kásőrök mai közéletünkben; A kutatómunka köz­ben szerzett élmények; Jegyzetek. Az „Árny és fény Budapest utcáin" szerzői (egy lány és egy fiú) az alkoholizmusról, az üzérkedésről és szélhámosságról, a cigányok be nem illeszkedé­séről, a galerikről írtak fejezeteket, majd dolgo­zatuk 5., záró részének ezt a címet adták: „Embe­rek az utcán". Persze, a többi fejezet is kaphatta volna ezt a címet; hogy ez mégis külön fejezetcím, az a vizsgálódás morális összefüggéseire utal. Va­lóban, a két diák itt „ítéletet" mond az emberek viselkedéséről, a közéletben ellesett pillanatok cso­portosításából. Figyeljünk meg ebből egy részletet: „... Reggel, 44-es villamos. Idős asszony száll fel, bottal a kezében. Leül, majd megkéri a mellette álló fiút, hogy lyukassza ki a jegyét. A válasz körül­belül így hangzott: — Mit képzel?! Azért, mert lusta felállni, mást dolgoztat? Különben is, hogy jön ah­hoz, hogy tegezzen? — Ugyan már, látja, hogy bottal vagyok, nehezen tudok felállni, maga még fiatal — felelte csendesen a néni. — Sok a szöveg, nya­nya — volt a felelet, majd a 'gentleman' átment a kocsi másik végébe, ötször annyi utat megtéve, mintha a legközelebbi jegykezelőig lépett volna. Ezek nagyon kirívó esetek, főleg az utóbbi sze­rencsére ritkább. Kommentárt fűzni hozzájuk tel­jesen fölösleges." A MIRKÖZ Diesel- és Hűtőtechnikai Kisipari Szövetkezet története című dolgozat a X. kerületi Kelemen utca 14. számú ház pincéjében, 1952 ele­jén 14 fővel alakult ipari szövetkezet fejlődését mu­tatja be — 1968-ig, amikorra a termelők létszáma már 520 főre nőtt, s az üzem a Kőbányai út 49/b. alatt négyemeletes épületben kapott otthont. A korszerű üzemtörténet-írással szemben az a követelmény, hogy a termelőerő fejlődésének be­mutatása mellett lássa meg az anyaggal dolgozó embert. Az ipari szövetkezetben folytatott vizs­gálódás érvényesítette ezt a szempontot: „A dolgozók szociális és sportolási igényeinek kielégítésére sokat költ a ksz. A tagok a Balaton partján. Balatonalmádiban, valamint a Miskolc­tapolcán és Csongrádon épült üdülőkben tölthetik el szabadságukat. Sok-sok sportágban működnek szakosztályok. Sportcélokat szolgál ezenkívül a ráckevei és a most épülő Tisza-parti halásztanya. A tervek között szerepel többek között a csongrádi beruházás 1970-ben való befejezése; ennek követ­keztében a MIRKÖZ létszáma 1000-1100 főre emelkedik. A termelés ebben az időszakban eléri a 220—250 millió forintot. Közben az export meg­haladja a 150 milliót. A „Vidéki mg. tsz-ek fővárosi piaci kapcsolatai" című munka fejezetei: A mezőgazdaság szocialista átalakulása; Az új gazdasági mechanizmus a mező­gazdaságban; Az V. kerületben található elárusító­helyek; Riport a röszkei Kossuth Mg.tsz élelmi­szer-csemege üzletében. Talán sikerült érzékeltetni, mennyi mindenről esett szó az elmúlt négy esztendő alatt, túl a tan­tervi anyagon. A valós életbe nyílik széles kapu a helytörténeti munkán keresztül. S éppen ez a célja az oktatás reformjának. Dr. Vi ráf h Ferenc vezető tanár 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom