Budapest, 1972. (10. évfolyam)

7. szám július - Zolnay László: Közlekedés az újkorban

Pest 1781-ben, előtérben a hajóhíd. Lőrinczy György reprodukciói Város az időben XXXVIII. Zolnay László Közlekedés az újkorban Budapest várossá — majd fővárossá — alakulásában döntő szerepe volt kedvező közlekedési adottságainak. A Kárpát-medencének — négy égtáj felől is — felezője. A hajdani országnak, mint a régiség magyarja mondta: köldöke. A Duna, amely a kétarcú — hegy- és síkvidéki — tájat el is választja, össze is köti, ide csalta s ide szállította az őskor népeit. A római korban Dunánk, Iszter a Római Birodalom északkeleti határa lett. Limesz. S a rómaiakra csak hálával emlékezhetünk: nekik köszönhetjük a Dunántúlnak, Pannóniának első kövesútjait. Az ő útrendszerüket építették tovább a táj gazdái a későbbi évszázadokban. Gyorskocsi- és postaszolgálat 1683-tól, Esztergom visszafoglalásától fogva megtört a török hatalma Magyarország felett. Buda eleste után, 1686-tól a bécsi kormányzat a mindinkább növekvő felszabadult területeket bekapcsolta a XVI. század eleje óta működő közlekedési hálózatba. (Az osztrák birodalom gyorskocsi- és postaszolgálata Mohács után átvette a magyar postát, s 1550-ben egészen Egerig, Kassáig kiterjesztette szolgálatát.) A szolgálat lóváltói, postaállomásai átlagosan 15 — 20 kilométeres távolságokban helyezkedtek el országútjaink mentén. (Már ahol egyáltalán voltak országútnak nevezhető útjaink.) Ezt a távot a lónak gyors járómódban — ügetés, poroszkálás, vágta — való teherbíróképességéhez mérték. (A „lóhalálában" való hajtást a postakocsisoknak tiltották.) Mivel pedig a rómaiak lovai sem voltak gyorsabbak vagy lassúbbak, mint azok a kocsilovak, amelyeket a XVII-XVIII. század földi bárkái, a lomha fakószekerek, batárok elé fogtak, nem véletlen Marsigli Alajos grófnak, a jeles hadmérnök-tábornoknak 1686 és 1699 közt Buda környékén tett felismerése: a Dunántúl számos helyén a törökök az ő postaházaikat római kori lóváltók helyére tették. Utóbb ezekbe, a török által elhagyott hajdani postaházakba költöztek be a török alól felszabadított Magyarország első postamesterei is. (A XIX. században még megvoltak Nagytétény, Piliscsaba, Dorog, Nyergesújfalu, Dunaalmás régi lóváltóhelyei.) A 16 — 20 kilométeres térközt a török egy konak-nak, azaz egy futamodásnyi útnak nevezte. A XVIII. század elején híres utazás volt XII. Károly svéd királyé. Török fogságból szabadulva 1714-ben tizenhat nap alatt tette meg az utat Törökországtól Stockholmig. Útja során érintette fővárosunkat is. Feljegyezték, hogy a svéd király a Rudas fürdő felett álló hajóhídon kelt át a Dunán s így ért — tudtunkkal postakocsin s nem lóháton — Budára. Itt állt ugyanis — a budai Batthyány téri Vásárcsarnok helyén — az 1901-ben lebontott régi központi Postaház. A Postaházzal szomszédos Braune Lőwe, Barna Oroszlán nevű régi fogadót 1746-ban Haager Tamás császári és királyi postamester vette meg. Így aztán dupla hasznot húzott. Az utasok ugyanis nemcsak lovaikat váltották nála, hanem Haager uram ivójában mosták le magukról — vagy gégéjükről — az út porát is. A budai Postaháztól 1752-ig csak hetenként egyszer indult Bécsbe a „távolsági járat", a bécsi posta. Ugyanitt indították délkelet felé a nagyszebeni postakocsit is. Ez azonban csak havonta egyszer közlekedett. A régi országos Postaház helyét ma már egyes egyedül a vízivárosi Gyorskocsi utcának (a hajdani Eilwagengasse-nak) neve őrzi. Az utcácska egyre tünedező ódon viskói — ha nem lennének némák — sokat mesélhetnének hajdani utasokról, vörös postakocsikról. Meg a százgalléros, combig érő csizmát viselő postakocsisokról. Kik, ha belefúttak kürtjükbe, ha vágtába ugratták hat lovukat, akkor menekültek, falhoz lapultak a gyanútlan járókelők. 1831-tői már naponta indult a bécsi delizsánsz. Harmincegy óra volt a menetideje.* 1846 júliusában a budai postakocsis dallamos kürtjelébe — távolról, igaz — egy füttyszó rivallt bele. A Pest városából kipöfögő első gőzmozdonyunknak, a Budának sípja volt ez. A postakocsisok nemsokára szegre akaszthatták kürtjüket. A posta jelvénye lett aztán ez a kürt, mind mostanig. De meg nem szólalt többé. Vasút és lóvasút A Nyugati pályaudvarról kigördülő, Vácra induló első vasútunk vonatának utasa volt Petőfi Sándor. « Ugyanezt a 230 km távot 19 óra alatt lovagolta lc — 1 órás pihenővel — egyazon lovon (lóváltás nélkül) Sándor Móricz, az „ördöglovas". 39