Budapest, 1972. (10. évfolyam)

8. szám augusztus - Zolnay László: Pest-Buda iskolaügye az újkorban

Az újkori városélet hajnalán — lakosság telepítésével, a közigazgatás megindításával és egyházi intézmények, rendek idetelepítésével egyidejűleg, s azokkal párhuzamosan — az új lakosság közoktatásának megszervezése is erőteljesen megindult. Az egynázi intézmények, rendek s az iskolák ügye szorosan összefüggött: első iskoláink kivétel nélkül egyházi iskolák voltak. De mind a vallás, mind az oktatás ügye összefüggött a bécsi udvar telepítéspolitikai és politikai céljaival, a germánizálással is. Budán a XVIII. század derekán volt egy alsófokú iskola a Várban, volt egy a Tabánban, egy-egy az Országúton (a Mártírok útján, a ferences kolostornál), s Újlakon. Két iskola a népes Vízivárosban működött. Pest Belvárosában ugyanekkor egy német s egy magyar tanoda volt. A magyarban ötven, a németben hetven kisdiákot oktattak. A görögkeleti egyház s a zsidó hitközség is tartott fenn iskolát. Ez időben tankötelezettség még éppen úgy nem volt, mint ahogyan a középkorban sem. Azonban az iparos, a kereskedő és a hivatalnok-szülők egyaránt törekedtek arra, hogy gyermekeik az elemi s részben a közép- és felsőfokú oktatásban is részesüljenek. Fővárosunk újkori művelődését egy vonása élesen elkülöníti a középkori Pest és Buda műveltségétől. A középkorban a főváros művelődésének központja, gyújtópontja a királyi udvar volt. Az újkori pest-budai, majd budapesti művelődés — királyi udvar híján — a polgárság művelődése volt. A tankötelezettség útján 1777-ben hozta meg Mária Terézia királynő a Ratio Educationis néven ismert közoktatási törvényt. A népoktatásnak kötelezővé tétele azonban még száz esztendeig váratott magára. Mind Budapestnek, mind az országnak oktatásügyében az 1868. évi 38. törvénycikk hozta meg a döntő fordulatot. Ezt egészítette ki az 1883. évi középiskolai törvény. Az 1868. évi — ,,A népiskolai oktatás tárgyában" hozott — törvény, Eötvös József történelmi alkotása kimondotta, hogy: ,,.. . minden szülő, vagy gyám — ide értve azokat is, akiknek házában gyermekek, mint mastertanitványok, vagy háziszolgák tartatnak, — kötelesek gyermekeiket, vagy gyámoltjaikat nyilvánosan iskolába járatni, életidejük 6. évének betöltésétől egészen a 12., illetve 13. év betöltéséig". Eötvös 1867 után azokat az eszméket valósította meg, amelyeket már 1848. évi kultuszminisztersége • idején a nemzet elé tűzött. (Ma, amikor időnként szobra előtt elhaladunk, jusson eszünkbe, hogy az ő törvényalkotása volt a felekezetek egyenjogúsítása, a nemzetiségi törvény, a kötelező iskolázást elrendelő — most idézett — törvény s a zsidók egyenjogúságának kimondása, a középiskolák fejlesztése.) Eötvös programját, 1871-ben bekövetkezett halála után, barátja és utóda, Trefort Ágoston folytatta s fejezte be. 1850-ben a három testvér-városban, Pesten, Budán, Óbudán, összesen 55 elemi iskola volt. 1888-ban, Trefort kultuszminiszterségének végén 93. Közép- és felsőoktatásunk ügye A középiskolák típusában a XVIII—XIX. században a szerzetesi iskolák játszották a vezetöszerepet. A jezsuiták korábbi monopol-helyzetét — a rend feloszlatása után —a pesti piaristák ragadták magukhoz. A pesti kegyesrendiek gimnáziumában nemcsak az iker főváros fiai tanultak: messze földről küldték ide a fiatalokat. Különleges szerepe volt a budai (1777), majd a pesti (1783) egyetem gimnáziumának. Ez az egyetemi gimnázium — affajta mintaiskola, gyakorló iskola — 1783 után is Budán maradt. 38 Jellemző, hogy 1850-ben Pest-Budának mind az öt középiskoláját még egy-egy szerezetesrend tartotta fenn. Nagy eredmény volt az 1850-es években a budai főreáliskola — a mai Toldy gimnázium — építése és megnyitása. Az érettségivel végződő gimnáziális és főreáliskola általában megnyitotta az alacsonyabb államhivatalnok pályaútját. Az érettségizett ember a hadseregben mint „önkéntes", tiszti rangra vihette. „Úriembernek" számított, „párbajképes" volt. A négyosztályos középiskola, az ún. polgári iskola típusát az 1868. évi oktatási törvény teremtette meg. Az első polgári fiúiskolát a III, Kiskorona (ma Fényes Adolf) utcában nyitották meg. Az első polgári leányiskola a IV. kerületi — azóta eltűnt — Lipót utcában állt. Száz éve kezdték meg benne a tanítást. 1900-ra azután már huszonnégy polgári fiú- és leányiskola működött Budapesten. Magyarország első újkori egyetemét Pázmány Péter alapította. Az 1635 óta működő egyetemet atörök megszállás miatt Nagyszombatban nyitották meg. A nagyszombati egyetem Budára telepítésének gondolata már az 1760-as években felmerült. (Egyik lelkes propagálója Kempelen Farkas volt, a bécsi magyar udvari kamara tanácsosa, a schönbrunni és a budai vízmű építője.) Amikor aztán — 1772-ben — maga Mária Terézia királynő feloszlatta a jezsuita rendet (s a budai jezsuita főiskola megszűnt), egyszeribe sürgőssé vált az egyetem áthelyezése. Pázmány Péter alapítását — amely 1770-ben orvostudományi karral bővült — 1777-ben helyezték át Budára. Az előadásokat az év november 3-án kezdték meg. Mivel az egyetem otthonául szolgáló budavári királyi palotát három évig alakítgatták, a budai egyetem ünnepélyes felavatását 1780. június 25-én tartották. Budán azonban — a királyok által alig-alig látogatott palotában — igen rövid ideig székelt az egyetem. II. József császár ugyanis a dikasztériumnak mondott főbb kormányhivatalokat — a Magyar Helytartótanácsot, a Kamarát, a Főhadparancsnokságot — 1783-ban Pozsonyból, a Királyi kúriát pedig Pestről Budára helyezte át. A nagy átszervezés során — részben a férőhely biztosítására, részben Pozsony és Pest város kártalanítása végett — a budai egyetem hittudományi karát Pozsonyba helyeztette.1

A budai egyetem három másik fakultása Pest városában talált otthonra. A jogi és bölcsészeti kart a Ferenciek terén (a volt kúria épületében) helyezték el. Az orvoskar a mai Kossuth Lajos utca és Semmelweis utca sarkára került. Az egyetem intézményei közül Budán csupán a Csillagvizsgáló maradt (a királyi palota egyik tornyában), s az egyetem gyakorló gimnáziuma. Az egyetemnek Nagyszombatból Budára hozott értékes könyvtárát is átvitték a bal partra. S még egy intézményt köszönhetünk a nagyszombati egyetem Budára költözésének; s ez nemcsak a magyar, de a délszláv — s közvetve a román — irodalom és könyvnyomda-ügy éledésére is nagyhatású intézmény volt: az egyetemi nyomdát. 1779-től ez a Budán működő nyomda elnyerte a tankönyvkiadás monopóliumát. Hírneves professzorok A pesti egyetem oktatási rendjét a rendalapító Pázmány kardinális szelleme, a klerikalizmus és a Mária Terézia-kibocsátotta 1777. évi Ratio Educationis szabta meg. Hiába kísérelte meg II. József a felvilágosodás szellemének bevitelét; lényegében 1848-ig éppen a felvilágosodás eszmeköre ellen tanított az egyetem. Haladó szellemű tanárai — mert akadtak ilyenek szép számban — Igy nem az egyetem céljainak megfelelően, hanem az egyetem ideológiájának ellenére tanítottak. Működésük igen korlátozott volt; a ratio előírta a tankönyveket; a 1 Utóbb, 1786-ban a teológiát Pozsonyból visszahozták Pestre. A hittudományi kar a feloszlatott pálosrend kolostorába került. professzorok oktató tevékenységet szigorú állami (és egyházi) ellenőrzés alá vonta. Ennek ellenére a pesti egyetem tudományos színvonalát olyan nagy nevek fémjelezték, mint Kelemen Imre, Frank Ignác a jogi karon; Lenhossék Mihály, Stáhly Ignác, Bene Ferenc, Bugát Pál az orvosin; a bölcsészkaron Pray György, Katona István, Schwartner Mátyás történészek, Révai Miklós — nyelvtudományunk megalapítója —, Schedius Lajos esztéta, Mitterpacher Bartal György jogtörténész (1861)