Budapest, 1972. (10. évfolyam)

10. szám október - Dr. Ságvári Ágnes: Fővárosunk levéltára

a nemrég elhunyt Harrer Ferencnek hozzátartozói részéről levéltárunknak ajándékozott, a századforduló reform-tervéig visszanyúló feljegyzései. Köszönet illeti Kállay Albert, volt városházi főtisztviselőt ajándékáért: ő Medgyessy Ferenc szobrászművésznek a felszabadult Budapest első törvényhatósági bizottsága számára készített, az új „városalapítók" nevét tartalmazó plakettjével gazdagította gyűjteményünket. De ha Budapesten magánosoknak is nehéz albérletet találni, sőt főbérleti lakásra szert tenni, mennyivel nehezebb ugyanez egy szigorú statikai, egészségügyi, tűzrendészeti problémával küszködő hivatalos intézménynek! Mégis, ha távoli is, de ma már tervezhető a megoldás. A Fővárosi Tanács V. B. 1972. március i-i ülésén foglalkozott a BFL feladataival és helyzetével. Megerősítve 1970. évi határozatát — amelyben a várostörténeti tudományos feldolgozó tevékenység gondozásával és a helytörténeti kutatómunka koordinálásával a BFL-t bízta meg — nyomatékolyeztetett anyagokat a kutatásból kivonjuk. Fokozzuk a gyűjtőkörünkbe tartozó szervek ellenőrzését, hogy a jövőben levéltárba kerülő anyagok eleve áttekinthetők és tudományosan feldolgozhatók legyenek; azonban már az előkészületekhez, a tervezéshez, a tároláshoz az átmeneti periódusban is pénz és helyiség kell. Bízunk abban, hogy főhatóságunk, a Fővárosi Tanács V. B. e tekintetben is segítségünkre lesz. A főváros lakói naponta érkeznek látogatóba hozzánk. 1971-ben másfél ezernél több ügyfél kereste meg levélben vagy személyesen a BFL-t, ez év első felében már ezren. A különböző rendeletek, intézkedések hatása azonnal megmutatkozik a levéltárban. Például az új nyugdíjrendelet megjelenése óta számosan fordultak hozzánk, akik nyugdíjjogosultságuk beszámításához kérték a munkásmozgalmi tevékenységük miatt kirótt büntetés igazolását. Szaporodott a szakmunkás tevékenység igazolására, illetve a szakmunkás bizonyítvány másolatára irányuló igények száma is. Sokan családi kapcsolatok törekvésünk hatékonysága. Kutatóink növekvő, már ebben az évben többszázat kitevő száma, a helytörténeti publikációk körének bővülése és a tematika kiszélesedése megannyi jele a budapesti patriotizmusnak, a várospolitikai elgondolásokat, a közéleti aktivitást kifejező és egyben serkentő történeti érdeklődésnek. Ebben a vonatkozásban mi a levéltárat a szó legnemesebb értelmében vett „szolgáltató intézménynek" tekintjük. A centenáriumra készülve, értékes irataink ismeretében, a város fiataljaihoz fordulva azt ajánlhatjuk: ha mai életünket igazán érteni akarják, foglalkozzanak többet a közvetlen múlttal, a kapitalista Budapest történetével, a Horthy-korszakbeli főváros intézményeinek, hivatalainak intézkedéseivel. Szocialista fővárosunk haladó hagyományait keresve pedig ne csak a távolabbi múltnak gyakran már sokak által „felfedezett", sőt megírt eseményeihez, színhelyeihez forduljanak, hanem keressék azt a hagyományteremtő elmúlt negyedszázadban is. Lehet-e A Szabadság című napilap 1945. január 19-i számának első oldala A Levéltár legújabb kiadványának borítólapja (Csigó László reprodukciója) san hangsúlyozta, hogy „a Fővárosi Levéltár az alapvető levéltári feladatok és jelentős közigazgatási funkciója ellátása mellett munkája homlokterébe a szocialista kori iratok rendezését, feldolgozását, e korszak várostörténete kimunkálását és a centenáris munkálatokban való minél aktívabb részvételét állítsa". A Végrehajtó Bizottságnak hivatkozott ülése azért is döntő jelentőségű, mert állást foglalt egy új levéltári épület mielőbbi felállitása mellett. Fennállásának 75. évfordulóját tehát a fővárosi levéltár előreláthatóan új épületben köszöntheti. Mi legyen azonban addig is a nemzeti vagyont jelentő történeti-közigazgatási értékekkel? Tervszerűen meggyorsítjuk az iratok rendezése mellett azok selejtezését, addig is, amíg fertőtlenítő restaurálási eljárás segítségével szállítható és normálisan raktározható állapotba kerülnek. Megkezdjük anyagaink mikrofilmezését, és különböző másolási eljárásokkal gondoskodunk arról, hogy a veszéigazolását kérik. Vannak, akik ingatlanépítkezési, örökösödési ügyük kapcsán érdeklődnek; külföldiek hazai rokonokat kutatva, vagy régi, elhalványult családi emlékek felelevenítésén munkálkodva keresik meg ügyfélfogadóinkat. Vállalatok, intézmények is hozzánk fordulnak nemcsak a már említett tervdokumentációkért, hanem múltba viszszanyúló hatósági, bírósági vagy igazgatási eljárások kapcsán. Ezeknek az ún. iratszerelési igényeknek a száma az elmúlt évben meghaladta a kétezret. Minden esetben igyekszünk pontos felvilágosítást adni. Javaslatainkban szakszerűségre törekszünk. Sajnálatos azonban, hogy azok alkalmakként nem találnak visszhangra. Kudarcot vallott például számos, szép hagyományt őrző utcanév védelmét szolgáló kezdeményezésünk. Bíznunk kell abban, hogy amilyen arányban egyre többen fordulnak kutatási kérelmekkel, várostörténeti adatok ellenőrzésére a BFL-hez, olyan arányban nő a főváros történetét, hagyományait őrző izgalmasabb feladat a népi demokratikus forradalom első éveinek, a tanácsrendszer megszületésének és meggyökeresedésének nyomon követésénél, korszakos átalakulást jelentő gyűlések színhelyének megjelölésénél, intézkedések és azok hatásának megörökítésénél, a tanúk megszólaltatásánál? Nincs külön centenáriumi programunk. A BFL a Fővárosi Tanács V. B. irányítása szerint anyaggyűjtéssel, feltárással és módszertani tevékenységgel veszi ki részét a centenárium megünneplésére indult tömegmozgalomból. A „Budapest" hasábjain a centenáris esztendőben kellő alkalom kínálkozik az eszmecserére a város, a kerületek és egyes szakterületek vezetői között, hogy a történeti előzmények ismeretében megrövidítsék a tapasztalatszerzés idejét és növeljék a döntések hatékonyságát. Ennek szellemében hasznos hozzászólások, javaslatok születhetnek a közművelődési intézmények, az oktatási, kulturális, valamint mozgalmi testületek együttműködésének továbbfejlesztéséről. 11