Budapest, 1972. (10. évfolyam)

8. szám augusztus - Markos Béla: Pest-Buda nyomdái a XVIII. században

MARKOS BÉLA PEST-BUDA NYOMDÁI A XVIII. SZÁZADBAN Az Egyetemi Nyomda épülete az Országház utcában (A kép bal oldalán látható kétemeletes ház) Csigó László reprodukciói 1973-ban nemcsak Budapest egyesítésének százéves jubileumát ünnepeljük, hanem azt az ötszázadik évfordulót is, amejy Hess András budai nyomdászra emlékeztet; 1473-ban az ő műhelyében készült az első magyarországi nyomtatott könyv, a Chronica Hungarorum. Időrendben Buda volt az első magyar nyomdahely: a magyarországi könyvnyomtatás Hess András megjelenésével Budán indult meg. De a bátor kísérlet rövid ideig tartott és sokáig folytatás nélkül maradt. Budapest máig virágzó könyvtermelése csak a XVIII. században vette kezdetét. Az első budai nyomdászra emlékezvén a tizennyolcadik századra tekintünk hát vissza, hogy felidézzük mai nyomdászatunk kezdeteit, hogy felmérjük és értékeljük a pest-budai könyvtermelés első évszázadának eredményeit. A felméréshez és értékeléshez szükséges adatokat a nyomdatermékeket feltáró bibliográfiák szolgáltatták.1 A török megszállás másfél évszázada s a felszabadító harcok pusztításai folyamán a két testvérváros romokban volt. Régi lakói szétszéledtek. Helyükbe a katonai parancsnokság támogatásával idegen jövevények: németek, osztrákok, szlávok, olaszok szivárogtak be.2 1720-ban Pestnek 2600, Budának 9600 lakója volt. Budán már működött a jezsuiták kollégiuma, amelynek naplóját 1713 óta vezették. Pesten 1717 óta tanítottak a piaristák. 1723-ban Pestre helyezik az Országos Főtörvényszéket. íme, azok a keretek, amelyek között sor kerülhetett az első XVIII. századi budai nyomda (Landerer, 1724) tevékenységének megindulására. Pest népességének növekedésével a század második felében már Pesten is sor kerülhetett a nyomdászat megindulására. (Eitzenberger: 1757, Royer: 1774). Az 1780. esztendő adatai (Pesten 13 556, Budán 21666 lakos) azt mutatják, hogy a pestiek lélekszáma hatvan év alatt megötszöröződött. A budaiak száma ugyanakkor alig kétszeresére emelkedett. Ezek az adatok arra a korra vonatkoznak, amikor már Budára költözött a nagyszombati Egyetem s a várbeli Országház utca egykori Corvin-házába került a budai Egyetemi Nyomda (1777,1784). A pesti Pálosok kolostorában Ányos Pál, Verseghy Ferenc és Virág Benedek megalakították már azt a Magyar Hazafiúi Társaságot, amelynek céljául a nemzeti nyelv és irodalom ápolását tűzték ki. Buda később is lassabban növekszik, mint Pest. Bár 1783-ban a Királyi Udvari Kamara s 1784-ben a Királyi Helytartótanács hivatalai Pozsonyból Budára kerülnek, a másik testvérvárosnak az Egyetem Pestre való áthelyezése kedvez. A század végén (1799) Pest, 29 870 lakójával már népesebb Budánál, amelynek lakosságszáma csak 24 306. S politikai, gazdasági és kulturális téren is Pesté már a vezető szerep. A fejlődésnek ebből a tendenciájából következik, hogy Bécsben Trattner (1783), Pozsonyban Landerer (1784) és Patzkó (1788) elérkezettnek látják az időt arra, hogy Pest-Budán nyomdát nyissanak. Tevékenységük színhelyéül mindhárman Pestet választják. A nyomdák működésének időrendje Bár Buda felszabadítása után a letelepedni vágyó idegen iparosok között akadt már egy Quirinius Hell nevű nyomdász is, aki 1687-ben — ha az udvari kamara el nem utasítja kérelmét — hajlandó lett volna 200 tallérnyi támogatás reményében Budára telepíteni műhelyét. A közviszonyok fokozatos javulása azonban csak 37 év múlva tette lehetővé azt, hogy Budán nyomdai tevékenység indulhasson. Az első XVIII. századi budai nyomdatermék az Ágoston-rendi szerzetesek országúti rendházának (ma Ferences Rendház, II., Mártírok útja 23.) alapkőletétekor készült füzetecske. Címe: „Inscriptio super primum lapidem pro Conventu Augustiano die 17 Julii positum Budae in via Regia." Megjelenési éve: 1724. Nyomtatója: Landerer János Sebestyén, aki valószínűleg Bajorországból került hozzánk s könyvnyomtató tevékenységét a Vízivárosban kezdte meg. Ő a budai Landerer Nyomda megalapítója. Landerer János Sebestyén neve csak 1727-ben bekövetkezett korai haláláig olvasható a budai nyomdatermékeken. Ezután néhány hónapig özvegye, Veronika a nyomdász, aki már 1728 januárjában feleségül megy ura volt faktorához, Nottenstein János Györgyhöz. 1728-tól 1738-ig a szintén Bajorországból származó Nottenstein János György, 1738-1 Magyarország Bibliographiája, 1712—1860. I—IV. kötet, Budapest, 1888—1892., V—VI. kötet, Budapest, 1971—1972. A bibliográfia alapján közölt adatok közül az egyes nyomdák működési időhatárait jelző évszámok azokat az éveket jelentik, amelyekben első illetve utolsó nyomdatermékük ott helyet kapott. A nyomdatermékek darabszámai nem adhatnak számot olyan nyomtatványokról, amelyeket a bibliográfia nem tartalmaz (igazgatási, bírósági, üzleti, társadalmi stb. jellegű kiadványok). 2 Schmall Lajos:,,Adalékok Budapest székesfőváros történetéhez" (Budapest, 1899.) cfmű munkájának adatai szerint 1714 táján Pest lakosságának 48, Buda lakosságának 52%-a német anyanyelvű volt. A szláv anyanyelvűek közé Pesten a lakosság 26, Budán a lakosság 41%-a tartozott. 40