Budapest, 1972. (10. évfolyam)

10. szám október - Dr. Szalai György: A hetvenöt éves magyar labdarúgás

Az első pesti nagyiparos 1827-ben Széchenyi István a pesti lóverseny megalapításán fáradozott. Elsősorban egy jó lóversenypályahelyet keresett. Egyik leglelkesebb segítője és támogatója egy bizonyos Mayerffy Ferenc volt, aki Széchenyi figyelmét felhívta a Pesterzsébet határában, a Határ út mentén húzódó Gubacsi-puszta sík vidékére, mint alkalmas terepre. így történt azután, hogy Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Wenckheim József, Orczy Lőrinc és Heinrich János — Mayerffy Ferenc vezetésével — lóháton járta be az akkori Pest határát és a ,,Pesti Gyöp" helyéül a Gubacsi-pusztát jelölték ki. Ott nyílt meg az első pesti lóversenypálya. De ki volt az a Mayerffy, aki segítője lett a legnagyobb magyarnak. Széchenyi Istvánnak? Első magyarföldi őse a Mayerffycsaládnak egy bizonyos Mayer Ferenc volt, akinek alakját Gvadányi József örökítette meg falusi nótáriusában. Az elnémetesedő nemesség oly sikeres ostorozója lett a nevezetes költemény, hogy széles vidéken nevettek a figuráin — miközben az öreg bajor serfőzőmester, bevándorló létére, mind magyarabb lett. így tehát példaképpé vált a franciásodó-németesedő — valóban sznob (sine nobilitate)! — nemesség ellenében a derék Mayerffy serfőző. Közgazdasági érdemeiért Mayer Ferenc 1796-ban nemességet kapott és nevét Mayerffyra magyarosította, bizonyítandó, hogy ő már ennek az országnak a fia. 1776-ban született fia, Ferenc Xavérius atyjával együtt nyerte el a magyar nemességet. Szerény és puritán embernek ismerték, a nagy vagyon nem szakította ki az ősrégi mestercsaládok köreiből és a céh által előírt erényeket önmagára nézve is mindenkor kötelezőnek tartotta. Kitűnő neveltetése ellenére is megmaradt atyai mesterségében, és tanulmányai befejeztével egyszerű serfőzőinasnak szegődött el. így volt képes atyja becsületes mesterségét lelkiismeretesen folytatni, megismerni a mesterség minden csínját-bínját. Ahol ma az Országház áll, ott épült fel 1815-ben, a kor követelményeinek mindenben megfelelő új serfőzőháza, bognárműhellyel, kocsigyártó és kovácsműhellyel. Hűséges segítője és támasza volt Károly nevű testvere, aki figyelemmel kísérte, mi minden új létezik a nagyvilágban. így figyeltek fel elsőnek arra, hogy mennyire hasznos gyapjúval foglalkozni. Az akkor feloszlatott szász királyi juhászat juhainak jelentős részét tehát megvásárolták. A juhokat nemes gyapjújuk után ,,los merinos" fajtának nevezték; ez a fajta azután „merinói juh" néven vált ismertté hazánkban. A gödöllői uradalomhoz tartozó gödi pusztán, valamint a Vác melletti „csörög-pusztai" birtokukon gyapjúnyíró és gyapjúmosó üzemet létesítettek. Közben fejlesztették serfőzdéjüket is, és a pestszentlőrinci bérelt földeken megkezdték a rendszeres komlótermesztést. A múlt században még nagyon híres volt a ,,Sashegyi szőlő". Az ott termelt szőlőből európai hírű bort készítettek a szőlősgazdák, de főként Mayerffyék, akik jelentős szőlészettel is rendelkeztek. Felismerték a szervezett vincellér-képzés fontosságát, és nem sajnálva az anyagi áldozatokat, létrehozták az ország első szőlőmíves „vincellériskoláját". Jelentős lépés volt ez a szakoktatás terén; megalapozták a tervszerű és nemesített szőlőgazdálkodást. Mayerffy kitűnő szervezőkészségét, az általa elért gazdasági eredményeket a haza úgy honorálta, hogy tiszteletbeli táblabírói címmel tüntették ki, méghozzá Deák, Jókai, Petőfi és Széchenyi társaságában, 1848 előtt. Az újdonsült Pest és Arad vármegyék „tiszteletbeli táblabírája" címet Pest városa megtoldotta és a legnagyobb polgári kitüntetést adták érdemeiért: a „Pesti Polgári Lövész Egylet főlövészmestere" címet. Néhány évtizeddel ezelőtt még őrizte a „Budai Polgári Lövészegylet" Mayerffy Ferenc egyik legnagyobb kitüntetését, a királylövészetpn nyert királydíjat: egy remekmívű „céllövőtárcát". Úgy örökítették meg a „lövőház" (a mai Lövölde téren) előcsarnokában egy festményen és szobron, mint lövészmestert, aki átveszi a magas kitüntetést. A „lövőházat" 1887-ben bontották le. Minden magyar ügynek áldozatos híve volt a derék Mayerffy Ferenc. Jóformán nem volt Széchenyinek olyan kezdeményezése, amit ő anyagilag és erkölcsileg ne támogatott volna. Az első magyar nagyiparos számos jelentős épület költségeihez járult hozzá, így az ún. Ludovika felépítéséhez is. A magyar nagyipar megteremtője 1845. szeptember 6-án halt meg, hatvankilenc éves korában. Hatalmas vagyont hagyott hátra, melyet testvére gyermekei örököltek, akik közül tizenegyen vettek részt az 1848-as szabadságharcban. Ez a rövid története a magyarrá vált bajor serfőzőmester fiának. Méltó társa volt ő az üveghutás-üvegkereskedő Ade/sberg-családból származó Nemeshegyieknek, az ács-család Spiegelek. később Tüköry-ek derék őseinek, a kereskedő Krommer/ouf-családból származó Kalmárfyaknak — akik mindannyian sokat tettek azért, hogy a feudális Magyarország fővárosa meginduljon az iparosodás útján. Szepessy Géza Pest-Buda egyesülésének 100. évfordulójára a Fővárosi Köztisztasági Hivatal által felújított KRUPP-gyártmányú seprőgép. Ez a muzeális értékű gép Budapesten kezdte meg tevékenységét. 1925-ben 19 db motoros célgéppel rendelkezett a főváros. Ma 572 db munkagépet használnak a város tisztítására «SUSI««! 46