Budapest, 1972. (10. évfolyam)

7. szám július - Zolnay László: Közlekedés az újkorban

Mozaik a főváros múltjából Német dicséret nyelvújításunkról, régi pesti vásárokról Reformmozgalmunk és a Lánchid épitése idején jutott el hozzánk a fél világot megjárt I. G. Kohl brémai földrajztudós, aki érdekesen számol be nyomtatásban is megjelent könyvében magyar földön szerzett élményeiről, de különösen Pestről. Ideérkezésekor a magyar nyelv fejlesztésének nagy mozgalmát tapasztalta, amely minden idegen szót magyarral akar pótolni. Szerinte ez Németországban is megvolt, de nem sikerült olyan ügyesen, mint a magyaroknál, akik ötletes, jó hangzású, találó magyar szavakat gyártottak, amelyek mélyen, a nép körében is meggyökeresedtek. Az elfogadott új magyar szavakat ugyanis összegyűjtik és az egyetlen rossz, szolgai német fordítású ..Gyalulat" (Hobelei) című újságban közhírré teszik. Fel is sorol újonnan gyártott, több magyar szót — koncert helyett hangverseny, muzik, muzsika helyett zene, apothék, patika helyett gyógyszertár stb. —, amelyeket mindenki örömmel terjeszt. „Egyetlen hanyagul összetákolt új magyar szóval sem találkoztam, mint amilyeneketannak idején Németországban gyártottak" — írja visszaemlékezésében. A továbbiakban Pestet dicséri, de Budára nem talál elismerő szavakat. Pest szerinte nagyon fejlett, szép, kulturált város és a kereskedelemnek is központja. Négy országos vására hatalmas sürgéstforgást mutat, amelyhez hasonlót még sohasem láttam — írja. A vásárok legfontosabb színhelyei: a Duna-parti kikötői rész, a zsidónegyed a Király utcában, a belső városi piactér és a Hatvani utcán kívüli, józsefvárosi szabadpiac. A kikötőben, a felső és alsó Dunáról érkező, sokféle áruval megterhelt hajók orrán magas rúdon fazekat, borosüveget, fiteknőt, seprőt és egyéb árucikket himbálnak, „reklámozva" az eladó holmikat. A hajókhoz közel van a fazékvásár; az ott járt német tudós azt állította, hogy sohasem látott máshol ennyi és főként ilyen csodálatos, egyéni rajzolatú, különös fazekat. A zsidónegyed minden udvarában az ország sok nemzetiségéből nagy tömegek sürögnek-forognak a nagy rendetlenségben és zsivajban. Azonban a legérdekesebb a nagy állatvásár a Hatvani kapu előtt, amit augusztus három utolsó napján tartanak. Legalább harmincezren, magyar és külföldi kereskedők zsúfolódnak össze a hatalmas térségen. „Nyugodtan mondhatom: egy etnográfus hat hónapra elegendő anyagot gyűjthetne itt össze" — írja Kohl útinaplójában. A piac talaja egyenetlen. Az egyik dombon legalább száz asszony ül, baromfit árulva. A másikon hatalmas disznókondák pihennek. Mellettük a sík talajon szarvasmarhák és lovak megszámlálhatatlan tömegét adják-veszik. Odébb juhnyájak özönlötték el a még üresen álló területet. Az árkokban, hajlatokban szlovák vászonkereskedők kínálják árujukat. Erre van a kolbász-hússütők és borozók nagy utcája, ahol állandó a nagy forgalom. Sok a cigány a piaci tömegben, akik eladók, vevők, de zenészek is. „Itt hallottam először életemben cigányzenét — írja Kohl. — A vásártér melletti tánchelyen játszottak egész napon át s bár szűk volt a helyiség, a nagy tömegben a magyar legények ügyesen forgatták, emelgették a lányokat a cigányzene ütemére." Buda utolsó polgármestere: Házmán Ferenc Utca örökíti meg nevét a Pasaréten; de még az ottlakók közül is kevesen tudják, hogy a múlt század 48-as idejének egyik legnépszerűbb szereplője, Buda követe és utolsó polgármestere volt Házmán Ferenc. Budán, Újlakon született, és német származása ellenére 1844-ben, az akkor teljesen sváb Budán az ő ajkán hangzott el az első magyar szó a városi tanácsülésen, amiért megrovásban részesült. ő pendítette meg először nyilvánosan az 1848. április 7-i országgyűlésen Buda és Pest egyesítését, amiért szintén kemény támadásban volt része. Később az első felelős magyar kormány államtitkára lett. 1849-ben elrejtette az osztrákok elől Szent István koronáját, a Bécsi úti Házmán ház kútjába, majd 1849 júliusában tovább mentette Orsovára, ahol Szemere, Lorádi és Grimm társaságában a koronát elásták, majd Törökországba menekültek. Két évig Kossuthtal együtt volt száműzetésben s közben a vésztörvényszék idehaza (1851-ben) kötél általi halálra ítélte. Később Amerikába vándorolt, ahol nagy nélkülözések között ette a számkivetés keserű kenyerét. Az alkotmány helyreállítása után hazahívták és 1867. június 13-án iktatták be Buda város polgármesterének. Majd újra Buda követe is lett az országgyűlésben, ahol megvalósult régi álma: az egyesített főváros, Budapest létrejötte. R. Rév Sándor HARISNYA NŐI FEHÉRNEMŰ FÉRFI DIVATÁRU NYAKKENDŐ BŐRDÍSZMŰ KALAP NŐI DIVATÁRU PULÓVER KÖTÖTTÁRU FÉRFI FEHÉRNEMŰ HARISNYA NŐI FEHÉRNEMŰ FÉRFI DIVATÁRU NYAKKENDŐ BŐRDÍSZMŰ KALAP NŐI DIVATÁRU PULÓVER KÖTÖTTÁRU FÉRFI FEHÉRNEMŰ HARISNYA NŐI FEHÉRNEMŰ FÉRFI DIVATÁRU NYAKKENDŐ BŐRDÍSZMŰ KALAP NŐI DIVATÁRU PULÓVER KÖTÖTTÁRU FÉRFI FEHÉRNEMŰ 46