Budapest, 1972. (10. évfolyam)

8. szám augusztus - Markos Béla: Pest-Buda nyomdái a XVIII. században

Új könyvek a magyar városfejlődésről Két urbanisztikai könyv jelent meg a műszaki könyvnapon a Műszaki Kiadó gondozásában: Eperjessy Kálmán „Városaink múltja és jelene", valamint Gerő László „Történelmi városrészek" című műve. Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene Régóta nélkülözött útmutató e könyv, sőt több annál: bevezetés a magyar várostörténetbe. Városlátásnak nevezi a szerző azokat a nézőpontokat, amelyeken át beláthatunk a magyar városfejlődésbe. A mű nemcsak időbeli és térbeli kereteiben tér el az eddigi feldolgozásoktól, de módszerében és célkitűzéseiben is. Ez az első olyan összefoglalás, amely a magyarországi művészettörténethez hasonlóan, a történeti Magyarország városfejlődését tárgyalja. A városfejlődés általános áttekintése mellett a szerző külön-külön vizsgálja annak összetevőit is: így a gazdaság, a társadalom, a jog, az építészet és a kultúra kérdéseit. Sorát ejti a városok elnevezése, utcanevei és dűlőnevei megvizsgálásának is. így válik lehetővé, hogy miközben áttekintést ad a témakör egészéről, összefoglaló képet tud nyújtani a várostörténetet alkotó egyéb kérdésekről is. Nem általában a városról, hanem várostípusokról ír. A várostípusokat a tájegység, a településforma, a jogi összetartozás, az etnikai jelleg és a belső struktúra alapján elemzi s megrajzolja a magyar város sokféle profilját. A város születését az első társadalmi munkamegosztással, a mezőgazdaság és az ipar különválásával jelöli. Ez az árutermelés megindulásának kora, amidőn a paraszti foglalkozásúak falun maradnak, a kézművességhez értők pedig a vásárhelyek felé törekednek. A városfejlődés korszakainak leírása során hangsúlyozza, hogy a városoknak — az országos történettel való összefüggésén kívül — van külön történetük is. Ezért korszakbeosztásuk nem azonosítható az országos történetével. Könyve a hivatkozott irodalmon kívül kiadatlan forrásanyagra — II. József-kori kéziratos térképek, Országleírások (Landesbeschreibung) — támaszkodik. Ezzel a XVIII. századi városfejlődést új megvilágításba helyezi. Eperjessy Kálmán könyve egyaránt szól a városvezetőkhöz, a város múltja iránt érdeklődő lakossághoz és a várostörténetkutatókhoz. Az olvasóközönségben felébreszti a történeti értékek iránti érdeklődést. A városok vezetői számára segítséget nyújt 49 nagy horderejű döntéseknél a helyes elhatározás kialakításához. A kutatók számára pedig valóságos kézikönyv szerepét tölti be a várostörténet módszertani kérdéseinek megismertetésével. A könyv használhatóságát elősegíti a sok illusztráció, valamint a függelékszerű utolsó fejezet, amelyben az ország 76 megyei és járási jogú városát sorolja fel a szerző, rövid történeti áttekintéssel, a legfontosabb statisztikai adatok és a vonatkozó irodalom közzétételével. Gerő László: Történelmi városrészek E mű a városkép kialakulását, múltbeli szerepét, jellegzetes vonásait és a jövő városában való helyét vizsgálja. Rámutat a városfejlődés kedvező és kedvezőtlen körülményeire, az egyes várostípusok, a telepített és nőtt városok utca- és városképének jellegzetességeire. Városmagoknak nevezi azokat a településhelyeket, amelyekből a későbbi városkép kibontakozik. E városmagok számos történelmi városunkban megegyeznek a városközponttal. Városaink speciális vonását látja a laza, kertes beépítésben: „a laza, zölddel átszőtt szerkezet mellett változatosság, kényelem és legtöbbször valami öntudatlan kedvesség és egyszerű derű, gyakran meglepő építészeti kvalitás, nem egyszer szépség is jellemzi városainkat". Hangsúlyozza, hogy a városszépség egyik alaptényezője az „optikai látvány" mélységében rejlik. A jövő városának tervezésénél a történelmi városrészek, a történelmi városközpont védelmét nem lehet szem előtt téveszteni. A társadalmi és gazdasági fejlődés döntő változásokat kíván a jelen és a jövő városától. Ezeknek a változásoknak és változtatásoknak úgy kell bekövetkezniök, hogy „ne a múlt hibáit szaporítsák, inkább javítsák azokat". A könyvben bő leírását találjuk a városkép korszerűsítését elősegítő javaslatoknak; ezek a városképjavítás irányaira, a régi városszerkezetre, a munkák koordinálására, a védett negyedekre, a foghíjak beépítésére, a történelmi együttesekre, az új épületekre a régi környezetben, a forgalomra, az utcai kirakatokra, útburkolatokra, kerítésekre stb. vonatkoznak. Különös hangsúlyhoz jut a könyvben a szerzőnek országos vonatkozásban ismert és elismert tevékenysége: a műemlékvédelem. Ez fontos azért is, mert a háborús pusztításoknak hazai műemlékeink között súlyos károkat okoztak. Gerő László szerint az „egyedi" műértékelő magatartásnak az egész városszerkezetre ki kell terjednie, mert „a történeti település értéke éppen a különböző korok egymásmellettiségében rejlik". Emiatt szükséges a városméretű műemléki restaurálás, amely megkívánja a műemléki jelentőségű terület részletes rendezési és rekonstrukciós tervének elkészítését. Sajnos, hazánkban csak elszórt fekvésű műemléképületek vannak, amelyek legfeljebb a műemléki környezet védelmét igénylik, azaz egy műemlékét és annak közvetlen környezetéét. Az Építésügyi Szabályzat szerint a műemlék jellegű városrészt az ott nagyszámban található műemlékek és városképi t jelentőségű épületek miatt egységes védelem- / ben kell részesíteni. Minthogy a városszépség egyik alaptényezője az optikai látvány mélységében rej- !• lik, kívánatos, hogy a mindenkori átalakítás csak olyan helyeket változtasson meg, amelyek avultsága alapos átalakításra szorul. Szerencsés körülmény, ha az új építkezési forma szabad területeket talál a már beépítettek mellett vagy azok között. Nem tanácsos az újat olyan településrészre építeni, ahol az a régivel nem alkot harmonikus egységet. „A jövő városa legyen alkalmas a munka elvégzésére, művelődésre, szórakozásra, de főképpen lakhatásra" — hangsú- , lyozza a szerző. Gerő László újszerű meglátásait magakészítette, kitűnő rajzokkal és fényképekkel •illusztrálja. Kivételes képessége, hogy mon- . danivalóinak rajzbafoglalása nem csupán kísérője, de kiegészítője is témájának. Megelevenednek rajzain az általa jól ismert városok: Buda, Eger, Esztergom, Győr, Kőszeg, Pápa, Sárospatak, Pécs, Sopron, Székesfehérvár, Szombathely, Vác, Veszprém műemléki jelentőségű részei, védett utcaképe és épületei. Közöttük Buda középkori Vári utcája (ma Országház utca), Eger váralji védett része, Esztergom, Győr, Kőszeg, Pápa műemlék jelentőségű védett területei, továbbá Veszprém Vár- és váralji települési, műemléki és városképi térképe. Ezekhez csatlakozik a szövegben szereplő történelmi városmagoknak, városközpontoknak, védett utcaképeknek, városrészeknek és épületeknek hosszú sora. Gerő László könyve értékes gyarapodása urbanisztikai irodalmunknak. Újszerű meglátásai pedig komoly segítséget nyújthatnak városaink rekonstrukciós munkálataihoz, az új városképek kialakításához. Menyhárdné Szeőke Klára