Budapest, 1972. (10. évfolyam)

10. szám október - Sir Desmond Plummer: Nagy-London tanácsának vezetője: A londoni ember és környezete

iránt. Az NLT már a jövőre is gondolva, most 20 millió font költséggel szennyvíztisztító telepet épít, ahbl a teljes szennyvízmennyiséget biológiai tisztításnak vetik alá; ez lesz az egyik legnagyobb ilyen üzem. Jelenleg a csatornák vizének csak felét tudják tfeljesen tisztítani. Amikor ennek az építését 1974—75-re befejezik, az NLT fennhatósága alá tartozó egész terület összes szennyvizét teljes mértékben tudják majd tisztítani. A folyó kiáradásának veszélye egyre nagyobb méreteket ölt és radikális megoldásra lesz szükség, hogy a mintegy 45 négyzetmérföldnyi, alacsonyabban fekvő londoni területet megvédjük az áradástól, ahol kb. 1 millió ember él. Itt a legpraktikusabb megoldásnak az Ígérkezik, hogy mozgatható zsilipeket építsünk és a védelmet a folyó alsó folyásánál megerősítsük. A zsilip felnyitható típusú lesz. Négy főnyílása egyenként 200 láb széles lesz, a hajóforgalom száhiára. Amikor a dagály veszélyes vízmenynyiséggel fenyeget, akkor a nyílásokat a folyómederben elhelyezett gépi erővel függőlegesen bezárják ét így egy acél védőfal vet gátat a folyó alsófolyásáról érkező vízmennyiségnek. Ezt a zsilipet arra is fel lehet használni, hogy a felső szakaszon szabályozzák az árapályt. Ennek környezetvédelmi szempontból számos előnye lehetséges: fel lehet tölteni az apály idején előtűnő iszapos partokat, vagy megteremthetjük a vízi sportok lehetőségeit is, ha kiküszöböljük az árapályt a folyón. Addig is, amíg az 1970-es évek végéig ezek a munkálatok be nem fejeződnek, a jelenlegi árvízvédelmi gátakat kell másfél lábbal megemelni, átmeneti óvintézkedésként. Az összes munkálatok teljes költsége, beleértve az ideiglenes és végleges árvízvédelmi rendszert is, valószínűleg 75 millió font körül lesz (az 1970-es árszintet alapul véve); ennek 65%át a kormány fedezi. Zöldterületek Londonban és környékén Az NLT azokért a parkokért felelős, amelyek inkább regionális, mint helyi jelentőségűek; ezek területe 2200 hektár. De még ez a meglehetősen nagy zöldterület sem tudja a modern ember pihenési igéhyét kielégíteni és a tanács újabb jelentős összegeket szán viszonylag elmaradott, regionális és vidéki parkok, valamint a folyóvölgyekben vagy London külterületein található szabad területek fejlesztésére. London épített parkjai és terei éppen olyan egyedülálló örökséget jelentenek a város történetében, mint műemlék-épületei; kialakulásuk gyakran még hosszabb időt vett igénybe. Bár sok szempontból jobban alakíthatók a jelenkor követelményeihez, mégis az épülő utak és a parkolóhelyek veszélyeztetik a parkokat és a tereket. Ha a jövő generáció számára mi is értékei örökséget akarunk hagyni, akkor kötelességünknek kell tekinteni parkjaink védelmét, fejlesztését, fenntartását, valamint újabb zöldterületek létesítését. Az a célunk, hogy London belterületén 1000 főre 1,6 hektár, míg a külterületen 1000 főre 2 hektár zöldterületet biztosítsunk. A javisolt parkosításnak igen magas színvonalúnak kell lennie; a szórakozási és pihenési lehetőségeknek Is minden igényt ki kell elégíteniök. A jelenleg rríeglevő, de még üres területeket helyi szinten is intenzívebben lehetne felhasználni például játszótereknek vagy vidámparkoknak, amig megfelelőbb megoldásokat nem találunk. A beépített területet körülvevő, valamint a városba benyúló zöldterületek, az ún. ,.zöldövezet" kiterjedése mintegy 217 500 hektár. Ennek nagy része táj képileg is igen értékes és már jó ideje védett terület: e területek nagy részét már régebbi jogszabályok véglegesen köztulajdonná nyilvánították. A táj igen érzékeny jellege ezenkívül nagyban függ a meglevő mezőgazdaság életképes fejlődésétől, amely szintén hozzájárul a táj összképének kialakulásához. Ha a mezőgazdaság valahol nem életképes, a föld elhagyottá válik és még inkább áldozatul eshet a helytelen felhasználásnak vagy az átalakításra irányuló igényeknek. Ezért ezeken a területeken a helyi hatóság terveit vagy egyéb fejlesztési terveket igen gondos megfontolás tárgyává kell tenni. Az ellentétes igények között meg kell találni a megfelelő egyensúlyt; a lényeg mindig a táj jellegének megőrzése. A nagyobb szántóföldek és a kevesebb fa iránti igény, valamint a korszerű mezőgazdasági épületek elhelyezése és felépítése a modern mezőgazdaság szempontjából teremt kényszerhelyzetet. Az NLT-nek már tapasztalata van, hogyan oldja meg a nehézségeket a zöldövezet kisgazdaságain belül, ahol ezeket a kisebb egységeket a fejlődés érdekében gyakran kell nagyobb gazdaságokká átalakítani. A farmereket az ésszerű lehetőségeken belül arra ösztönzik, hogy földterületeiket fokozottabb mértékben tegyék hozzáférhetővé a lakosság számára. Az új utak is eléggé szétszabdalják a vidéket: a tanács arra törekszik, hogy az utakat külön tanulmányok alapján úgy telepítsék és tervezzék, hogy azok a környezethez jól illeszkedjenek, ne zavarják meg a tájat és a kialakult mezőgazdasági rendszert. A művelődés támogatása A tanács zöldterületekről való gondoskodása szorosan összefügg a művelődés és a művészetek érdekében kifejtett tevékenységével. A zene, a színjátszás, a balett és a festészet élvezete a pihenés egyik legelterjedtebb formája; s a tanács az országban a legelső helyi hivatalos patronálója a művészetnek. London egyik legnagyobb nevezetessége a Royal Festival Hall, a világhírű zenei központ. A jelenlegi tanács „elődje" építette 1951-ben, 2 és fél millió font költséggel, mely azóta is a zene és tánc világhírű művészeit és a neves zenekarok egész sorát vonzotta színpadára. A koncertterem egy művészeti központ része, mely magába foglalja a kisebb Queen Elizabeth Hallt és a Purcell-Kistermet, a Nemzeti Filmszínházat és a Hayward Művészeti Galériát — ez egyben az ország legjelentősebb kulturális központja. Ehhez a nagy jelentőségű együtteshez kapcsolódik majd az új Nemzeti Színház (létesítési költségeihez a kormány is hozzájárul), melynek építése a tanács által adományozott helyen folyamatban van. Az NLT minden évben jelentős összegű támogatást nyújt különböző művelődési intézményeknek, mint pl. a Londoni Festival Ballet-nek, a Sadler's Wells Opera-együttesnek és a Nemzeti Színház Társulatának. A Művészeti Tanáccsal karöltve a tanács támogatja a londoni Koncertigazgatóságot, amelyet azért létesítettek, hogy koordinálja a főváros legnagyobb zenekarainak — a londoni Szimfonikusok, a londoni Filharmonikusok, az Új Filharmonikusok és a Királyi Filharmonikusok tevékenységét. A testület ezenkívül anyagi támogatást nyújt még a Haydn—Mozart Társaságnak, a Királyi Filharmonikus Társaságnak, valamint a kisebb zenekaroknak, amelyek London központjában adnak hangversenyeket. Számos egyéb olyan testület is van, amely szintén hozzájárul a londoni kulturális élet változatosságához és ezek is a tanácshoz fordulnak anyagi segítségért. Ilyen társulatok az Ifjúság és Zene, melyet Sir Robert Mayer alapított, a Brit Filmtudományi Intézet, a Händel Opera Társulat és az Új Shakespeare Társuln, amely a Regent Park-i Szabadtéri Színpadon játszik. A tanács már sokat tett a képzőművészetek érdekében is és reméljük, hogy még többet fog tenni. Amikor a Hayward Galéria használatát átengedte a Művészeti Tanácsnak, akkor lehetővé vált olyan nagyobb kiállítások megrendezése, mint pl. a Firenzei freskók, a Van Gogh és a Rodin kiállítás. A két kisebb galéria, a Whitechapel Galéria és a Dulwich College Képtár szintén évenkénti támogatást kapnak a tanácstól. Időről időre szabadtéri szoborkiállításokat is rendeznek, ezek esetleg egyetlen művész alkotásaiból vagy nagy nemzetközi kiállítások anyagából állnak. Az NLT igyekszik a meglevő állandó szabadtéri szoborkiállítások anyagát is gazdagítani. A nyári hónapokban egyes műemléképületekben is rendeznek művészeti kiállításokat. Műemléképületek és védett területek A tervezésnek meg kell találni az egyensúlyt egyfelől a mai társadalomnak az új utak tervezése által kielégíthetővé vált mobilitási igényei, másfelől az egyre növekvő építkezési igény és a műemlékvédelem között. Londonban 20 000 nyilvántartásba vett műemléképület van és a folyamatos felülvizsgál ltok eredményeképpen ehhez még továbbiak társulnak. Ezek London értékes örökségének fontos alkotóelemei és nagyon sok nemzeti műemlék is van közöttük: 18—19. századi ingatlanok előkertes házsorokkal és szép terekkel, kisebb villák és templomok régi falvak maradványaiként — ezek az épületek sok esetben túlélték a főváros körülöttük való terjeszkedését — nagyobb kastélyok saját parkkal körülvéve; valamint számos ipari műemlék. A tanács arra törekszik, hogy minél többet tudjanak megőrizni ebből az egyedülálló gyűjteményből. Nyilvántartott műemléképületet nem lehet átalakítani, kibővíteni vagy lebontani a tanács hozzájárulása nélkül. A tanács a kerületi tanácsokkal együtt őrködik a hatósági rendeletek megtartásán és gondját viseli a tulajdonában levő 100 műemléknek és 80 épületnek. Nem lehet ezt a kérdést abból a szemszögből nézni, hogy a pótolhatatlan műemlékek megőrzéséért túlságosan magas árat fizetünk, ha ezzel egyes helyeken gátoljuk a rekonstrukciót. A tanács vállalja a felelősséget azért, hogy a 20. századi London élő, egyre fejlődő városképébe beleillessze építészeti örökségünk legjobb alkotásait. Számos műemléképületnek van hasznos rendeltetése, mely a jelenkori, élő város alkotórésze és jövőjük nagyban függ használhatóságuktól. Ha egy lakott műemlék tatarozása nagy terhet jelent a tulajdonos számára, akkor a tanács támogatást nyújt az épület speciális jellegének helyreállításához. Az arra érdemes történelmi hagyományú épületek megőrzése mellett a tanács arra is ügyel, hogy az őket körülvevő környezetet is védelemben részesítse. Egy kormányrendelet 150 ilyen védett területet tart számon Nagy-Londonban. Az NLT a kerületi tanácsokat is támogatja az ilyen védett területek kijelölésében. Nagy-London fejlesztési terve speciális területeket is számontart, ahol különösen fontos megőrizni vagy fejleszteni a városi vagy vidéki jelleget. Ezek között szerepel a nemzetközi hírű Szt. Pál katedrális, a Westminster Apátság és a Parlament környéke. Londonban nagyon sok nemzeti örökségnek tekinthető művészeti és történelmi értékű építészeti alkotás tilálható. Az NLT, mint a tervezés legmagasabb hatósága, már átfogó javaslatot tett arra, hogyan lehet még hatékonyabban és összefogottabban megőrizni a város azon jellemző vonásait, melyek London megkülönböztető karakterét adják és hogyan kell szembeszállni az ezek ellen irányuló mindennapos támadásokkal. Sokat tettünk már ennek érdekében, de még többre van szükség, ha fel akarjuk számolni a nyomornegyedeket, a zsúfoltságot és javítani akarjuk a lakások környezetét. A tanács minden eszközt felhasznál arra is, hogy terveiről és céljairól tájékoztassa London lakosságát. Felhasználja a modern közlés minden módját, filmeket, kiadványokat, kiállításokat, hirdetéseket, nyilvános gyűléseket állít célja szolgálatába és állandó, mindennapos kapcsolatot tart a sajtóval. Mindez természetesen költséges, de csak annyival nagyobb az összeg, mint amennyivel többe kerül az, ha a lehető legjobb munkát végezzük — ahelyett, hogy tekintet nélkül a jövőre, a lehető legkevesebbet tennénk. A tanács meg van győződve arról, hogy érdemes vállalni mindezeknek a költségeit annak érdekében, hogy a választópolgárokat megfelelően tájékoztassák. A tervekben tükröződő jövő Londonja nem álom. Élő eszme, amely társadalmi kereteinken belül fejlődött és amely végül is majd valósággá válik, mert a londoniak fogják megvalósítani. Az NLT legfőbb törekvése az, hogy a kerületi tanácsokkal együttműködve, minden lehető eszközt felhasználva, szépítse és javítsa a londoni ember környezetét. 8