Budapest, 1972. (10. évfolyam)

11. szám november - Román Kálmán: Beszélgetésem Adyval

János nyújtotta át neki a Nemzeti Tanács üdvözlő sorait tartalmazó al­bumot. Ady tekintete végigsiklott rajtam s megpillantotta a zsebemből kikan­dikáló Vörös Újság friss számát. Kérésére felmutattam. Közel tar­totta a szeméhez, kissé rövidlátó volt. Majd egyes részeket felolvastatott a lapból s érdeklődéssel hallgatta. Egy tudósítást a Munkástanács földre­form-javaslatáról kétszer is felolvas­tatott, és megszólalt: — A kormányzat által hirdetett földreform, amennyire én, itt az ágy­ban, látom, megint édes-kevés ahhoz, amire Magyarországnak szüksége van. Ha a Munkástanács jól kézben tartja a kérdést s a parasztsággal együtt dol­goz ki megfelelő javaslatot, és ereje lesz arra, hogy azt meg is valósítsák közben, akkor taldn-talán elér bizo­nyos eredményeket. Én Dózsa-ivadék vagyok, de átgondoltan beszélek. Meg­fontoltan. Tudom, ezt a kérdést jól megoldani milyen nehéz feladat. Gon­dolom, a földreformmal párhuzamo­san számos munkásproblémát is meg kell oldani, ez is fogas kérdés lesz. Percnyi szünet, mély lélegzetvétel után folytatta: — Párizsban, a világ szívében, a megcsodált forradalom egykori szín­helyén, láttam az utcákon tüntető tö­megeket — vörös lobogó alatt. Ezer­kilencszázöt elején, a nevezetes orosz felkelés után, megírtam versemben — ha jól emlékszem, Vörös szekér a ten­geren a címe —, valamint újságvezér­cikkben, a „Földindulás"-ban, hogy csak szunnyadnak az emberiség igazi erői, de felkelnek, formálják és kiala­kítják az új világot. „Dózsa György trónjának meg kell bennünket váltania" — Valahol, jóval a világháború kitö­rése előtt, megjelent egy cikkem: A robbanó ország. Kifejtettem benne, hogy Magyarországon a forradalmat legfeljebb évekig lehet még feltartóz­tatni, de eljövetele biztos. Országunk­nak újjá kell születnie teljesen, Dózsa György trónjának meg kell bennün­ket váltania ... Most megerősödött, csaknem tü­zes hangon beszélt Ady Endre. A költőn ezután bágyadtság vett erőt. Szétnéztem a szobában. Mindaz, amit akkor láttam, ismét látható lesz majd eredeti helyén, az Ady Endre Emlékmúzeumban. A nemes fából készült, alacsony biedermeier ágy: a költő halálos ágya. Mellette a kis, forgatható, rámás tükrű férfi-toalett­asztalka. A kanapén Ady kék plüss plédje. A kecses íróasztal, a költő íróeszközei, a kék-sárga majolika selyemernyős lámpa, melynek fényé­nél utolsó sorait s utolsó, „Üdvözlet a Győzőnek" című versét vetette pa­pírra. Ott lesz az emlékszobában a költő kedvenc festőjének, Czigány Dezsőnek a falon függött csendélete, s Tihanyi Lajos bányász-enteriőrje. A középső szobában, a lakás foga­dóhelyiségében látható majd ismét a sakk-kocka berakásos antik taber­nákulum. Benne a 12 személyes he­rendi teáskészlet, és más családi ereklyék. Ott lesz újból a múlt szá­zad második feléből származó, bor­dómintás selyemdamaszttal bevont szalonberendezés, Ady kedvelt kana­péja, székei, a közel két méter át­mérőjű kerek asztal, foteljeivet s né­hány, még ma is élénk tüzű, nemes keleti szőnyeg. Csinszka szobájában Ady fogadójából a feleség, Csinsz­ka szobájába nyílott ajtó. A leendő emlékmúzeum látogatói bizonyára gyönyörködnek majd a látványban — miként annak idején gyönyörködtem én is —, amint az aranyozott szélű, eredeti francia ultramarinkék meny­nyezeti függőlámpa hatágú, páros gyertyatartóinak égői bágyadt fényt vetnek Csinszka dohányszínű her­nyóselyem paplanjára, toalettaszta­lára, fehér színű, kígyós díszítéssel körülfont kék-opál piperekészletére és ritka szép empire szekrényeire. Eredeti helyén lesz az emlékmú­zeumban több múlt századi erdélyi mázastál, néhány kézi faragású kis­bútor, alján a még ma is jól olvas­ható, vastag ceruzaírással: Készítette A költő szalongarnitúrája Péntek György műfaragó, KörösfőJ u. p. B.hunyad (utolsó posta Bánffy­hunyad). A berendezési tárgyak részben Csinszkáék csúcsai kastélyából s az érmindszenti kúriából származnak. Más részüket Csinszka a hozzáértő ízlésével válogatta ki budapesti ré­giségkereskedésekben s vásárolta azokból a pénzösszegekből, amit iro­dalompártolók juttattak Ady End­rének. A lakásberendezés javarészét mind­máig gondosan megőrizték. Csinszka mindent magával vitt második férje, Márffy Ödön festőművész ottho­nába. Csinszkának 1934-ben bekö­vetkezett halála után a festőművész a hagyaték egy részét a Petőfi Iro­dalmi Múzeumnak engedte át. A má­sik részét a 13 évvel ezelőtt elhunyt Márffy Ödön özvegye, a művész má­sodik felesége gondozza az emlék­múzeum megnyitásáig. Mi lesz a tervezett emlékmúzeumban ? A leendő Ady Endre Emlékmú­zeum nem holt tárgyak gyűjteménye lesz; az élő Adyt idézi elénk. A tár­lókban több Ady-, Léda-, Csinszka­relikvia. A költő utolsó olvasmánya: az Esztendő című irodalmi folyóirat 1918. évi decemberi száma, Ady ked­velt cigaretta-szelencéje, Csinszka kesztyűje, Léda áttetsző lila-szürke muszlinfátyla, több Léda-arckép, Ady-bronzplakettek — Beck ö. Fülöp, Ferenczy Béni, Pátzay Pál munkái —, Ady verseire komponált Bartók-Kodály-, Reinitz-művek kot­tái. Képekben, fotókban, dokumen­tumokban a költő élet-állomásai: Adyfalva (Érmindszent), Nagyká­roly, Zilah, Nagyvárad, Párizs, Bu­dapest, Csúcsa ... És Ady-kézira­tok, első kiadású Ady-kötetek mel­lett német, francia, orosz, spanyol, szerb, cseh, szlovák, héber és szansz­krit fordítások kötetei, „Ady koszo­rúja" címmel egy szeghalmi könyv­nyomtató-műhelyben készült, ízlé­ses kiállítású könyvecske: a költő kortársainak, Babits Mihály, Kosz­tolányi Dezső, Juhász Gyula, Áp­rily • Lajos, Emőd Tamás, Dutka Ákos, Karinthy Frigyes, Bányai Ele­mér (Zuboly), Gellért Oszkár, Ter­sánszky Józsi Jenő, Tóth Árpád Ady iránti érzelmeiről, gondolatairól írt vallomásai, József Attila 1930-ban irt versének eredeti kéz­irata, amelyben hitvallást tett az ak­kor megtámadott Ady mellett. Meggyőződésünk: a tervezett új múzeum a Belváros szívében miha­marabb megnyílik és nemcsak fiatal­ságunk érdeklődését fordítja ismét Ady felé, nemcsak az ország felnőtt lakóinak egy részét vonzza majd, hanem a fővárosunkban megforduló idegenek ezreit is. Mindazokat, akik felismerték benne századunk egyik legnagyobb lírikusát, Petőfi nagy utódját, 1918 és 1919 forradalmának megjövendölőjét. 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom